Hogyan olvaszthatjuk le vagyonunk valós értékét

A befőttesüvegtől az ingatlanig

2012. július 11. A magyarokat a válság sem igazán tántorította el attól a meggyőződéstől, hogy az ingatlan remek befektetés. Végeztünk néhány számítást, hogy kiderüljön: a valóságban mekkora vagyongyarapodás érhető el, ha valaki (vélt vagy valós módon) a biztonságra törekszik.

Aki 2002-ben nyolcmillió forintot betett egy befőttesüvegbe, ha ma előveszi, már csak 4,8 millió értékű árut vehet rajta. Az akkor ezen a pénzen vásárolt ingatlan értéke 11,6 millió forint. A fogyasztói árakkal korrigálva viszont a nyolcmillió 6,9 millió forintra olvadt. Aki viszont bankbetétben átlagos kamatozás mellett tartott ugyanennyit, mára megduplázta eredeti befektetését, ezen belül több mint 1,5 millió forint reálhozamot zsebelt be. Konkrétan 16,06 millió forint boldog tulajdonosa lehet. Az egyéves kincstárjegyet választóknál erre még 30 ezer plusz is rakódhatott. A bankbetétek és az állampapírok hozamát összevetve jól látszik, hogy évente változhat, melyiket érdemes választani (most éppen inkább az állampapírt).

Az elég meghökkentő értékekhez alapul az ÁKK, a KSH és az MNB adatait vettük (a lekötött betétek szerződésben szereplő kamataival számoltunk). Az idei lakásáraknál a nem éppen pesszimizmusáról ismert Duna House (DH) első félévi elemzésében szereplő számokkal kalkuláltunk. Persze az átlagok mögött jókorák lehetnek az eltérések – a betétkamatoknál (a jelenlegi kínálatot itt találja) is, de különösen az ingatlannál.

Arra, hogy mennyire észnél kell lennie annak, aki gondosan akarja gyarapítani pénzét, az elmúlt néhány év bőven szolgált tanúságokkal. Hogy csak egy egyszerű dolgot említsünk: 2008-ban éves időtávra kincstárjegyet lehetett venni 6,75 százalékos kamatozással és 10,75 százalékossal is. A következő évben öt és tíz százalék volt a szélsőérték.
A házakra és lakásokra sokan azért esküsznek, mert „az megmarad” (nem csődöl be, nem teszi rá senki a kezét). Emellett a szempontok között hangsúlyosan szerepel, hogy az éves hozamot (az állagmegóvási költségekkel, bár ezzel – annak ellenére, hogy tízéves időtávban már biztosan felmerül – sokan nem kalkulálnak) a bérbeadástól remélik. Az eladáskori értéknövekedés így szinte csak bonbon. Minden (nem lehet eleget hangsúlyozni: átlagokon alapuló) számításunk szerint a válság előtt ez a bonbon is jó vaskos volt. A helyzet azonban nem csak az eladási áraknál változott.

Az Otthon Centrum (OC) elemzéséből kiderül, hogy a bérbeadást is megtépázta a válság. 2007. és 2011. között a téglalakások bérleti díja csaknem 20 százalékkal csökkent. A panellakások esetében ugyanezen időszakban 14, a házak esetében pedig 13 százalékos a visszaesés. Ha a fogyasztói árak időközbeni alakulását is figyelembe vennénk, akkor nyugodtan méretes bukóról beszélhetnénk. A lakásgyűjtögetők (erről a jelenségről korábban már írtunk) közül sokan most azt sem tudják, hová kapjanak. Több olyan ingatlan is szerepel a közvetítők adatbázisában, amelyet hosszú próbálkozás után sem tudtak bérbe adni. A tulajdonos most hol vevőt, hol pedig bérlőt keres – nem sok sikerrel.

Kapcsolódó anyagok