Itt a bizonyíték: nehéz évtizedekig az élen maradni

A legnagyobb cégek is eltűnhetnek

Fotó: clipart.com

2025. február 11. A részvénypiacon nincsenek biztos tippek, például a cégek mérete sem garancia arra, hogy hosszú távon is jó befektetésnek bizonyulnak majd. Egy évforduló kapcsán néztük meg a legnagyobb amerikai cégek hosszú távú teljesítményét.

A legtöbb befektető számára nagy gondot okoz a megfelelő részvények kiválasztása, gyakran nem tudják, mely cégekben bízhatnak, melyekben kevésbé. Bár mindenki rövid távon is akar profitot elérni, de az is gyakran szempont, hogy „fundamentálisan jó” vállalat részvényeit vásárolja meg, főleg ha hosszabb időtávra is tervez a befektetésével. Tanácsadók ilyenkor gyakran szokták a „blue chipeket”, azaz a legnagyobb és legkitűnőbb cégeket ajánlani: hiszen az a cég, amelyik képes volt a legnagyobbra nőni, azt a múltbeli sikerek sorozatával érte el, és így tőlük várhatja a befektető is azt a legnagyobb valószínűséggel, hogy folytatják a jó sorozatukat, és továbbra is jól fognak teljesíteni.

Azonban a kép ennél árnyaltabb: a méret sem biztosíték a folytatódó jó teljesítményre.

Évfordulós honlap

Az amerikai részvénypiac iránt érdeklődő befektetők számára bizonyára jól ismertek a különböző információs források, amelyek révén információkat nyerhetnek a cégekről és tőzsdei teljesítményükről. A sok forrás közül is kiemelkedik a finance.yahoo.com honlap, amely többek közt a tőzsdén jegyzett cégekről is nagyon széleskörű információt nyújt: a részvényárfolyamok alakulása mellett a pénzügyi beszámolók legfontosabb számai és a céget érintő hírek is elérhetőek. A yahoo aloldala mindezt angol nyelven, de teljesen ingyen nyújtja, ezért is kedvelt kiindulópontja egy-egy elemzésnek egyetemi diákok és kisbefektetők számára egyaránt.

A honlap 1997-ben indult, és erre a közelmúltban egy rendhagyó bejegyzéssel emlékeztettek a Twitteren. A tovaszálló időt érzékelteti az az összehasonlítás, amely bemutatja, hogy 1997-es indulásukkor mely amerikai cégek voltak a legnagyobb tőzsdei cégek – és hogy hova jutottak ma ezek a vállalatok. A nagyságot itt tőzsdei kapitalizációban mérik, azaz egy részvény árfolyamát összeszorozzák a kibocsátott részvények számával (levonva belőlük az esetlegesen a cég által felvásárolt részvényeket). Az angolul market cap-nek hívott mutató azt demonstrálja, hogy egy adott pillanatban az adott cég mennyit is ér a tőzsdei árazás szerint.

Legnagyobb amerikai tőzsdei cégek 1997-ben és mai helyzetük

Cég neve	Rangsorban elfoglalt hely		Tőzsdei kapitalizáció (milliárd dollár)
Cég neve	1997-ben	2025-ben	1997-ben	2025-ben
General Electric	1	68	170	194
Coca-Cola	2	36	144	266
Intel	3	206	133	85
Exxonmobil	4	16	128	489
Microsoft	5	3	122	3170
Merck	6	37	109	254
Philip Morris	7	202	96	86
IBM	8	58	80	204
Procter & Gamble	9	23	78	377
Johnson & Johnson	10	27	77	356

Forrás: finance.yahoo Twitter oldala

Ahogyan az várható is, a táblázatban szereplő cégek nevei ismerősen csengenek még a magyar befektetők számára is, hiszen ezeknek a cégeknek a termékeit vagy szolgáltatásait itthon is jól ismerhetjük. A minket ma érdeklő kérdés nem az, hogy miként nőttek ilyen nagyra, hanem az, hogy mi történt velük 1997 óta.

Nehéz sokáig fennmaradni

A legfontosabb megállapításunk az, hogy még a legnagyobb és legjobban teljesítő cégek számára is elképzelhetetlenül nehéz feladat tartósan az élmezőnyben maradni. Az 1997-ben top10-es listából csak egyetlen egy cégnek sikerült 2025-ben is a legnagyobbak közt maradnia, ezt a bravúrt a Microsoft érte el. Ugyanakkor van két olyan cég is, amely nem hogy a legjobb 10-es vagy a legjobb 100-as, de még a legjobb 200-as listára sem fért fel: a Philip Morris mellett az Intel is kicsúszott a 200 legnagyobb cég közül. A többiek vegyesen teljesítenek, öt cégnek sikerült megkapaszkodnia a 15. és 40. hely között, ezt értékelhetjük tisztes helytállásnak, míg további két vállalat már csak az 50. és a 100. hely között foglal helyet.

Emlékeztetünk, hogy itt a piaci kapitalizációk egymás közti viszonyáról van szó, tehát nem egyszerűen a részvényárfolyamról. Az, hogy például az IBM visszacsúszott az 58. helyre, nem jelenti azt, hogy részvényárfolyama szükségszerűen rosszul teljesített volna, csupán azt, hogy részvényszámával korrigált mutatója elmarad mára a versenytársaitól.

