Addig nem nyugszanak a politikusok, míg békében élnek a nemzetek?
2016. június 26.
Még a vártnál is jobban felbolygatta a kedélyeket a nagy-britanniai népszavazás, és az nagyon sokat elárul arról, hogy mennyire volt felelős maga a kezdeményezés: a győzteseken sem látszik az öröm. A zűrzavar teljes, a pakliban még éppúgy benne van egy új népszavazás, mint az Egyesült Királyság széthullása, a gyors és valódi, de akár a csak látszólagos leválás is.
Néhány nap telt el azóta, hogy a nagy-britanniai népszavazás az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, de a kép nem hogy világosodott volna, még zavarosabbá is vált. A vezető európai politikusok – mit is tehettek mást – szomorúságukat kifejezve széttárt karokkal közölték, hogy tudomásul veszik az eredményt, és szinte valamennyien ismételten hangsúlyozzák, hogy a leválás hosszú időszakot, minimum két évet vesz igénybe. Ez vagy így lesz, vagy nem. Teljes a zűrzavar, ami pedig igen leleplező: a sikeres kampány vezetőin sem látszik a győzelem fölötti öröm.
Boris Johnson egykori londoni polgármester a Brexit egyik fő kampányvezére – aki mellesleg ősztől követheti Cameront a miniszterelnöki poszton – mentegetődzve kényszerült ígéretet tenni, hogy megmaradnak a szoros kapcsolatok a kontinens és a szigetország között. Nigel Farage, függetlenségi párt (UKIP) vezetője kifejezte – az előzményeket tekintve meglehetősen pofátlannak látszó - igényét arra, hogy Nagy-Britannia továbbra is részese legyen az egységes európai piacnak. Kínosabb számára, hogy simán letagadni kényszerült azt az ígéretet, hogy az eddig az EU-ba befizetett pénzeket az egészségügy fejlesztésére fordítják majd, noha ez még a kampánykamionok oldalán is szerepelt.
Egyes – például hazai – értékelések szerint a kilépés melletti fő érvet a bevándorlási probléma jelentette. Ez valóban az Unió előtt álló egyik legnagyobb megoldandó probléma. Az is igaz, hogy a kampányban is szóba kerültek az EU-ból érkező munkavállalók. Nehéz azonban elhinni, hogy épp annak az országnak a polgárait rázta ez meg legjobban, amely Európában háromszáz év alatt a leginkább hozzászokott ahhoz, hogy a világ minden tájáról érkeznek az egykori világbirodalom – és a ma is létező Commonwealth – polgárai.
A csütörtöki népszavazás után váratlan hirtelenséggel került ismét napirendre a skót függetlenség egy időre legalábbis lezártnak tűnt kérdése. Jó alapot ad erre, hogy Skóciában az összes ottani választókörzet, a szavazók 62 százaléka voksolt az EU-ban maradásra. Tavaly még Brüsszel fenyegette a skót szakadárokat azzal, hogy ha kiválnak az Egyesült Királyságból elölről kell kezdeniük az EU igencsak hosszas felvételi procedúráját. Most a skót miniszterelnök, aki szerint a függetlenségről hamarosan új népszavazást kell tartani, már a jövő héten Brüsszelbe készül, ahol – ügyes diplomáciai felütéssel – ezúttal nem kiválásról, hanem, éppen hogy bent maradásról szándékozik tárgyalni.
Emellett az önmagában nem meglepő, hogy a szintén az EU mellett állást foglaló Észak-Írország esetleg London helyett ismét Dublin felé fog kacsingatni. Az azonban már abszurditást látszik súrolni, hogy aláírásgyűjtés kezdődött Londonban: a város nyilvánítsa ki a függetlenségét, és nyújtson be csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz. Sadiq Khan főpolgármester ugyan nem állt ki a kezdeményezés mellett, azt az igényt azonban már jelezte, hogy London külön is részt vehessen a kiválási tárgyalásokon, mert meg szándékozik védeni a város sajátos érdekeit.
