A továbbiakban sem lehet sok jóra számítani
2024. december 3.
A szélsőjobb és szélsőbaloldali pártok megbuktathatják a francia kormányt, amely egyelőre képtelen elfogadtatni jövő évi költségvetési tervezetét a parlamentben. A hírekre tovább esett az euró a dollárral és az angol fonttal szemben.
A nyár elején mi is beszámoltunk arról, hogy miután Emmanuel Macron pártja csúnyán kikapott az EP választásokon, a francia köztársasági elnök kockázatos lépésre szánta el magát és az alkotmány adta jogával élve feloszlatta az alsóházat és előrehozott parlamenti választásokat tűzött ki. Az elnök abban bízott, hogy a mérsékelt választók megijednek a Marie Le Pen által vezetett szélsőjobb előretörésétől és támogatják az ő centrista pártját.
Meglepetésre azonban a centrum helyett a szélsőbaloldali pártok koalíciója szerezte meg a legtöbb szavazott, Macron pártja csak második lett. Ráadásul egyik blokk sem szerzett többséget a parlamentben, így teljes bizonytalanság lett úrrá a francia belpolitikában, ami azóta sem oldódott meg.
Az akkori kormányfő Gabriel Attal az elbukott választás után benyújtotta lemondását, de az államfő azt nem fogadta el azonnal, mondván, hogy a stabilitás biztosítása miatt maradnia kell. Az ország így egy ügyvivő kormányfő felügyelete mellett rendezte meg augusztusban a nyári olimpiát. Közben a szélsőbaloldali párok bejelentették ugyan, hogy kit szeretnének kormányfőnek, de mind az elnök, mind a szélsőjobboldal elutasítja, hogy a kommunistákat is magában foglaló koalíció alakítson kormányt.
Két hónapnyi lebegtetés után Macron elnök végül egy lényegében párton kívüli centrista technokratát, Michel Barnier-t nevezi ki kormányfőnek. A kormányban nincsenek komoly politikai nagyágyúk, hiszen kevesen akarják bevállalni a parlamenti többség nélküli kormányzás nehézségeit. A kormány első komoly és talán máris megugorhatatlan feladata, hogy elfogadtassa a jövő évi költségvetést a parlamenttel.
A francia költségvetés a Covid válság óta fokozottan deficites, a hiány a pénzügyi piacok által még éppen tolerálható 5-6 százalék körül ingadozott, de ez a szint érezhetően nem volt fenntartható. A hiány ellenére a franciák komoly rétege nagyon elégedetlen juttatásaival és több éves tüntetés-sorozat keretében tiltakozott az életszínvonal esése miatt. Ez a kettős nyomás lényegében harapófogóba kényszerítene bármely hatalmon levő kormányt: a deficit csökkentése egy felelős kormány első lépése kell, hogy legyen, de az annyira népszerűtlen, hogy nem várható a populista frakciók támogatása hozzá, sem bal, sem jobb oldalról.
A Barnier vezette kormány benyújtott tehát egy társadalombiztosítási költségvetési javaslatot, amelyhez nincsen parlamenti többsége. A kormányfő sorra próbált kompromisszumokat kialakítani, főleg a szélsőjobboldal felé tett engedményeket, például a gyógyszer kiadások támogatásával kapcsolatban, de minden jel szerint ez még nem elég. Marine Le Pen tudatta: ragaszkodnak ahhoz is, hogy az infláció mértékével növeljenek meg jövőre minden nyugdíjat, míg ezt a kormány csak a minimumnyugdíj két és félszereséig tartaná kivitelezhetőnek.
Nem lévén képes semmilyen valós parlamenti többséget szerezni a költségvetéséhez, Michel Barnier egy különleges francia jogi eszközhöz nyúlt: hétfő délután bejelentette, hogy az alkotmány 49. paragrafusának 3. pontja szerinti eljárást kér a tervezetével kapcsolatban. Az ötödik köztársaság alapokmányának rendelkezése szerint ekkor a kormány tervezetét parlamenti szavazás nélkül elfogadottnak kell tekinteni, kivéve ha a parlamenti pártok bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen.
