Tanulságos, ami az Egyesült Királyságban történik

Bizalomvesztést hoztak a különadók: elszabadultak a hozamok

Tower Bridge, London
Fotó: clipart.com

2025. november 19. Évtizedes hibás gazdaságpolitika és szabadságharc Brüsszel ellen, tátongó költségvetési hiány és szektorokra kivetett különadók. Vajon mit gondolhat az Egyesült Királyság pénzügyeiről a londoni pénzpiac?

Amióta csak átvette a hatalmat az Egyesült Királyságban 2024 nyarán, tudni lehetett, hogy az új munkáspárti kormány jelentős bevételemelésre kényszerül majd a 2026-os büdzsében. Korábban az volt a piaci várakozás és a kormány által sem elutasított terv, hogy majd a személyi jövedelemadó mértékét fogják emelni. Ehhez képest óriási meglepetést okozott, amikor múlt csütörtökön kiszivárgott, hogy ez elmarad.

Az szja-emelés helyett ugyanis Rachel Reeves pénzügyminiszter különadókat vetne ki, és más indirekt módon emelné a bevételeket. A hírre a piacok azonnal reagáltak: a 10 éves államkötvény hozama nagyjából 0,14 százalékponttal ugrott fel, 4,6 százalék közelébe, a 30 éves papíroké pedig még ennél is többet emelkedett. Ez volt a nyár óta a legnagyobb egynapos hozamemelkedés, miközben a font gyengült, a londoni részvényindex pedig több mint 1 százalékot esett.

Sok kicsi kudarc sokra megy

Az ország makrogazdasági helyzete évek óta romlik. A növekedés gyenge, a termelékenység alig mozdul, a beruházások pedig tartósan elmaradnak a fejlett országok átlagától. Az Európai Unióval való szembenállás sok vállalat számára növelte a költségeket és a bizonytalanságot, ami a kereskedelemben és a befektetésekben máig érezhető. Ez a történet természetesen távol hazánktól, a La Manche-csatornán is túl, az Egyesült Királyságban zajlik. A szigetországban a Brexitet követő években a gazdaság folyamatosan alulteljesít, csak a költségvetési hiány az, ami megint növekedésnek indult.

A deficit növekedését több egymással összefüggő és egymást erősítő ok is magyarázza. Ahogyan annak idején beszámoltunk róla, a konzervatív Truss-kormány 2022-ben látványosan kudarcot vallott, amikor rosszul előkészített adócsomagja néhány nap alatt összeomlasztotta a piaci bizalmat. Emiatt a brit államnak azóta is magasabb hozamprémiumot kell fizetnie, ami jelentősen megdrágítja az adósságfinanszírozást. Ezt tovább súlyosbítja, hogy a királyság államadósságának jelentős része inflációkövető kötvényekben van, ezek automatikusan megemelik a kamatkiadásokat minden inflációs hullám idején.

Eközben az egymást váltó Tory kormányok ideológiai okokból egy évtizeden át tartó programot hajtottak végre, amely átvilágítani és csökkenteni kívánta a kiadásokat. Ennek a hosszúra nyúlt megszorítási ciklusnak az lett a következménye, hogy a közszolgáltatások számos területen alulfinanszírozottá váltak. Mindez oda vezetett, hogy az új kormány a kiadási oldalon gyakorlatilag mozgástér nélkül vágott neki a ciklusnak: további érdemi csökkentések már politikailag és szakmailag is nehezen lennének vállalhatók. Az új pénzügyminiszter ezért olyan pályát örökölt, ahol több tényező együttesen is a bevételek emelésére kényszeríti.