Vélhetőleg sokan csak most ébredtek rá, hagy gazdasági kilátások a korábban feltételezetteknél is riasztóbbak, és még mindig beláthatatlanok. A Moody's a brit adósságminősítéshez még nem nyúlt ugyan, de a népszavazást követő napon már negatívra rontotta a korábban stabil kilátást. Sorban jelentik be a neves nagyvállalatok, hogy kisebb profittal számolnak 2016-ra, az autógyártók – köztük a Jaguar - csökkentik a termelésüket, akad, amely üzemének áttelepítésének lehetőségét is megpendítette. Európai vállalkozások jelezték, hogy felülvizsgálják befektetési terveiket, s például az egyik „legangolabb” bank, az 1690-ben alapított Barclay's már korábban jelezte, hogy „kétközpontúvá” brit-amerikaivá alakítja stratégiáját.
De még az sem biztos, hogy a brexit igazi brexit lesz, sőt, még annak a lehetősége is ismét felvillant, hogy megtörténik-e egyáltalán. Már több mint két és félmillió ember írta alá azt a petíciót, amely új, szigorított szabályokkal megtartandó népszavazást követel. Eszerint az érvényességhez 75 százalékos részvétel, azon belül pedig hatvan százalékos többségre lenne szükséges. Ezt a brit törvények szerint a Parlamentnek tárgyalnia kell, bár arra nem kötelezi semmi, hogy helyet adjon a kérésnek. Amúgy a brexitre sem, és meg is jelent már olyan képviselői javaslat, hogy hagyják egyszerűen figyelmen kívül az egészet. Politikailag persze ez egyelőre elég nehezen elképzelhető. Emellett, noha európai politikusok – mint korábbi cikkünkben utaltunk rá – egyelőre nem látszanak támogatni egy Svájchoz vagy Norvégiához hasonló különleges kapcsolatot, a Le Monde szombati számában ismét arról cikkezett, hogy a britek az együttműködés új formájában egyezhetnek meg az uniós tagállamokkal.
Az európai politikusok hétvégén a tárgyalások gyors megkezdését sürgették, és már ki is jelölték az ezzel foglalkozó munkacsoport vezetőjét, aki a tárgyalásokat is fogja vezetni, Didier Seeuws belga diplomata személyében. Egyedül Merkel kancellár óv a kapkodástól, hangsúlyozva, hogy politikáját a német ipar érdekeinek mentén szándékozik kialakítani, és mintha a brit kormány sem sietne kezdeményezni a kilépést – bár erre a jövő héten előreláthatólag sor kerül.
Nem csak Nagy-Britanniát gyengítik meg, sőt veszélyeztetik széteséssel a fejlemények. Abban nincs vita, hogy a szervezet alapos reformra szorul, a döntéseket közelebb kell hozni a polgárokhoz. Már Franciaországban, Hollandiában is ismét felvetették az euroszkeptikus pártok, az Európai Unióból való kilépéséről döntő népszavazás kiírását, az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét átvevő Szlovákiában pedig már a jövő héten meg is kezdi a Mi Szlovákiánk Néppárt aláírások gyűjtését egy népszavazás kezdeményezéséhez.
De százötven év tapasztalata szerint a dolog súlyosabb, mint első pillantásra gondolnánk. A tét nem csak pár százalékkal alacsonyabb brit vagy EU-s GDP. Hosszabb távon az alternatíva ismét a nemzetek általános egymásnak esése. A La Manche-nál is, a Rajnánál is, és mi csak tudjuk: itt Közép-Európában is.
Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: világgazdaság, népszavazás, brit, unió
Brit kilépés: hazugságok és butaság
A budapesti brit követségen (még?) megfér a két zászló
Fotó: Balogh Zoltán, MTI
Fotó: Balogh Zoltán, MTI
Néhány nap telt el azóta, hogy a nagy-britanniai népszavazás az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, de a kép nem hogy világosodott volna, még zavarosabbá is vált. A vezető európai politikusok – mit is tehettek mást – szomorúságukat kifejezve széttárt karokkal közölték, hogy tudomásul veszik az eredményt, és szinte valamennyien ismételten hangsúlyozzák, hogy a leválás hosszú időszakot, minimum két évet vesz igénybe. Ez vagy így lesz, vagy nem. Teljes a zűrzavar, ami pedig igen leleplező: a sikeres kampány vezetőin sem látszik a győzelem fölötti öröm.