Az esések okai

Érdemes megnézni, hogy mi indokolhatja a toplistából kibukó cégek gyengébb teljesítményét. A Philip Morris esetében eléggé egyértelmű a helyzet: a dohányipar, amely a múlt évezrededben még gyakorlatilag háborítatlanul értékesítette termékeit, mára üldözött pária lett. A cigarettákat sújtó különadók és a figyelemfelhívó kampányok hatására mára eltűnt a növekedés ígérete: a WHO egyik korábbi elemzésében az szerepelt, hogy a világban 1,1 milliárd ember dohányzott aktívan 2000-ben, és ez a szám várhatóan nem is fog változni 2025-ben sem. Aki azért fektette a pénzét a dohányipari cég részvényeibe, mert úgy gondolta, hogy a szenvedélybetegek számára való értékesítés hosszú távon is biztos üzlet, annak csak részben lett igaza: a dohányosok globális számra valóban nem változott, de mivel a jövőbeli növekedés lehetősége eltűnt, a tőzsdei értékelés ezért erősen visszaesett a többi céghez képest (hiszen a tőzsde mindig a jövőt árazza be!). Ez tehát arra példa, amikor a befektető nem láthatja előre, hogy egy teljes iparág kegyvesztett lesz és ezért a stabilnak remélt befektetése rosszul fog teljesíteni.

Izgalmas történet az Intelé is, amely annak dacára esett vissza látványosan, hogy egy mai napig igen keresett iparágban tevékenykedik. Mint ahogy arról korábban beszámoltunk , a chipgyártó cég sorozatban rossz döntéseket hozott, és a korábban meglevő erőfölényét nem használta ki megfelelően, és végeredményben annak köszönheti leszakadását, hogy a fejlesztései nem arra mentek, amerre a piac kívánta volna, így más cégek vették át a helyét. A mikroprocesszorok gyártásának iparága továbbra is központi helyet foglal el és magas növekedési potenciállal rendelkezik (lásd a Nvidia hihetetlen sikereit), csak az Intel kormányozta magát nagyon nehéz helyzetbe. Mondhatni, ők az élő bizonyíték arra, hogy hiába a már meglevő jó pozíció és a továbbra is kívánatos iparág, a rossz vállalati döntések igenis leronthatják a helyzetet.

Egy picit erre mutat példát az IBM is, hiszen ők is nagyon nagy név voltak egy szintén húzó iparágban, de ennek ellenére nem sikerült a top számítógépes cégek közt maradniuk. Eléggé kézenfekvő például az Apple teljesítményével összevetni őket: látni lehet, hogy a kék óriás lemaradt az okos eszközök forradalmáról, nagyvállalati termékeinek értékesítését pedig a felhőszolgáltatások versenye nehezíti. Itt is azt látjuk, hogy hiába a domináns nagyság, hiába a kiemelkedő brand, elképesztően nehéz évtizedről évtizedre sorozatban mindig a megfelelő döntéseket hozni (egyébként ez az előbb mintacégként bemutatott Apple-re is igaz, elég jól ismert, hogy az almás cég komoly hullámvölgyben volt, és éppen 1997-ben majdnem csődközelbe is kerültek).

Egy különleges cég

A korábbi listavezető, a General Electric helyzete különleges: a mamutcég korábban is több, szinte egymástól független vállalatot tömörített magába. Gyártottak ők mindent, a repülőgépmotortól az orvosi képalkotó műszereken keresztül a villanykörtéig (utóbbi miatt is vásárolták fel a Tungsramot annak idején). Az így összerakott portfoliót szakértő kézzel vezették a kor legjobban elismert sztármenedzserei, mint az annak idején a legjobb vezetőként tisztelt Jack Welch vezérigazgató is. Az idők folyamán azonban a befektetők elfordultak az ilyen konglomerátumoktól, többek közt azért is, mert nehezebben tudták beárazni a céget: néha pénzügyi szolgáltatóként kellett értékelni (hiszen volt egy igen nagy pénzügyi részlege, amely például a Budapest Bankot is megvette), néha repülőgép-ipari szereplőként, néha kommerszebb termékeket gyártó vállalatként.

Jack Welch 2000-ben visszavonult, a cég lassan igyekezett megtisztítani termékportfolióját, de a 2007-es nagy pénzügyi válságban kiderült, hogy jóval tovább terjeszkedtek, mint amit finanszírozni tudtak, ezért a leépülés felgyorsult. A Covid-járvány betett a repülőgépiparnak, így a céget nem tudták egyben tartani. Végül tavaly befejeződött a folyamat, a vállalat mostanra 3 részre bomlott, egy orvosi eszközökre szakosodott GE Healthcare-re, egy energiatermelésre szakosodott GE Vernova-ra és egy repülőgép-hajtóművekre specializálódott eredeti GE-re. Amit ma GE-nek hívunk, az csak a repülőgép üzletág, tehát logikus a visszaesésük a táblázatunkban - de az is igaz, hogy a 3 cég együttes értéke sem lenne elegendő ahhoz, hogy újra a top10-ben legyenek. Itt arra látunk példát, hogy egy bizonyos cégtípus (a szuper topmenedzserek által vezetett több üzletágat egyesítő konglomerátum) az, ami nem állta ki az idő próbáját, a befektetők elfordultak ettől a formátumtól.

Mint láthatjuk, elképesztően nehéz évtizedekig a csúcson maradni, hiába a jó kezdő pozíció. Befektetőként számunkra ebből az lehet a tanulság, hogy ne higgyük azt, hogy bármely befektetési sztori „örökéletű” lenne. Bármikor jöhet (és ahogy láttuk, gyakran jön is!) egy válság, egy iparág lassú hanyatlása, egy változó fogyasztási vagy szabályozási környezet, vagy éppenséggel egy-két rossz vállalati döntés, és elbúcsúzhatunk az „unokáimnak is jó lesz” részvényünk sikerétől.

Szerző: Szepesi László
Címkék: blue chip, tőzsde, befektetés, részvény, General Electric, Philip Morris, Intel, IBM