Új gazdaságpolitikára lenne szükség, hogy kimozduljanak a gödörből
2022. október 18.
A héten zajlik a Kínai Kommunista Párt kongresszusa, ahol várhatóan újraválasztják a jelenlegi párfőtitkárt. Ennek ellenére mégis lehetséges, hogy változás állhat be az ázsiai óriás gazdaságpolitikájában. Kínai kitekintésünk következik.
A Kínát irányító Kommunista Párt jubileumi, 20. kongresszusát tartja a héten, amin több mint 2300 küldött vesz részt az ország minden pontjáról. Bár a 21. század Európájából hajlamosak lennénk feltételezni, hogy az ötévenként megrendezett gyűlés pusztán üres formalitás, ez azonban nincs így, hiszen rendre fontos döntések és iránymutatások születtek már a múltban a korábbi kongresszusokon.
Miközben tehát a politikai hatalma erős, Hszi jelentős kihívásokkal kénytelen szembenézni a kínai gazdaságban. Kína csodarepülése, amely néhány évtized alatt egy elmaradott harmadik világbeli országból egy gazdasági óriást teremtett, mára egyértelműen leszállóágba került. Idén a gazdaság növekedése várhatóan a gazdasági reformok beindítása óta az egyik legalacsonyabb lesz (alig 2,8 százalékot jósol 2022-re a Világbank), miközben az előző két évtizedben a növekedés mindig 6 és 14 százalék között ingadozott. A demográfiai helyzet valódi aggodalomra ad okot, hiszen az „egy gyermek” politika hatása most üt vissza, a lakosság egyre korosodik, nincsenek fiatal tömegek, akik a korábban megszokott ütemben jelennének meg a munkaerőpiacon. Az alacsonyan tartott devizával, valamint a bőséges és olcsó munkaerővel versenyelőnybe kerülő ipari export húzta évtizedeken keresztül a gazdaságot, de minden jel szerint ezen a szinten már nagyobb akadályokba ütközik a növekedés. Ezért elképzelhető, hogy a kínai vezetésnek felül kell vizsgálnia eddigi politikáját.
A Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett gazdasági nyitás egyik lényeges eleme volt, hogy a nép elfogadta a Kínai Kommunista Párt vezető szerepét, cserében a folyamatosan javuló életszínvonalért. Most, hogy lassul a javulás mértéke, amikor gazdasági és szociális nehézségek lépnek fel, akkor két út áll a KKP vezetése előtt: vagy megoldják a gazdaság lassulásának problémáját, vagy elterelik a lakosság figyelmét róla. Mivel a gazdasági gondok okai mélyen gyökereznek, ezért nem orvosolhatóak egykönnyen (radikális demográfiai változást például az évtizedes Orbán kormányzás sem tudott elérni Magyarországon), ezért érthető, hogy a Hszi Csin-ping vezette párt igyekszik másfelé terelni a figyelmet. Így értelmezhetőek az elmúlt években a korrupció ostorozásáról és a Tajvan visszaszerzéséről szóló beszédek is.
A politikai terelések azonban csak ideig-óráig feddhetik el, hogy kiigazítások szükségesek a kínai gazdaság növekedési modelljében és abban, ahogy a kínai gazdaságot magát menedzselik.
Az eredmény nem is maradt el, hiszen a másfél milliárdos országban alig néhány ezren haltak bele a betegségbe – ugyanakkor az intézkedések gazdasági költsége már egészen elképesztő mértéket öltött. Az Economist Intelligence Unit szerint például csak a kötelező tesztekre az ország 140 millió dollárt költ naponta (!), míg minden egyes áldott nap a kínai lakosság körülbelül 2 százaléka valamilyen vesztegzár alatt él. A lakossági fogyasztás érthetően az, amelyik a legjobban szenved ezektől, így a GDP 40 százalékát kitevő fogyasztás érezhetően visszaesett. A kínai vezetés ráadásul jelenleg még azt kommunikálja, hogy elszánt a zéró Covid politika mellett, nem tervezik azt semmilyen formában enyhíteni, és 2023-ban is folytatni fogják, amennyiben ez szükséges.
