Jegyzet

Devizahiteles számháború

2014. augusztus 3. Aki csak meséket és álmokat akar kergetni, semmiképpen se olvassa el írásunkat! A többieknek azokban nem árt, ha néhány dologgal tisztában vannak.

Csakúgy röpködnek a százmilliárdok azzal kapcsolatban, mennyit is kaphatnak majd vissza a devizahitelesek. A bankok által közzétett, a saját veszteségeikre vonatkozó számok az mfor.hu összeállítása szerint szépen kiadják a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által becsült 600-900 milliárdot. A Napi Gazdaság viszont éppen ennek az ellenkezőjét írta. A lapnak nyilatkozva a jegybank alelnöke, Balog Ádám pontosította előrejelzésüket, és 700 milliárdra tette az összeg alsó határát.

Az egészről valahogy eszembe jutott a Tanú című filmből a „ja, bocsánat, ez az ítélet”. Az elszámolással kapcsolatban eddig az árfolyamrésről derültek ki részletek a jegybanki iránymutatásból. Ezt (vagy netán valami mást?) még törvénybe kell valamikor foglalni, csakúgy, mint az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó eljárást. Emellett még meg sem indultak azok a perek, amelyekben a bankok az utóbbiak esetében a vélelmezéssel ellentétben azt próbálják majd bebizonyítani, hogy igenis tisztességesek voltak. Bírósági kalkuláció szerint decemberre derülhet ki, valójában mi is a helyzet. A Kúria kritériumai alapján nehéz elképzelni, hogy a pénzügyesek sikerrel járhatnának, de engem valahogy mégis zavar, ha valaki úgy csinál, mintha máris megszülettek volna az ítéletek.

Alighanem persze nem a jogállamiság, a bírák függetlensége, pontosabban annak megkérdőjelezése, áll a kommunikációs cunami hátterében. A „jaj, de nagyon hatalmas veszteségekkel néznek szembe a bankok”, „pezsgőt bonthatnak a devizahitelesek, akik egyébként még annál is sokkal jobban járnak majd, mint amit álmaikban elképzeltek” ..stb. címen és tartalommal közzétett írások természetesen részben a nézettség növelését célozzák, de azért nem csak azt. Minél többször, minél többen sulykolják, hogy most aztán tényleg odacsap és mindent megold a kormányzat, annál kedvezőbbek lehetnek a politikai hatások.

Akad korábbról tanulságos történet


A múltkori jegybanki gigabírságot követően nagy nyilvánosságot kapott, hogy milyen hatalmas összeget is kell visszatéríteniük a bankoknak a számladrágítások miatt. Azt viszont szinte csak mi hangsúlyoztuk ki, amikor kiderült: az eredetileg becsült tízmilliárd végül még annak harmada sem lett. Érdekes volt megfigyelni az ügyfelek reakcióit. Néhányan szép summát (százezres nagyságrendről is értesültünk) kaptak vissza, de a többség – akinek egyáltalán érkezett pénz – legfeljebb százakat vághatott zsebre. Ők és természetesen azok közül is sokan, akik semmit sem érzékeltek az egészből, nagyon elégedetlenek voltak. A hozzánk érkezett jelzésekből kiderült, nagyon sokszor azért, mert arra egyáltalán nem figyeltek, kinek és mikor jár vissza pénz.

Borítékolhatóan hasonló lehet majd a helyzet a devizahiteleseknél is. Az árfolyamrés (maradjunk talán egyelőre ennél, hiszen ez látszik már elég biztosnak) mértéke is elég széles sávban szóródott. Egyszerű megfogalmazás szerint: az számíthat jelentősebb korrekcióra, akinek a bankja mohóbb volt, illetve, akit például az autójához hitelt nyújtó átvert.

Mindezzel persze nem akarom lebecsülni az eddigi intézkedéseket, hiszen végre legalább az adósok számára egységesen kedvező lépések láthatóak. A felfokozott várakozások azonban csalódáshoz vezethetnek. Bár alighanem jogos az a várakozás, hogy sokan úgy érzik majd, csak nekik van valahogy pechük.

Az írás blogunkon, a hvg.hu-n is olvasható.   

Ha tetszett, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Szerző: B.Varga Judit
Címkék:  , , , , , ,

Kapcsolódó anyagok