Élmények helyett kínos pöfögés

Autós nyaralás: díjak és meglepetések

Fotó: Azénpénzem

2017. július 28. A külföldön autóval kalandozókat néha hidegzuhanyként érheti, hogy a nyaralás költségeit még néhány váratlan díj is megfejeli. Előzetesen tájékozódni pedig nem is annyira könnyű. Időnként azonban – mint azt néhányan a saját bőrükön tapasztalhatták – éppen a takarékosság okoz a bosszúság mellett még plusz (benzinben mérhető) kiadást is.

Valósággal sokkolta a nyaralásukat a horvát tengerparton tervezők jó részét tavasszal, amikor bejelentették, hogy mintegy 10 százalékkal emelkedtek déli szomszédunknál az autópályadíjak, ráadásul a nyárra külön szezonális árakat érvényesítenek. Noha a magyar sajtó talán kissé túlhangsúlyozta az emelés jelentőségét, hiszen többnyire szakaszonként pár száz forintnyi a különbség a tavalyi árakhoz képest. Mivel azonban Horvátországban kapus rendszer van, ha valaki nem csupán a tengerparton akarja tölteni az idejét, hanem – a Horvátországban is bőséggel megtalálható – turistalátványosságok közül is meg akar látogatni néhányat, szép összeget összeautózhat, amivel már a tervezéskor is érdemes számolni. (És akkor a benzinárakról még nem is szóltunk).

Autós utazás előtt érdemes a neten tájékozódni a tervezett utakon fizetendő díjakról. Az itt talált adatok azonban sokszor félrevezetőek lehetnek, ezért alapos odafigyelésre van szükség. Találtunk nem frissülő honlapokat, amelyeken 2016-os, sőt, korábbi, 2014-es, útdíjak vannak feltüntetve, de még olyant is, ami 2008-as adatokat tartalmazott. Közülük némelyiket a Google kereső ráadásul az elsők között dobja fel.

Míg a tavaly a magyar határtól Póláig (Pula) 112 kunáért lehetett lejutni, idén július 1. és szeptember 30. között 124 kunát kell a két igénybe vett autópályaszakasz kapuinál leszurkolni. Onnan például egy fiumei (Rijeka) kirándulás 61 kuna, (főszezonon kívül 55 kuna), de egy dubrovniki vagy spliti látogatás is belekerül 29,50, illetve 23,06 eurónyi horvát valutába. Nem biztos persze, hogy az áremelésnek köszönhető, mindenesetre – bár a szezon még korán sem ért véget – a július már szinte eltelt anélkül, hogy a tengerpart felé vezető pályákon a korábbi években szinte már megszokott több kilométeres dugók keserítették volna az utazókat.

Akadt azonban olvasónk, aki a horvát árak hallatán megváltoztatta terveit, és az utolsó percben inkább egy last minute görögországi repülőgépes út mellett döntött. A görögországi célpontot kiszemelők közül sokan választják azt a megoldást, hogy a repülőgépes utazás után a tengerparti heverészést egészségesen megszakítva helyben bérelt autóval látogatják végig a „kötelező” látnivalók egy részét. Az Athéntől Korinthoszig vezető autópálya 85 kilométeréért például 3,9 eurót kell fizetni, onnan Spárta 4,85 euró, annak pedig, aki a mükenéi romokat vagy Olympiát szeretné megcsodálni, csak úthasználatért 2,5 eurót, illetve 4,85 eurót kell leperkálnia.

Nagyon sokba is kerülhet a spórolás

Amióta a fapados légitársaságoknak köszönhetően sokak számára elérhetővé váltak a repülőgépes utak, sokan választják ezt a megoldást, akár a tengerparti nyaraláshoz, akár egy-egy európai nagyváros meglátogatásához. Másfajta – sokszor gazdagabb – kalandot kínál egy-egy autós túra, ezért sokan ma is inkább kocsival indulnak útnak. Még ha előre is foglalnak szállást itt-ott – bár a netes szállásfoglalás elterjedésével ez még menet közben is egyszerűbb, mint egykor – a laza autós cirkálás kötetlenebb, élménydúsabb lehet. Ilyenkor persze gyakran éppenhogy igyekszik az utazó elkerülni az autópályákat, hogy láthasson valamit egy-egy tájegység falvaiból, kisvárosaiból.

Néha azonban ezzel együtt ajánlatos akár egy-egy rövidebb szakaszra is felhajtani az autópályára. Egyik olvasónk részben a 1,9 eurós autópályadíjat megspórolandó választotta a hagyományos utat Padova és Vicenza között, mondván: az a 40 kilométer igazán semmiség, ennyiért nem érdemes felhajtani a sztrádára. A kevesebb mint félórás száguldás helyett kamionok mögött végigdöcögött, randa iparvidéken át vezető másfél órás poroszkálással fizetett a rossz döntésért – és akkor a megnövekedett benzinköltséggel még nem is számolt. Másvalakinek néhány éve a Saarbrücken és Metz közötti 70 kilométer került egy keskeny, helyenként a nálunk legfeljebb a háromszámjeggyel jelöltnek megfelelő minőségű úton két órájába a tökéletes autópálya helyett, aminek fizetős francia szakasza 4,4 euróba került volna.

Még matrica mellett is lehet plusz költség

Északi és nyugati szomszédainknál köztudottan matricás rendszer van érvényben, ami az összes autópálya igénybevételét korlátlanul lehetővé teszi. Néhol kellemetlen meglepést érheti viszont az Ausztriában autózókat, ahol a 8,90 euróba (tíznapos) kerülő matrica mellett akadnak külön fizetős szakaszok is. Bárki arra tévedhet – de például Nagykanizsáról Salzburg-München felé még a Google-map is arra tervez – az A9-es Pyhrn autópályán két helyen, Bosruck mellett és a Gleinalm alagútnál is külön díjat szednek, 5, illetve 8,50 eurót.

Ugyanígy külön fizetős az A10-esen a Tauern alagút (11,50 euró), 9 euró a Brenner autópálya, 9,50 az Innsbrucktól Liechtenstein, illetve Svájc felé vezető Arlberg alagút. Az alpesi autópályákon gyakori alagutak – amelyek többségéhez azért elég a matrica - bejáratánál érdemes külön figyelni a feliratokra, és az esetleg szóba jöhető elkerülő utakra. Akadt, aki arról számolt be, hogy voltaképpen gyanútlanul hajtott be az Arlberg alagútra, amelynek kijáratánál meglepetésként érte a fizetőkapu. Az A9-esen levő, említett Glainalm alagút például könnyen, egy autópálya-háromszöggel kikerülhető. Kérdés persze, hogy megéri-e az így elszenvedett időveszteség és plusz benzinköltség.

Köztudott, hogy személyautók számára ma még ingyenesen használhatók a híresen jó német autópályák. Bár a magyar autósok közül vélhetőleg nem sokan jutnak el az északi régiókba, a Lübeck melletti Herrentunel és a Rostock melletti Warnowtunnel a kivételek közé tartozik (mindkettő folyó, illetve tengeröböl alatt húzódik). Előbbiért 1,7 eurót, az utóbbiért nyaranta 4, télen 3,2 eurót gombolnak le az áthaladóról.

És ha egy kicsit valaki távolabbra is elkalandozna, érdemes még megemlíteni: a hollandiai Kil alagúton 2 euróért, a Westerschelde alagúton 5 euróért lehet áthajtani, az egyébként szintén ingyenes holland autópályák kivételeként.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: nyaralás, autó, autópálya díj