Ahogy erről már korábban hallhattunk, például az Evergrande Csoport viszontságai kapcsán, a kínai ingatlanpiac ma már nem bírja el a kellően át nem gondolt jüan milliárdos projekteket. Nincsen annyi vevő, vagy nincsenek ott, ahol a lakások épülnek, vagy nem tudják azokat megfizetni. Az ingatlanfejlesztések pedig eddig rendületlenül mentek tovább, főleg, mert a helyi önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrása az értékesített földterület ellenértéke volt, és mert a helyi bankok számára életszükséglet volt, hogy folytathassák hitelkihelyezéseiket az ingatlanfejlesztő cégekbe. Ahogy azonban az ingatlanlufi lassan leereszt, mindez a szép körforgás lassan leáll, a fejlesztők közül többen csődbe mennek, a rossz hitelek aránya növekszik a bankszektorban, és a gazdaság növekedése nem folytatódik.
Mindezek miatt a kongresszus egyik legnagyobb érdeklődéssel várt eleme az lesz, hogy milyen elejtett félszavak és utalások lesznek arra, hogy a párt hajlandó lenne esetleg enyhíteni a Covid elleni politikájának merevségén illetve, hogy mennyire teszik középpontba a lakossági fogyasztást és a gazdaság újbóli beindítását. Kína ma már akkora óriás, hogy az egész világra kihat majd, hogy mik hangzanak el a pekingi konferenciateremben...
Szerző: Szepesi László
Címkék: Kína, Kínai Kommunista Párt, gazdaság, GDP, növekedés
Az egész világra kihat, ha Kína változtat
Peking, Kína
Fotó: Jeremy Zhu, Pixabay
Fotó: Jeremy Zhu, Pixabay
A Kínát irányító Kommunista Párt jubileumi, 20. kongresszusát tartja a héten, amin több mint 2300 küldött vesz részt az ország minden pontjáról. Bár a 21. század Európájából hajlamosak lennénk feltételezni, hogy az ötévenként megrendezett gyűlés pusztán üres formalitás, ez azonban nincs így, hiszen rendre fontos döntések és iránymutatások születtek már a múltban a korábbi kongresszusokon.
Régi arc, új gondok
Az tény, hogy az egyik főkérdés természetesen már jóval korábban eldőlt, így előre tudható, hogy a jelenleg is vezető Hszi Csin-ping újra elnyeri a lehetőséget arra, hogy továbbra is megmaradjon a párt élén. Az emellett az államfői és katonai vezetői megbízásokat is birtokló politikus hatalma jelenleg sziklaszilárdnak látszik, a korábbi párton belüli frakciók nem mutatnak érdemi ellenállást irányításával szemben és nincs komolyan vehető ellenlábasa sem. Bár néhány elemző bizonytalan abban, hogy a párt 7 tagú legfelső testületében vagy a 25 tagú Politikai Bizottságban hány híve is lesz végül, de Hszi erejét jelzi, hogy sorrendben harmadszor is elnyeri majd a pártfőtitkári megbízatását, ezzel felrúgva egy több évtizedes íratlan szabályt, miszerint a főtitkári posztot csak kétszer lehet (lehetett eddig) egymás után betölteni.Miközben tehát a politikai hatalma erős, Hszi jelentős kihívásokkal kénytelen szembenézni a kínai gazdaságban. Kína csodarepülése, amely néhány évtized alatt egy elmaradott harmadik világbeli országból egy gazdasági óriást teremtett, mára egyértelműen leszállóágba került. Idén a gazdaság növekedése várhatóan a gazdasági reformok beindítása óta az egyik legalacsonyabb lesz (alig 2,8 százalékot jósol 2022-re a Világbank), miközben az előző két évtizedben a növekedés mindig 6 és 14 százalék között ingadozott. A demográfiai helyzet valódi aggodalomra ad okot, hiszen az „egy gyermek” politika hatása most üt vissza, a lakosság egyre korosodik, nincsenek fiatal tömegek, akik a korábban megszokott ütemben jelennének meg a munkaerőpiacon. Az alacsonyan tartott devizával, valamint a bőséges és olcsó munkaerővel versenyelőnybe kerülő ipari export húzta évtizedeken keresztül a gazdaságot, de minden jel szerint ezen a szinten már nagyobb akadályokba ütközik a növekedés. Ezért elképzelhető, hogy a kínai vezetésnek felül kell vizsgálnia eddigi politikáját.
A Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett gazdasági nyitás egyik lényeges eleme volt, hogy a nép elfogadta a Kínai Kommunista Párt vezető szerepét, cserében a folyamatosan javuló életszínvonalért. Most, hogy lassul a javulás mértéke, amikor gazdasági és szociális nehézségek lépnek fel, akkor két út áll a KKP vezetése előtt: vagy megoldják a gazdaság lassulásának problémáját, vagy elterelik a lakosság figyelmét róla. Mivel a gazdasági gondok okai mélyen gyökereznek, ezért nem orvosolhatóak egykönnyen (radikális demográfiai változást például az évtizedes Orbán kormányzás sem tudott elérni Magyarországon), ezért érthető, hogy a Hszi Csin-ping vezette párt igyekszik másfelé terelni a figyelmet. Így értelmezhetőek az elmúlt években a korrupció ostorozásáról és a Tajvan visszaszerzéséről szóló beszédek is.
A politikai terelések azonban csak ideig-óráig feddhetik el, hogy kiigazítások szükségesek a kínai gazdaság növekedési modelljében és abban, ahogy a kínai gazdaságot magát menedzselik.
Amikor a nulláért túl sokat kell fizetni
Az idei gazdasági lassulásban természetesen jelentős szerepet játszik a Covid-járvány és az azt megfékezni igyekvő kormányzati intézkedések sorozata. Ezt tekinthetnénk egy egyszeri kedvezőtlen külső körülménynek is, aminek végével majd a gazdaság is újra talpra áll. Azonban látnunk kell, hogy a jelenlegi lassulást komoly belső politikai döntések is fokozzák: Kína zéró Covid politikája óriási extra kiadásokat jelent az országnak. Az ország vezetése, részben külső és belső kommunikációs okokból, mondhatni egyszerre presztízsből és dacból bejelentette, hogy nem tűri a járvány legkisebb megjelenését sem, ezért 2 éve már, hogy a legkisebb megbetegedésre is háztömböket zárnak le, 10 megerősített beteg esetén egész városnegyedeket izolálnak, sőt amennyiben úgy érzik, hogy szükséges, egész városokat tesznek vesztegzárba hosszú hetekre.Az eredmény nem is maradt el, hiszen a másfél milliárdos országban alig néhány ezren haltak bele a betegségbe – ugyanakkor az intézkedések gazdasági költsége már egészen elképesztő mértéket öltött. Az Economist Intelligence Unit szerint például csak a kötelező tesztekre az ország 140 millió dollárt költ naponta (!), míg minden egyes áldott nap a kínai lakosság körülbelül 2 százaléka valamilyen vesztegzár alatt él. A lakossági fogyasztás érthetően az, amelyik a legjobban szenved ezektől, így a GDP 40 százalékát kitevő fogyasztás érezhetően visszaesett. A kínai vezetés ráadásul jelenleg még azt kommunikálja, hogy elszánt a zéró Covid politika mellett, nem tervezik azt semmilyen formában enyhíteni, és 2023-ban is folytatni fogják, amennyiben ez szükséges.
Mi hajtsa a gazdaságot?
