Mibe tegyük most a pénzünket?

A közel-keleti háború nyertesei és vesztesei

Fotó: clipart.com

2026. március 10. Az Irán elleni háború megrengette a tőkepiacokat, és egyelőre nem látni mikor csillapodhatnak a harcok. Cikkünkben annak nézünk utána, hogy mely befektetések lehetnek a konfliktus nyertesei és melyek az egyértelmű vesztesek.

Már a konfliktus első napjai is jelentős mozgásokat hoztak a pénz- és részvénypiacokon, a folyamat pedig mostanra gyorsult fel, miután úgy tűnik, hogy elhúzódó harcokra számíthatunk. A Brent típusú kőolaj ára a harcok kirobbanása előtti nagyjából 78 dolláros szintről hétfő reggelre 120 dollár közelébe emelkedett, ami több mint 50 százalékos drágulást jelent. A részvénypiacok ezzel párhuzamosan gyengültek: az amerikai S&P 500 index mérsékelten esett csak eddig, mintegy 2 százalékkal került lejjebb a március eleji szinthez képest. (Cikkünkben a hétfő déli árfolyamokat vettük figyelembe.)

Európában viszont már erőteljesebb volt a korrekció, a Stoxx Europe 600 index több mint 6 százalékot esett. Ázsiában még látványosabb a reakció: a japán Nikkei közel 9 százalékkal, a dél-koreai Kospi pedig mintegy 12 százalékkal került lejjebb. A piacok elsősorban attól tartanak, hogy az olajszállítások esetleges zavarai – különösen a Hormuzi-szoros körül – újabb inflációs sokkot és gazdasági lassulást okozhatnak világszerte. Az ázsiai esés annak tudható be, hogy a régió gazdaságai különösen érzékenyek az energiaár-sokkokra, mivel jelentős olajimportőrök.

A harcok kimenetelét természetesen senki sem tudja előre megjósolni, erre mai cikkünkben sem vállalkozunk. Azt kívánjuk áttekinteni, hogy mibe kell tenni a pénzt aszerint, hogy ki milyen forgatókönyvre készül: ha valaki a konfliktus elhúzódására és további eszkalációra számít, más eszközök lehetnek nyerők, mint akkor, ha gyors fegyverszünetben és a feszültség gyors enyhülésében bízik.

Olaj, arany és a kamatok

Mint arról tegnap beszámoltunk, az olaj drágulása már a hazai kutakon is érezhető. A közel-keleti konfliktusok egyik legfontosabb gazdasági csatornája mindig az energiaárakon keresztül jelentkezik, hiszen a térség a világ olajtermelésének jelentős részét adja, és az olajexport kulcsfontosságú útvonalai is itt húzódnak (pl. az Irán által most sikeresen lezárt Hormuzi-szoros). Ha a harcok tartóssá válnak vagy a térségben az olajszállítások kerülnek veszélybe, a piac azonnal kockázati prémiumot épít az árakba. Ilyen környezetben a nyersanyagok, és különösen az olaj, általában a konfliktus egyik legnagyobb nyertese.

Befektetői szempontból ez azt jelenti, hogy az energiaipari vállalatok kerülhetnek kedvező helyzetbe. Ezek a cégek közvetlenül profitálnak a magasabb olajárból, hiszen bevételeik és nyereségük nagyrészt az energiaárak alakulásától függ. Ha valaki arra számít, hogy a konfliktus elhúzódik és az olaj ára tartósan magas marad, akkor az olajipari részvények felé fordulhat, például a nagy nemzetközi vállalatok – mint az ExxonMobil, a Chevron, a Shell vagy a BP – papírjai felé.

A tartósan magas olajár azonban nemcsak egyes vállalatokat érint, hanem a teljes gazdaságra is hatással van. Az energiaárak emelkedése ugyanis gyorsan megjelenik a szállítási költségekben, az ipari termelésben és végső soron a fogyasztói árakban is. Ha az olaj ára hosszabb ideig magas marad, az újra felerősítheti az inflációs nyomást világszerte.

Ez a jegybankok számára is komoly dilemmát jelent. Az elmúlt időszakban a piacok egy része arra számított, hogy a nagy jegybankok fokozatosan csökkenthetik a kamatokat, ha az infláció visszaszorul. Egy újabb energiaár-sokk azonban könnyen megváltoztathatja ezt a képet: a tartósan magas infláció miatt a kamatok hosszabb ideig maradhatnak magas szinten. Ilyen környezetben a kötvények általában kevésbé vonzó befektetéssé válnak, hiszen a magasabb hozamok lefelé nyomják a már kibocsátott kötvények árfolyamát.

A kamatszint alakulása az arany piacára is hatással van. Bár geopolitikai válság idején sok befektető menekülőeszközként tekint a nemesfémre, a magas kamatkörnyezet csökkenti a vonzerejét. Az arany ugyanis nem fizet kamatot vagy osztalékot, így amikor a pénzügyi eszközök hozama emelkedik, relatív értelemben kevésbé éri meg benne tartani a pénzt. Emiatt történhetett, hogy a mostani feszült körülmények közt is gyengült az arany árfolyama.

Részvények és szektorok

A közel-keleti konfliktus nemcsak az olajpiacot mozgatta meg, hanem a részvénypiacokon is gyors átrendeződést indított el. Ilyen helyzetekben a befektetők általában azokat az iparágakat keresik, amelyek közvetlenül profitálhatnak a geopolitikai feszültségből vagy a növekvő katonai kiadásokból, miközben eladják azokat a szektorokat, amelyek érzékenyek a dráguló energiára és a romló gazdasági kilátásokra.

