Jó lenne, ha az állam összeszedné magát!

Azt hiszed, jár az egészségügyi ellátás? Tévedsz

2019. október 10. Az egyre pocsékabb ellátást nyújtó állami egészségügyi rendszer a magán egészségügyi szolgáltatások rohamos fejlődését hozta. A lakosságnak egyre mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, ha gyógyulni akar. Az egészségügyi közgazdász szerint ez nem tudatos döntés eredménye, ma minden a spontaneitás jeleit mutatja az egészségügyben. A kormánynak azonnal lépnie kellene.

Miközben az MNB az egészségügy magánkiadásainak hatékonyabbá tételén segítene, az államnak alapvető feladatai lennének az egészségügyi rendszerrel. Magyarország 2018-ban mindössze a GDP 6,6 százalékát fordította egészségügyi kiadásokra, ezzel a fejlett piaci országok utolsó negyedébe kerültünk. Ugyanakkor kiemelten magas a zsebből fizetés aránya.

A tavalyi adatok szerint az egészségügyi kiadások 30 százaléka magánkiadás, aminek döntő részét, legalább 85 százalékát fizetjük zsebből. Így összességében hazánkban tavaly 25,5 százalékos volt az így fizetett egészségügyi költések aránya, miközben a WHO ajánlása szerint ennek maximum 15 százalékosnak kellene lennie. A magasabb arány káros, a szegényebb rétegeket indokolatlanul megterhelő mérték – hangsúlyozta Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) közelmúltban tartott konferenciáján.

A szakértő kiemelte: ma nincs rögzítve a társadalombiztosítás alapú, szolidaritási elven működő egészségügyi finanszírozás rendszere az Alaptörvényben, szemben a korábbi Alkotmánnyal. Hiába akart ezen több egészségügyi vezető is változtatni, eddig nem sikerült nekik.

Nem működik az állami, burjánzik a magán

A közfinanszírozott ellátórendszer működésképtelenségére a magánszolgáltatások megerősödése a válasz. A lepusztult fővárosi infrastruktúra, a humánerőforrás-ellátottság súlyos gondjai, valamint a szakrendelésekhez való hozzáférés nehézségei megerősítették a magánpiacot. Évente 15-20 százalékkal növekednek a magánszolgáltatói kapacitások. 2017-ben fordult először elő, hogy több orvos ment el a magánegészségügybe dolgozni, mint ahányan külföldre távoztak. Egyes szakrendelések ma már alig léteznek közfinanszírozott közegben. Ez azt eredményezi, hogy a magánellátás ma már nem kiegészítő, hanem helyettesítő funkciót tölt be.

Mi történt a magánfinanszírozással?

A biztosítók lobbizásának köszönhetően 2012-től adó- és járulékmentessé tették a magán egészség(betegség)biztosítás vásárlását a munkáltatók számára. A cafeteria drasztikus átalakításával ugyanakkor idén ezt is megszüntettek. Mint ahogy a munkáltatói tagdíjfizetés kedvezménye is eltűnt az önkéntes pénztáraknál, és jelenleg ugyanúgy adózik, mint a munkabér.

Ide-oda rángatják a szabályozást, átfogó kormányzati stratégiai irány egyelőre nem látszik. Bár sokan azt gondolják, hogy a kormány tudatosan építi le az állami rendszert a magán javára, Sinkó Eszter szerint ez nem így van. Ma az egészségügyben minden mozzanat a spontaneitás jegyeit hordozza, amit nem engedhetne meg magának az ágazat.

Azonnali szabályozás kell

A kormánynak átfogó stratégiát kell alkotnia, ágazati jövőképet kell meghatároznia. Ebben ki kell térnie a magánellátás várható szerepére is, mind a szolgáltatói, mind a finanszírozói oldalon – hangsúlyozta a szakértő. Mindezt a technológiaváltások, a mesterséges intelligencia, a digitális, adatvezérelt egészségügy kiépülésének időszakához illesztve.

Szomorú kimondani, de szinte újra fel kell építenünk az egészségügyet; tégláról-téglára haladva – kidobva a feleslegesen cipelt ballasztokat, modernizálva, a személyre szabott orvoslás, az egészségközpontúság jegyében – mondta Sinkó Eszter.