Alkotmányosan dolgoztatható halálra a magyar

2019. április 9. Aligha meglepő módon az Alkotmánybíróság (Ab) a túlóratörvény elfogadását teljesen rendben levőnek találta. A törvény tartalmával viszont nem foglalkoztak.

Az országgyűlési képviselők negyede fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy semmisítse meg a december 12-én elfogadott, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt és az ugyanekkor megszavazott túlóratörvényt. A beadvány (ezt itt találja meg) részben magának az elfogadásnak a technika lebonyolítását (az obstrukció eredményeként például az elnök pulpituson kívüliségét, a kártyák használhatatlanságát) kifogásolta. Az ellenzéki képviselők azonban nem csak ezt, hanem a törvény tartalmát is támadták.

Az Ab – derült ki a nyilvános kihirdetésen, amiről Tordai Bence ellenzéki képviselő élőben közvetített – a két témát különvette. Az obstrukció szerintük jogszerű, de az is az, hogy a kormánypártok úgy védekeznek ellene, ahogy tudnak. Jelen esetben ráadásul az ellenzékiek fellépését tulajdonképpen túlzónak találták.

A törvény tartalmával kapcsolatban az indítványozók álláspontja szerint a Munka törvénykönyve vitatott módosítása (vagyis a rabszolgamunkás passzusok) egyoldalúan, a munkavállalók számára kedvezőtlenül, számukra adott érdemi vagy legalábbis a helyzetük megváltozásával arányban álló többletgaranciák nélkül engedi megváltoztatni a munkáltató és a munkavállaló közötti aszimmetrikus jogviszony tartalmát.
A rendkívüli munkaidő elrendelése a beadvány szerint növeli a munkaidőt, illetve csökkenti a pihenőidőt, így az érinti a munkavállalónak az Alaptörvény XVII. cikk (3) és (4) bekezdésében elismert jogait.
Mint leírták: a munkaidőkeret, illetve az elszámolási időszak maximális időtartamának emelése lehetővé teszi a heti negyvenórás munkaidő megszakítás nélküli, akár 148,5 héten át történő meghosszabbítását is, mivel az átlagszámítás alapjául szolgáló időszak a háromszorosára, 36 hónapra, vagyis 156 hétre emelkedett. A 400 órás maximális mérték egyébként matematikailag azt jelenti, hogy lényegében az év minden hetében a rendes munkaidőn felül egy nyolcórás munkanapot dolgozhat a munkavállaló.

Az a körülmény pedig, hogy a 150 órával, illetve 100 órával emelésre csak a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján van lehetőség, nem jelenti azt, hogy a rendkívüli munkaidőtöbbletet a munkavállaló ténylegesen önkéntesen vállalná. Önmagában is kérdéses a folyamodók szerint (és szerintünk is), hogy a munkáltató és a munkavállaló aszimmetrikus jogviszonyában valódi önkéntességről lehet-e egyáltalán beszélni.

Az önkéntességet amúgy a konkrét esetben alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy az Mt. a munkaviszony felmondása elleni garanciát csak a már megkötött rendkívüli munkavégzésre vonatkozó megállapodás naptári év végére felmondásához társítja. Ebből következően, ha a munkavállaló egyáltalán nem kívánja „önkéntesen" megkötni az Mt. szerinti megállapodást, az a munkáltató számára megnyitja az érintett munkavállaló munkaviszonyának felmondással történő megszüntetésének lehetőségét.

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék:  , , , , ,

Kapcsolódó anyagok