A konfliktus egyik legkézenfekvőbb nyertese a fegyveripar lehet. A harcok ráébresztik a politikusokat, hogy szükséges a katonai beszerzések felgyorsítása, ami az ilyen vállalatok rendelésállományát növelheti. Az Egyesült Államokban például a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és az RTX számítanak a legnagyobb hadiipari szereplőknek, Európában pedig a Rheinmetall, a BAE Systems és az olasz Leonardo kerülnek gyakran a befektetők figyelmének középpontjába. Ezek a cégek rakétarendszereket, katonai repülőgépeket, radarokat és más haditechnikai eszközöket gyártanak, így egy elhúzódó konfliktus növelheti a keresletet a termékeik iránt. Tegyük hozzá azonban, hogy az ukrán háború miatt ezek a részvények már eleve magasabb értékeltséggel forogtak.

A bizonytalan gazdasági környezetben emellett gyakran a stabil kereslettel rendelkező, úgynevezett defenzív szektorok felé fordul a tőke. Ide tartoznak a nagy fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok, amelyek termékei gazdasági visszaesés idején is folyamatosan fogynak. Ilyen cégek például a Nestlé, a Procter & Gamble vagy az Unilever, amelyek részvényeit sok befektető biztonságosabb választásnak tekinti egy feszült geopolitikai helyzetben.

A vesztes oldalon ezzel szemben elsősorban azok az iparágak állnak, amelyek egyszerre érzékenyek a drága energiára és a gyengülő gazdasági kilátásokra. A légitársaságok tipikusan ide tartoznak: a Lufthansa, az Air France–KLM vagy a Wizzair számára az emelkedő üzemanyagköltség és a visszaeső utazási kereslet egyszerre jelent problémát. Hasonló okból kerülhetnek nyomás alá a turizmushoz kapcsolódó vállalatok is, például a Booking Holdings.

A bankrészvények szintén sérülékenyek lehetnek geopolitikai feszültség idején. A gazdasági bizonytalanság növeli a hitelkockázatot és rontja a növekedési kilátásokat, ami általában negatívan hat a pénzügyi szektor értékeltségére. Európában például a Deutsche Bank, a BNP Paribas vagy a Banco Santander papírjai kerülhetnek eladói nyomás alá. Ráadásul a magas kamatlábak veszteséget okozhatnak a bankoknak a portfóliójukban tartott kötvényállomány miatt, így ezek a részvények mostanában fokozottan sérülékenyek lehetnek. A ciklikus iparágak, például az autóipar és a vegyipar is hasonló helyzetbe kerülhetnek, mert teljesítményük szorosan függ a globális gazdaság állapotától. Az olyan nagy iparvállalatok, mint a BASF, illetve az autógyártók – például a Volkswagen vagy a Stellantis – különösen érzékenyek lehetnek arra, ha a drága energia és a gazdasági lassulás egyszerre rontja a költségoldalt és a keresletet.

Menekülődevizák

A geopolitikai feszültség azonban nemcsak a részvény- és nyersanyagpiacokon rendezheti át az erőviszonyokat, hanem a devizapiacon is. Amikor nő a bizonytalanság a világgazdaságban, a befektetők gyakran úgynevezett menekülődevizák felé fordulnak, vagyis olyan valutákba viszik a pénzüket, amelyek mögött stabil gazdaság és mély pénzügyi piac áll.

Ilyen helyzetben a legnagyobb nyertes rendszerint az amerikai dollár. A közel-keleti konfliktus idején is erősödött, mert a befektetők biztonságos eszközként tekintenek rá, miközben a dráguló olaj inflációs félelmeket kelt, ami késleltetheti a kamatcsökkentéseket az Egyesült Államokban. Az euróval szemben például a március eleji körülbelül 1,08-as szintről 1,05 közelébe mozdult az árfolyam, ami nagyjából 3 százalékos dollárerősödést jelent.

A másik klasszikus menekülődeviza a svájci frank. A frank a bizonytalan időszakokban rendszerint erősödik, mivel Svájc stabil gazdasággal és jelentős pénzügyi tartalékokkal rendelkezik, ezért a befektetők gyakran ide menekítik a tőkéjüket.

A régió devizái már jóval vegyesebb képet mutatnak. A magyar forint például látványosan gyengült a konfliktus első napjaiban: az euró árfolyama a március eleji körülbelül 378 forintos szintről közel 396 forintra emelkedett, ami nagyjából 5 százalékos forintgyengülést jelent. A forint különösen érzékeny a globális kockázatkerülésre és az energiaár-emelkedésre, ezért geopolitikai feszültség idején gyakran a gyengülő devizák közé kerül. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a régió többi valutája viszont jóval stabilabb maradt. A lengyel zloty az euróval szemben körülbelül 4,20-ról 4,27-re gyengült, ami mintegy 1,7 százalékos esést jelent. A cseh korona ennél is stabilabb volt: az euró árfolyama 24,3–24,4 korona körül maradt, vagyis alig mozdult el a konfliktus első napjaiban.

A feltörekvő piacok közül több energiaimportőr ország devizája is nyomás alá került. Jó példa erre az indiai rúpia, amely az olaj drágulása miatt gyengült, és a dollárral szemben rekordközeli, 84 körüli szintre esett. Az indiai gazdaság jelentős olajimportőr, ezért az energiaár-emelkedés gyorsan rontja az ország külkereskedelmi mérlegét és növeli az inflációs nyomást.

Szerző: Szepesi László
Címkék: olaj, benzin, düzemanyag, háború, Irán, közel-keleti, részvény, arany, dollár, befektetés