A gazdagok valóban egészen mások?

2016. szeptember 6. Több mint nyolcezren töltötték ki a gazdagsági esélyeket vizsgáló tesztünket. Elsöprő többség (78 százalék) tartotta az önzést bizonyos körülmények között elengedhetetlennek. Most abból a könyvből, ami a tesztet megalapozta, szemezgetünk más szempontok alapján is. Látni kell, hogy nagyon sokrétű kérdésről van szó.

Gazdagságra rengetegen vágynak, de elérni annál kevesebben tudják – vezettük fel az esélyeket modellező tesztünket (ezt itt találhatja). Az eddig beérkezett több mint nyolcezer (pontosan 8096) válasz alapján majdnem ugyanannyian esnek a gazdag vagy legalábbis hamar meggazdagodó, mint amennyien a reménytelenül szegény, és annak is maradó kategóriába. Mindkét „végletbe” körülbelül háromszáz (alig négy százaléknyi) válaszadó tartozik. A többség számára „nincs még minden veszve”.

A kérdésekre adott válaszarányok között akadt, ami minket is meglepett. Ilyen például, hogy a válaszadók 78 százaléka tartotta az önzést bizonyos körülmények között elengedhetetlennek. A válaszok között a második legnépszerűbb az volt, hogy a boldogulási gondokról mindenki maga tehet. Ezt több mint 62 százalék (mintegy 5100 fő) gondolta így, amit egészen elképesztőnek tartunk. Ez mindenesetre (legalábbis a mi tesztünket kitöltők között) csattanósan cáfolja azt a közkeletű állítást, hogy a magyar emberek mindenért másokat hibáztatnak.

Akadhatnak megfontolandó szempontok

A harmadik legnépszerűbb válasz (47 százalék) az volt, hogy pénzt csak az tud csinálni, akinek van. Az amerikai Steve Siebold, aki három évtizeden át kutatta, mi különbözteti meg a gazdagokat a többi embertől abban a könyvében, amire tesztünket alapoztuk, ezt „lineáris” gondolkodásnak minősítette. Szerinte a gazdagok nem haboznak idegen forrásokra támaszkodni (ennek példáit azért láthatjuk bőségesen a mai magyar valóságban is), ismerik és kihasználják az emberi természet árnyoldalait.

Azt a választ, hogy az üzleti életben a félelemre és a kapzsiságra érdemes alapozni, több mint ezren választották. A nyugalom iránti vágyat „rombolónak” ennél is többen gondolták. Az életben viszont a legfontosabbnak a fizikai, érzelmi nyugalmat és elégedettséget ennek háromszorosa, 3400 válaszadó tartotta.

A könyvből, és így a tesztből is (amiért kaptunk sok kritikát is), nem éppen szimpatikus kép rajzolódhat ki a gazdagokról. A másik oldalon azonban akadnak Siebold megállapításai között, amelyek nagyon is tanulságosak lehetnek mindenkinek. Ilyen például, hogy a középosztály (itt nem azokról van tehát szó, akik örülhetnek, ha egyáltalán munkához jutnak) csak azért, hogy pénzt keressen, hajlandó olyan munkát elfogadni, amit nem szeret. A gazdagok ezzel szemben azt csinálják, ami élvezetet okoz, és módot találnak arra, hogy ezért meg is fizessék őket.

Valakik, akik mernek nagyot álmodni

Azt, hogy a legtehetősebbek valóban különböznek mentalitásukban a többiektől, mutatja: míg a többség úgy gondolja, tenni kell valamit a meggazdagodásért, a gazdagok szerint ehhez valakinek kell lenni. (Úgy véltük, ez túl átlátszó lenne, ezért nem is próbáltuk beemelni a kérdések közé.) Az átlag alacsony elvárásokat fogalmaz meg, hogy ne csalódjon, a felső réteg viszont mindig mer nagyot álmodni.

Az emberek többsége a pénzhez egészen sajátosan viszonyul. Sokak szemében mintha valami piszkos dolog lenne, de még a középosztály is inkább szükséges rosszként tekint rá. A gazdagok viszont – állítja az amerikai kutató – azt gondolják, hogy a pénz tulajdonképpen „felszabadít”, az élet legtöbb problémája megoldható vele. A nem ennyire a gazdagok pártján állók szerint viszont a pénz számukra sokszor öncéllá válik, akár a valós értékeket háttérbe szorítva.

A gazdagságról szóló tesztet itt indíthatja

Nézze meg a cikkhez készült karikatúránkat is!

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: gazdag, teszt, gazdagok, értékelés