Oda az adó, oda a bizalom

A befektetők és elemzők többsége már legalább fél éve arra számít, hogy a kormány a bevételnövelést végül egy nyílt szja-kulcsemeléssel oldja meg, mert a számok alapján ez tűnt a legegyszerűbb és legkiszámíthatóbb útnak. Bár a Labour párt a kampányban ennek ellenkezőjét ígérte, a piac azt vélelmezte a fiskális helyzet alapján, hogy Reeves előbb-utóbb mégis kénytelen lesz ehhez az eszközhöz nyúlni. Eleinte a kormány valóban lebegtette is álláspontját ebben a kérdésben, nem zárkóztak el határozottan az ötlettől. Sőt, eléggé kétértelműen fogalmaztak, amikor még a hónap elején is úgy nyilatkoztak, hogy „mindenkinek ki kell majd vennie a részét az erőfeszítésekből”. Múlt csütörtökön azonban kiderült, hogy a kormány végül nem vállalja a kulcsemelést, és inkább a sávhatárok befagyasztására, valamint célzott különadókra áll át. A piac így hirtelen azzal szembesült, hogy nem azt a könnyen árazható megoldást kapja, amelyre hónapok óta készült, és ez érhetően bizalomvesztést okozott.

A FTSE100 részvénypiaci index alakulása az elmúlt 12 hónapban

Forrás: londonstockexchange.com

A nyílt adóemelés elmaradása első ránézésre úgy tűnhet, hogy könnyebbséget hoz az adófizetőknek, ám az adósávküszöbök befagyasztása valójában szélesebb körre terheli rá a bevételnövelést.

Ahogy a bérek nominálisan emelkednek, egyre több munkavállaló csúszik magasabb adósávokba anélkül, hogy reáljövedelme nőne, vagyis többen fizetnek magasabb adókulcsot és így a teher nagyobb része a középső jövedelmi csoportokra kerül.

Ezen felül a pénzügyminiszter célzott külön adókat is bejelentett, így például középtávon több milliárd fontos bevételt remélnek az elektromos autókra kivetett új adóból. Emellett a szélenergiából áramot termelő cégekre vetnének ki extraprofit-adót, miközben szigorítják az öröklés és adományozás szabályait, a magániskolákat mostantól megadóztatják, és még sok kisebb-nagyobb elemmel igyekeznek elérni a kívánt bevételeket. Látható, hogy az érintett cégek és magánszemélyek köre meglehetősen széles, és vélelmezhető, hogy elegendő bevételt fognak tudni beszedni az adózókból, így adódik a kérdés, hogy akkor miért reagált ilyen negatívan a piac az új tervekre.

Szemeiteket Londonra vessétek!

A befektetők alapvetően azért reagáltak ilyen negatívan, mert a kormány az utolsó pillanatban változtatott irányt, és ez mindig növeli a kiszámíthatatlanságot. Megjegyezzük, hogy a közgazdaságtanban és a pénzügyekben a kockázat nem a negatív eseményt jelenti önmagában, hanem azt, hogy megnő a bizonytalanság a várható pályával kapcsolatban. Ha viszont a kormány egyik napról a másikra felülírja a korábban sejthető döntéseit, akkor a befektetők hirtelen már nem tudják, mihez igazítsák az áraikat. A mostani reagálás így nemcsak arról szólt, hogy pontosan melyik adót emelik, hanem arról, hogy a piac elvesztette a fonalat a kormányzati döntések logikáját illetően. Ráadásul a szektoriális adók kapcsán ez a rögtönzés azt is jelenti, hogy nem tervezhető elég pontosan a jövő, mert nem világos, hogy a következő döntési körben éppen melyik ágazat kerülhet célkeresztbe.

A múlt heti ugrás a brit államkötvény-hozamokban szinte tankönyvi példaként mutatja meg, mi történik, ha egy ország a költségvetési problémákat rögtönzött és szektoriális adók sorozatával próbálja kezelni. Ilyenkor a piac azonnal magasabb kockázati felárat kér, ami megdrágítja az államadósság finanszírozását és erodálja a befektetői bizalmat. De szerencsére ez a típusú gazdaságpolitika csak messze-messze innen, kizárólag a La Manche-csatornán túl tapasztalható...

Szerző: Szepesi László
Címkék: FTSE100, London Stock Exchange, tőzsde, gazdaság, angol font, tőkepiac, Brexit, adó, különadó, gazdaságpolitika, befektetés