Mindenképpen lépni kellene!

A nyugdíjszempontból elveszett nemzedék

Fotó: Azénpénzem

2018. október 2. Egyre többen aggódnak leendő nyugdíjuk miatt, de az aktív évek utáni biztonságról közel sem annyian gondoskodnak. A statisztikák és a felmérések alapján meglehetősen jól azonosíthatóak az ellentmondások.

Csak 20 százalék várja nyugodtan vagy bizakodva nyugdíjas éveit, 54 százalék a szorongók és 27 százalék a bizonytalanok aránya – derült ki az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) legfrissebb felméréséből. Közben arra is rávilágított a kutatás, hogy tízből négy ember egyetlen fillért sem tesz félre az aktív évek utáni megélhetésének biztosítására. A korábbinál jelenleg többen takarítanak meg, de a célok között háttérbe szorul a nyugdíj.

Az idős korra spórolás csak az ötödik helyre került. Ez még a nyugdíj előtt közvetlenül állóknál is csak a harmadik megtakarítási cél. Mint az ÖPOSZ kutatását ismertetve Dr. Horváth Zsófia, a Pénztárszövetség főtitkára elmondta: az emberek a megtakarítást valószínűleg veszteségnek élik meg. Sokan gondolnak arra, hogy kellene pénzt félretenni, sőt aki ezt teszi, az is úgy véli, még többre lenne szükség, de ez a terv végül csak terv marad. Pedig napi 800 forintos megtakarítás, időben kezdve átlagosan akár 30 milliós nyugdíj-megtakarítást hozhatna.

Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke az ÖPOSZ által szervezett konferencián – a rendezvényről itt olvashat – előadásában a fent látható meglehetősen beszédes ábrával mutatta be, hogy jól körvonalazható az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítók „elveszett nemzedéke”. A pénztári lefedettség a 16-35 évesek körében a 2002 évi 13 százalékról 7 százalékra csökkent. Az idősödő tagokat tehát nem kellő mértékben pótolják a fiatalabb pénztártagok. Kétmilliónál több azoknak a 35 év alattiaknak a száma, akik nem pénztári tagok.

Bőven akadnak majd, akik csekély állami juttatásra számíthatnak

Az pedig nagyon jól látszik, hogy sokan szorulnak majd állami nyugdíjuk kiegészítésére. Hivatalos adatok nincsenek, de szakszervezeti becslések szerint az egymilliót is meghaladhatja azoknak a száma, akik hivatalosan minimálbért vagy annál alig többet kapnak. Ők pedig (legalábbis azok, akik a legális mellett egyéb jövedelmet is zsebre tesznek) aligha számíthatnak akkora nyugdíjra, amekkorából az aktív korukban megszokott életszínvonalat vihetnék tovább.

További gond, hogy úgy nyílhat ki az olló az aktívan dolgozók keresete és az időskori ellátás összege között, ahogy húznak el az átlagbérek. Egy átlagos nyugdíjas 2014-ben még az átlagkereset 71,4 százalékát kapta, tavaly ez az úgynevezett helyettesítési ráta 66 százalék lett, azóta pedig tovább esett.

A Pénztárszövetség nyugdíjtudatosságról készített prezentációja itt nézhető meg.

Az ÖPOSZ már idézett felmérésének eredménye szerint minden második válaszadó arra számít, hogy nyugdíjasként is dolgoznia kell majd a megfelelő megélhetés érdekében. Elgondolkodtató adat az is, hogy 63 százalék alapoz az állami nyugdíjra. Arra a kérdésre, hogy miből él majd nyugdíjasként, 35 százalék említette a nyugdíjtakarékosságot.

Dr. Kravalik Gábor, a Pénztárszövetség elnöke (még a cafeteria szigorításának árnyékában is) az önkéntes nyugdíjpénztárakat tartja legjobb megoldásnak az időskori takarékosságra. Úgy véli azonban, hogy hosszú távon az jelentene megoldást, ha az önkéntes pénztártagok előtakarékosságának munkáltatói támogatása a cafetéria rendszeren kívüli önálló támogatást, ösztönzést kapna. Erre egyébként több közvélemény-kutatásuk szerint is kifejezetten erős az igény a munkavállalói oldalon. Ha a pénztári megtakarítások munkáltatói kiegészítését új alapra helyezi a kormányzat, komoly előrelépés is történhet az öngondoskodási piacon.