Boris Johnson egykori londoni polgármester a Brexit egyik fő kampányvezére – aki mellesleg ősztől követheti Cameront a miniszterelnöki poszton – mentegetődzve kényszerült ígéretet tenni, hogy megmaradnak a szoros kapcsolatok a kontinens és a szigetország között. Nigel Farage, függetlenségi párt (UKIP) vezetője kifejezte – az előzményeket tekintve meglehetősen pofátlannak látszó - igényét arra, hogy Nagy-Britannia továbbra is részese legyen az egységes európai piacnak. Kínosabb számára, hogy simán letagadni kényszerült azt az ígéretet, hogy az eddig az EU-ba befizetett pénzeket az egészségügy fejlesztésére fordítják majd, noha ez még a kampánykamionok oldalán is szerepelt.
Felmérések szerint a korral erőteljesen növekedett a kiválásra szavazók száma. Az idősebbekben még talán élénkebben él az egykori Brit Birodalom emléke, amikor Nagy Britannia jól elvolt a kontinens nélkül. Noha a Commonwealth országainak egymás közötti kereskedelme eléri a világkereskedelem 20 százalékát, a legnagyobb egykori gyarmatok ma már jobban kötődnek térségükhöz, mint az egykori anyaországhoz. Kanada exportjának 75 százaléka, importjának 66 százaléka az USÁ-val bonyolódik. Ausztrália legnagyobb partnere Kína, (export 32%, import 23%) amit Japán és Dél-Korea követ. Az angol korona egykori gyémántjának, Indiának legnagyobb exportpiaca az Egyesült Arab Emírségek, fő importpartnere Kína. A ranglistákon az egykori anyaország még csak labdába is alig rúg.
De Nagy-Britannia is alaposan elszakadt mára egykori gyarmataitól. Az USA után kereskedelme Németországgal és Franciaországgal a legélénkebb.
Korábban pont ők vádolták a maradáspártiakat, hogy csak azért riogatnak a kilépés következményeivel, mert saját politikai érdekeiket nézik. Mostanra kiderült, hogy rájuk biztosan igaz ez a vád. Úgy tűnik, hogy a brit szavazók is mintha csak most szembesülnének döntésük következményivel. A GoogleTrends közölte, hogy az internetes keresőben pénteken – vagyis a népszavazás után (!) - szaporodtak sokszorosára a „Mi az az EU?”, „Mi történik, ha kilépünk az EU-bó” típusú keresések. Némileg alátámasztva ezzel azt a véleményt, hogy voltaképpen a brexitre szavazók egy része sem gondolta komolyan a kilépést – nem is igen foglalkoztatták őket annak lehetséges következményei -, csupán egy erőteljes figyelmeztetést szándékoztak küldeni Brüsszelnek, Londonnak, a politikai elitnek általában. De Nagy-Britannia is alaposan elszakadt mára egykori gyarmataitól. Az USA után kereskedelme Németországgal és Franciaországgal a legélénkebb.
Egyes – például hazai – értékelések szerint a kilépés melletti fő érvet a bevándorlási probléma jelentette. Ez valóban az Unió előtt álló egyik legnagyobb megoldandó probléma. Az is igaz, hogy a kampányban is szóba kerültek az EU-ból érkező munkavállalók. Nehéz azonban elhinni, hogy épp annak az országnak a polgárait rázta ez meg legjobban, amely Európában háromszáz év alatt a leginkább hozzászokott ahhoz, hogy a világ minden tájáról érkeznek az egykori világbirodalom – és a ma is létező Commonwealth – polgárai.
A szigetország is széteshet
A csütörtöki népszavazás után váratlan hirtelenséggel került ismét napirendre a skót függetlenség egy időre legalábbis lezártnak tűnt kérdése. Jó alapot ad erre, hogy Skóciában az összes ottani választókörzet, a szavazók 62 százaléka voksolt az EU-ban maradásra. Tavaly még Brüsszel fenyegette a skót szakadárokat azzal, hogy ha kiválnak az Egyesült Királyságból elölről kell kezdeniük az EU igencsak hosszas felvételi procedúráját. Most a skót miniszterelnök, aki szerint a függetlenségről hamarosan új népszavazást kell tartani, már a jövő héten Brüsszelbe készül, ahol – ügyes diplomáciai felütéssel – ezúttal nem kiválásról, hanem, éppen hogy bent maradásról szándékozik tárgyalni.