Még ennél is komolyabb és nehezebben gyógyítható gondnak tűnik az, hogy a gazdasági növekedés eddigi motorját jelentő export már nem képes tovább növekedni. Ez érthető, mert alacsony bázisról indulva az elmúlt évtizedekben könnyebb volt folyamatosan magas növekedést produkálni, ezt a már elért magasabb bázisról már jóval keményebb dió megismételni. Másrészt változott a kínai gazdaság, ma már az export nem tesz 20 százaléknál többet hozzá a GDP-hez, amit az elmúlt másfél évtizedben főleg a hitelből megvalósított belföldi beruházások repítettek felfele. A beruházások jelentős mértékben infrastrukturális beruházásokat jelentettek (utakat, középületüket, vasutakat) illetve lakásépítéseket.Ahogy erről már korábban hallhattunk, például az Evergrande Csoport viszontságai kapcsán, a kínai ingatlanpiac ma már nem bírja el a kellően át nem gondolt jüan milliárdos projekteket. Nincsen annyi vevő, vagy nincsenek ott, ahol a lakások épülnek, vagy nem tudják azokat megfizetni. Az ingatlanfejlesztések pedig eddig rendületlenül mentek tovább, főleg, mert a helyi önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrása az értékesített földterület ellenértéke volt, és mert a helyi bankok számára életszükséglet volt, hogy folytathassák hitelkihelyezéseiket az ingatlanfejlesztő cégekbe. Ahogy azonban az ingatlanlufi lassan leereszt, mindez a szép körforgás lassan leáll, a fejlesztők közül többen csődbe mennek, a rossz hitelek aránya növekszik a bankszektorban, és a gazdaság növekedése nem folytatódik.
A megoldás kulcsa a fogyasztás
Külső elemzők szerint itt lenne az ideje, hogy Kína, elérvén ma már a közepes fejlettségű szintet, áttérjen az export- és beruházásvezérelt növekedésről a fogyasztásalapú fejlett társadalmak közé. Ennek érdekében magasabb hozzáadott értékű iparágakba, szolgáltatások fejlesztésébe és a lakossági fogyasztást ösztönző eszközrendszer kialakításába lenne célszerű fognia. Bár ez szembe megy az eddigi sikerrecepttel, de jól láthattuk Japán és Dél-Korea példáján is, hogy az egyoldalú export- és magas beruházásalapú irányított fejlesztés csak egy bizonyos szintig lendíti előre a gazdaságot, a megfelelő időpontban szükséges fókuszt váltani – ezt a két említett ország nagy sikerrel meg is tette már.Mindezek miatt a kongresszus egyik legnagyobb érdeklődéssel várt eleme az lesz, hogy milyen elejtett félszavak és utalások lesznek arra, hogy a párt hajlandó lenne esetleg enyhíteni a Covid elleni politikájának merevségén illetve, hogy mennyire teszik középpontba a lakossági fogyasztást és a gazdaság újbóli beindítását. Kína ma már akkora óriás, hogy az egész világra kihat majd, hogy mik hangzanak el a pekingi konferenciateremben...
Szerző: Szepesi László
Címkék: Kína, Kínai Kommunista Párt, gazdaság, GDP, növekedés
Kapcsolódó anyagok
- 2024.10.02 - Elkerüli-e Kína a japán tévutat?
- 2024.02.12 - Megmenti-e Kínát a bróker hóhér?
- 2023.06.20 - Az egész világot érinti, hogy befékezett a kínai gazdaság
- 2022.11.30 - Eljön idén is a Mikulás rally a tőzsdéken?
- 2022.04.13 - Hiánycikké válhat az Iphone
- 2021.11.11 - Nem csak a járvány miatt retteghet a világ
- 2020.02.21 - Újabb kínai bank jön Magyarországra
- 2018.11.20 - Így ellenőrizhető a kínai csomag útja
- 2017.11.27 - Jövőre gyorsabban jönnek a Kínából rendelt cuccok
További kapcsolódó anyagok