Ekkor 48 órán belül szavazást írnak ki és az alsóházi képviselők egyszerű többséggel eldöntik, hogy megbuktatják-e a kormányt vagy sem – tehát a bizalmatlansági szavazásra várhatóan már szerdán sor kerülhet. Ha az indítvány győzedelmeskedik, a rendelkezést nem fogadják el és a kormánynak azonnal le kell mondania, ha viszont az indítvány elbukik, akkor a rendelkezést további vita és szavazás nélkül elfogadják.
Mindezek hatására a francia állam finanszírozási költségei folyton csak nőnek, hétfőn egy rövid pillanatra magasabb volt a francia államkötvény hozama, mint a görög államé. A német gazdaság vesszőfutása (az új technológiák relatív lassabb használata és az olcsó orosz energia elvesztése) is sújtja a közös európai devizát, de az elmúlt héten egyértelműen a francia belpolitikai események alakították az árfolyamot. Az euró jelentősen veszít értékéből a dollárhoz képest, a Trump újraválasztását követő dollár-erősödés különösen az euró ellen volt látványos.
De érdekes megfigyelni az euró és az angol font viszonyát is, az amerikai kereskedelmi háborútól nem annyira tartó szigetország valutája jobban tartja magát a közös európai valutánál – és itt még egy pikáns kis adalék, hogy Michel Barnier volt az EU fő Brexit tárgyalója, azaz személye sok angol szemében egyébként is ellentmondásos volt, hiszen kemény tárgyalópartnernek bizonyult.
A francia belpolitikai válság megoldásához egy újabb választás lenne szükséges, amely stabil és centrista többséget eredményezne – de a francia választópolgárok hangulatát elnézve erre ma elég kevés esély van. A legutóbbi hírek szerint a szélsőjobboldal nyitott együtt megszavazni a baloldallal a kormány bukását, így maradhat az euró további gyengülése a többi vezető devizával szemben.
Szerző: Szepesi László
Címkék: nemzetközi, devizaárfolyam, euró, dollár, font, francia, választás
A franciák fektették meg az eurót
Fotó: Azénpénzem/clipart.com
A nyár elején mi is beszámoltunk arról, hogy miután Emmanuel Macron pártja csúnyán kikapott az EP választásokon, a francia köztársasági elnök kockázatos lépésre szánta el magát és az alkotmány adta jogával élve feloszlatta az alsóházat és előrehozott parlamenti választásokat tűzött ki. Az elnök abban bízott, hogy a mérsékelt választók megijednek a Marie Le Pen által vezetett szélsőjobb előretörésétől és támogatják az ő centrista pártját.
Meglepetésre azonban a centrum helyett a szélsőbaloldali pártok koalíciója szerezte meg a legtöbb szavazott, Macron pártja csak második lett. Ráadásul egyik blokk sem szerzett többséget a parlamentben, így teljes bizonytalanság lett úrrá a francia belpolitikában, ami azóta sem oldódott meg.
Többség nélkül nehéz
Az akkori kormányfő Gabriel Attal az elbukott választás után benyújtotta lemondását, de az államfő azt nem fogadta el azonnal, mondván, hogy a stabilitás biztosítása miatt maradnia kell. Az ország így egy ügyvivő kormányfő felügyelete mellett rendezte meg augusztusban a nyári olimpiát. Közben a szélsőbaloldali párok bejelentették ugyan, hogy kit szeretnének kormányfőnek, de mind az elnök, mind a szélsőjobboldal elutasítja, hogy a kommunistákat is magában foglaló koalíció alakítson kormányt.
Két hónapnyi lebegtetés után Macron elnök végül egy lényegében párton kívüli centrista technokratát, Michel Barnier-t nevezi ki kormányfőnek. A kormányban nincsenek komoly politikai nagyágyúk, hiszen kevesen akarják bevállalni a parlamenti többség nélküli kormányzás nehézségeit. A kormány első komoly és talán máris megugorhatatlan feladata, hogy elfogadtassa a jövő évi költségvetést a parlamenttel.
A francia költségvetés a Covid válság óta fokozottan deficites, a hiány a pénzügyi piacok által még éppen tolerálható 5-6 százalék körül ingadozott, de ez a szint érezhetően nem volt fenntartható. A hiány ellenére a franciák komoly rétege nagyon elégedetlen juttatásaival és több éves tüntetés-sorozat keretében tiltakozott az életszínvonal esése miatt. Ez a kettős nyomás lényegében harapófogóba kényszerítene bármely hatalmon levő kormányt: a deficit csökkentése egy felelős kormány első lépése kell, hogy legyen, de az annyira népszerűtlen, hogy nem várható a populista frakciók támogatása hozzá, sem bal, sem jobb oldalról.