Emellett az önmagában nem meglepő, hogy a szintén az EU mellett állást foglaló Észak-Írország esetleg London helyett ismét Dublin felé fog kacsingatni. Az azonban már abszurditást látszik súrolni, hogy aláírásgyűjtés kezdődött Londonban: a város nyilvánítsa ki a függetlenségét, és nyújtson be csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz. Sadiq Khan főpolgármester ugyan nem állt ki a kezdeményezés mellett, azt az igényt azonban már jelezte, hogy London külön is részt vehessen a kiválási tárgyalásokon, mert meg szándékozik védeni a város sajátos érdekeit.
Csökkenő termelés, áttelepítés
Vélhetőleg sokan csak most ébredtek rá, hagy gazdasági kilátások a korábban feltételezetteknél is riasztóbbak, és még mindig beláthatatlanok. A Moody's a brit adósságminősítéshez még nem nyúlt ugyan, de a népszavazást követő napon már negatívra rontotta a korábban stabil kilátást. Sorban jelentik be a neves nagyvállalatok, hogy kisebb profittal számolnak 2016-ra, az autógyártók – köztük a Jaguar - csökkentik a termelésüket, akad, amely üzemének áttelepítésének lehetőségét is megpendítette. Európai vállalkozások jelezték, hogy felülvizsgálják befektetési terveiket, s például az egyik „legangolabb” bank, az 1690-ben alapított Barclay's már korábban jelezte, hogy „kétközpontúvá” brit-amerikaivá alakítja stratégiáját.
De még az sem biztos, hogy a brexit igazi brexit lesz, sőt, még annak a lehetősége is ismét felvillant, hogy megtörténik-e egyáltalán. Már több mint két és félmillió ember írta alá azt a petíciót, amely új, szigorított szabályokkal megtartandó népszavazást követel. Eszerint az érvényességhez 75 százalékos részvétel, azon belül pedig hatvan százalékos többségre lenne szükséges. Ezt a brit törvények szerint a Parlamentnek tárgyalnia kell, bár arra nem kötelezi semmi, hogy helyet adjon a kérésnek. Amúgy a brexitre sem, és meg is jelent már olyan képviselői javaslat, hogy hagyják egyszerűen figyelmen kívül az egészet. Politikailag persze ez egyelőre elég nehezen elképzelhető. Emellett, noha európai politikusok – mint korábbi cikkünkben utaltunk rá – egyelőre nem látszanak támogatni egy Svájchoz vagy Norvégiához hasonló különleges kapcsolatot, a Le Monde szombati számában ismét arról cikkezett, hogy a britek az együttműködés új formájában egyezhetnek meg az uniós tagállamokkal.
Támadnak az eurószkeptikusok
Az európai politikusok hétvégén a tárgyalások gyors megkezdését sürgették, és már ki is jelölték az ezzel foglalkozó munkacsoport vezetőjét, aki a tárgyalásokat is fogja vezetni, Didier Seeuws belga diplomata személyében. Egyedül Merkel kancellár óv a kapkodástól, hangsúlyozva, hogy politikáját a német ipar érdekeinek mentén szándékozik kialakítani, és mintha a brit kormány sem sietne kezdeményezni a kilépést – bár erre a jövő héten előreláthatólag sor kerül.
Nem csak Nagy-Britanniát gyengítik meg, sőt veszélyeztetik széteséssel a fejlemények. Abban nincs vita, hogy a szervezet alapos reformra szorul, a döntéseket közelebb kell hozni a polgárokhoz. Már Franciaországban, Hollandiában is ismét felvetették az euroszkeptikus pártok, az Európai Unióból való kilépéséről döntő népszavazás kiírását, az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét átvevő Szlovákiában pedig már a jövő héten meg is kezdi a Mi Szlovákiánk Néppárt aláírások gyűjtését egy népszavazás kezdeményezéséhez.
De százötven év tapasztalata szerint a dolog súlyosabb, mint első pillantásra gondolnánk. A tét nem csak pár százalékkal alacsonyabb brit vagy EU-s GDP. Hosszabb távon az alternatíva ismét a nemzetek általános egymásnak esése. A La Manche-nál is, a Rajnánál is, és mi csak tudjuk: itt Közép-Európában is.
Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: világgazdaság, népszavazás, brit, unió