Újabb leleplező elemzés a magyarországi drágulásról

A háborúnál nagyobb csapás nekünk a kormány

2023. június 14. Miközben a kormányzati propagandagyár egyre „szankciós válságot”, „háborús inflációt” harsog, az adatokból világosan látszik, hogy a példátlanul magas magyarországi drágulást belső folyamatok okozták. Alaposan visszaütött a gazdaság mesterséges élénkítése. A GKI által készített grafikon meglehetősen sokat mondó.

Az előző év második felében az EU országok inflációs rangsorában Magyarország az élbolyba, majd az élre került, s őrizzük ezt a pozíciót 2023 első hónapjaiban is – kezdte az inflációról elemzését a GKI Gazdaságkutató. Mint leírták: az euró övezetben tavaly 8,4 százalék lett az árindex, amely jóval alacsonyabb, mint a rezsicsökkentett energia árakat, ár-sapkás üzemanyagot és néhány árrögzített élelmiszert tartalmazó magyar adat. Utóbbi 14,5 százalék, ami a hazai specialitások nélkül valójában 22 százalék körüli lenne, miközben a „háborús infláció” elméletben mindenkit sújtana. Az idén a piaci üzemanyagárak fokozzák az áremelkedést, ami várhatóan 18 százalék körül alakul, vagyis legalább háromszorosa lehet az euró övezetinek (5-6 százalék).

A hosszabb távú folyamatokat nézve látható, hogy a hazai árak emelkedése 2016-tól, a Kormány mesterséges gazdaság élénkítésének évétől váltott nagyobb sebességre. 2017 januárja és 2023 márciusa között az EU-ban 22 százalékkal, az euró övezetben 25,1 százalékkal, nálunk pedig 56,5 százalékkal nőttek az árak, közel hasonló külső körülmények mellett. Ami azt jelenti – nyomatékosította a GKI –, hogy az eltérésnek belső okai vannak. Utóbbi alátámasztja az is, hogy 2012. január és 2017. január között alig volt eltérés az áremelkedések ütemében a hazai és az EU adataiban.

A GKI megállapította, hogy 2010 eleje óta a hazai fogyasztói árindexet (+83,8 százalék) felfelé húzza az élelmiszerek (+147,6 százalék, súlyuk 29 százalék) és a szeszesitalok, dohánytermékek (166,1 százalék, súlyuk 7,9 százalék) árindexe. Ennek oka az előbbi esetben az ágazati különadók és a szabályozási korlátok (például új egységek nyitásának korlátai, adminisztrációs terhek emelkedése) mellett a munkaerő és energiaköltségek átlagnál gyorsabb emelkedése.

Korábban is voltak károk, de nem ennyire feltűnően

Miközben tehát a kormányzati propagandagyár egyre „szankciós válságot”, „háborús inflációt” harsog, az adatokból világosan látszik, hogy a példátlanul magas magyarországi drágulást a sajátos magyar gazdaságpolitika érte el. Ami nyugodt időkben elment (ez is csak látszólagos, hiszen már régóta írjuk, mekkora károkat okoz, hogy a különböző folyamatokba – például a lakáspiacba – erőszakosan belenyúltak), az viharosabb nemzetközi környezetben tragikus következményekkel járt.

A tragikus jelző nem tűnik túlzásnak, ha belegondolunk, már a legutóbbi jegybanki elemzésből is kitűnt, hogy sok család kényszerült tartalékai felélésére. A pokoli drágulás pedig a bérekbe is alaposan belemart. A nyugdíjemelések ellenére pedig tavaly is csökkent a nyugdíjak reálértéke. Nem csak a társadalmon belül nyílik egyre inkább a vagyoni olló, hanem szakértők szerint az előbbitől nem függetlenül, a tehetősebbek mezőnye is mind széthúzottabb. Mindenki (persze a NER kegyeltjei és haszonélvezői kivételével) szenved tehát, még akkor is, ha a mindennapi gondok annyira nem is nyomasztják.

A mostanában a kormányzati szándékok gyors és bőbeszédű közvetítőjének számító gazdaságfejlesztési miniszter pedig tulajdonképpen kibökte, miért jó a kormánynak a pokoli drágulás (persze az infláció miatt megugró bevételek mellett). Nagy Márton ugyanis leírta: „az elnéptelenedő világból az emberek talán eltűnnek, de az adósság itt marad, így egyre nagyobb relatív terhet jelenthet, aminek elinflálása is inflációt gerjeszt”.

Szerző: B.Varga Judit
Címkék: infláció, drágulás, GKI, elemzés, unió, euróövezet, gazdaságpolitika, gazdaság