A Barnier vezette kormány benyújtott tehát egy társadalombiztosítási költségvetési javaslatot, amelyhez nincsen parlamenti többsége. A kormányfő sorra próbált kompromisszumokat kialakítani, főleg a szélsőjobboldal felé tett engedményeket, például a gyógyszer kiadások támogatásával kapcsolatban, de minden jel szerint ez még nem elég. Marine Le Pen tudatta: ragaszkodnak ahhoz is, hogy az infláció mértékével növeljenek meg jövőre minden nyugdíjat, míg ezt a kormány csak a minimumnyugdíj két és félszereséig tartaná kivitelezhetőnek.
49.3, a képviselők forráspontja
Nem lévén képes semmilyen valós parlamenti többséget szerezni a költségvetéséhez, Michel Barnier egy különleges francia jogi eszközhöz nyúlt: hétfő délután bejelentette, hogy az alkotmány 49. paragrafusának 3. pontja szerinti eljárást kér a tervezetével kapcsolatban. Az ötödik köztársaság alapokmányának rendelkezése szerint ekkor a kormány tervezetét parlamenti szavazás nélkül elfogadottnak kell tekinteni, kivéve ha a parlamenti pártok bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen.
Ekkor 48 órán belül szavazást írnak ki és az alsóházi képviselők egyszerű többséggel eldöntik, hogy megbuktatják-e a kormányt vagy sem – tehát a bizalmatlansági szavazásra várhatóan már szerdán sor kerülhet. Ha az indítvány győzedelmeskedik, a rendelkezést nem fogadják el és a kormánynak azonnal le kell mondania, ha viszont az indítvány elbukik, akkor a rendelkezést további vita és szavazás nélkül elfogadják.
Magyarországon konstruktív bizalmatlansági indítvány létezik, ahol egy új miniszterelnök személyében kell eleve egyetérteniük a mostanit megbuktatni kívánó képviselőknek. A francia rendszer nem ilyen, Párizsban nem kell megállapodniuk a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali pártoknak arról, hogy ki legyen Barnier utóda – elég csak abban egyet érteniük, hogy a bukását akarják.
A bizalmatlansági indítvány nagyon veszélyes fegyver, relatíve ritkán használják. Ha elbukik az indítvány, akkor az azt kezdeményező pártok ereje is megcsappan, hiszen kiderül, hogy nem elég erősek a kormánybuktatáshoz, így egy ideig minden mondanivalójuk légüres térbe kerül. Ha viszont az indítvány győzedelmeskedik, akkor a kormány bukik, káosz alakulhat ki a következő miniszterelnök kinevezéséig és parlamenti megerősítéséig.A közös európai deviza pedig csak esik, csak esik...
Mindezek hatására a francia állam finanszírozási költségei folyton csak nőnek, hétfőn egy rövid pillanatra magasabb volt a francia államkötvény hozama, mint a görög államé. A német gazdaság vesszőfutása (az új technológiák relatív lassabb használata és az olcsó orosz energia elvesztése) is sújtja a közös európai devizát, de az elmúlt héten egyértelműen a francia belpolitikai események alakították az árfolyamot. Az euró jelentősen veszít értékéből a dollárhoz képest, a Trump újraválasztását követő dollár-erősödés különösen az euró ellen volt látványos.
De érdekes megfigyelni az euró és az angol font viszonyát is, az amerikai kereskedelmi háborútól nem annyira tartó szigetország valutája jobban tartja magát a közös európai valutánál – és itt még egy pikáns kis adalék, hogy Michel Barnier volt az EU fő Brexit tárgyalója, azaz személye sok angol szemében egyébként is ellentmondásos volt, hiszen kemény tárgyalópartnernek bizonyult.
A francia belpolitikai válság megoldásához egy újabb választás lenne szükséges, amely stabil és centrista többséget eredményezne – de a francia választópolgárok hangulatát elnézve erre ma elég kevés esély van. A legutóbbi hírek szerint a szélsőjobboldal nyitott együtt megszavazni a baloldallal a kormány bukását, így maradhat az euró további gyengülése a többi vezető devizával szemben.
Szerző: Szepesi László
Címkék: nemzetközi, devizaárfolyam, euró, dollár, font, francia, választás
