Jól látszik, miért nem hisznek már az érintettek a kormánynak

Devizások: mit adott a kormány?

Fotó: Azénpénzem

2014. március 24. Rosszindulatú félremagyarázásként minősítették, hogy a devizahiteleseknek a következő ciklus végéig kellene várniuk a megoldásra. Az eddig történtek alapján azonban nagyon is érthető a bizalmatlanság. A már elhangzott határidőket szinte számba sem lehet venni. Úgy tűnik, kizárólag a végtörlesztést volt képes igazán gyorsan véghezvinni a kormány.

Az egyik fideszes képviselő (és ne felejtsük el, a miniszterelnök) szavaiból az derült ki, hogy a devizahitelesek helyzete – amennyiben a mostani kormányzat kap újabb felhatalmazást – a következő ciklus végére rendeződhet. Ezt azután gyorsan cáfolták, szövegkörnyezetből kiragadt szöveg félremagyarázásának minősítették (mi amúgy korábbi cikkünk megírása előtt a teljes interjút végighallgattuk). Azóta az igazságügyi tárca államtitkára, Rétvári Bence azt is hangsúlyozta: kész javaslataik vannak a fiókban. Az Európai Bíróság (EB), majd a Kúria döntésétől függően bármit elő tudnak tehát húzni. Ez nyilván így van, de azért a kételyek sem tűnnek éppen légből kapottnak. Különösen akkor, ha áttekintjük, mik is hangzottak el korábban (a konkrét intézkedéseket táblázatban foglaltuk össze).

Kész javaslatokról ugyanis már korábban is szó esett. Sokan talán már elfelejtették, de 2013 augusztusában a kormányzópárt egy hírügynökségi közleményben szólította fel a bankokat, hogy „haladéktalanul módosítsák a lakás devizahitel-szerződéseket úgy, hogy az elfogadható legyen a becsapott, nehéz helyzetbe került magyar családok számára”. Rogán Antal, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője szeptember elején már határidőt is adott. A bankoknak november 1-jéig kellett (volna) kijavítaniuk a devizahitelek hibáit. Ellenkező esetben – hangzott el több nyilatkozatban is – a kormány tudja, hogyan oldja meg a helyzetet. Elérkezett a határidő, de csak nem történt semmi.

A nemzetgazdasági miniszter ezt azzal indokolta, hogy az utóbbi időben e témában született ellentétes bírói döntések miatt jogi bizonytalanság alakult ki (érdekes, hogy ez csak akkor tűnt fel a kormányzatnak, pedig mi már elég régen írtunk arról, hogy ezen a téren minden szinten szinte minden ítélet született már). Az egész folyamat végül (bár ezt így senki sem kapcsolta össze) az árfolyamgát kiszélesítéséhez vezetett. Ami valóban jelentős, és határozottan kedvező fejlemény volt, de az efeletti örömöt is ronthatták a keserű emlékek.

Villámlépés és tétovaság

A parlament az árfolyamgát első változatáról szóló törvényt 2011. június 20-án fogadta el. Ez a szabályozás sem volt éppen tökéletes, de talán sikeresebbé válhatott volna, ha a kormány nem vágja keresztbe a végtörlesztéssel. Jött azonban a végtörlesztés, ami elvonta a figyelmet, az árfolyamgátas határidő pedig az év végén lejárt. Ezután légüres tér következett. Az árfolyamgátra végül úgy tértek vissza, hogy abba – korlátozott körben – először egy fél év múltán, június elsejétől lehetett bejelentkezni. Sokak szerződése így csak újabb fél év elteltével, 2012 végétől biztosíthatta a védelmet.

Pedig a kormány korábban tudott igencsak sebtében is lépni. A végtörlesztést villámgyorsan futtatták végig a rendszeren (annak ellenére, hogy a lépés jogszerűségét sokan – akkori hírek szerint még az igazságügyi tárcában is – vitatták). Lázár János frakcióvezető a kormánypártok harmadik napja tartó hajdúszoboszlói frakcióülésének szünetében 2011. szeptember 9-én jelentette be a Fidesz-frakció javaslatát a kormánynak: a svájci frankot 180, az eurót 250 forintos árfolyamon végtörleszthessék a devizahitelesek. A jogszabályt már egy hét múlva, 2011. szeptember 16-án (ez szintén egy pénteki nap volt) délután benyújtotta Rogán Antal egyéni indítványként a parlamentnek. A törvény annak a hónapnak a vége előtt már hatályba is lépett.

Ez a gyors határozottság azóta mintha teljesen elillant volna. A kormány most egyre vár. A Kúriára, az Alkotmánybíróságra, az EB-re és ismét a Kúriára. Pedig nehéz annál egyértelműbben fogalmazni, mint tette azt a Kúria a 2013. december 16-án hozott jegyegységi határozatában (ezt korábban szintén elemeztük). Ebben azt írták, hogy „ha a jogalkotó a társadalmi méretű változásoknak a szerződések nagy tömegét hasonlóan érintő következményeit jogszabályi eszközökkel rendezte (például végtörlesztés, árfolyamrögzítés), a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja”. Magyarul: nem a Kúria határozhatja meg a kormány játékterét, hanem éppen fordítva.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzemfacebook oldalát.
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

A devizahiteseket érintő intézkedések

Időpont	Mérleg	Megjegyzés
Árfolyamgát I.
2011. júniusában fogadták el a törvényt	Tulajdonképpen csúfos bukás volt, összesen 5,7 ezer szerződés született.	A belépettek automatikusan átkerültek az Árfolyamgát II. alá.
Árverezési kvóta
A kilakoltatáso morartórium feloldását követően 2011. júliusától	2012-ban a szóba jöhető lakások 3%-át, 2013-ban 4%-át árverzehették a bankok, a kvóta kihasználtsága 70% körüli.	Ez az ingatlanpiacot is védi, az adósoknál inkább a gond elodázását jelenti. A jegybank (még a korábbi vezetés alatt) 5-10%-os kvótát tartott volna jónak.
Végtörlesztés
2011. szeptembertől 2012. január végéig	170 ezren 1355 milliárd Ft devizahiteltől szabadultak meg, a banki veszteség 280 mrd Ft lett, további majdnem százmilliárdot az adófizetők zsebéből vettek ki.	Egyharmad (igen drága) forinthitel felvételével tudott menekülni, sokakat kizártak azzal, hogy a végső határidőt az utolsó pillanatban egy hónappal előre hozták.
Árfolyamgát II.
2012. június elsejétől –	2014. február 1-ig 174,7 ezren szerződtek, ami 1408 mrd Ft hitelt fed. A gyűjtőhitel állománya 14,8 mrdt Ft, 28,3 mrd Ft megfizetésétől teljes egészében megszabadultak az adósok.	Többször módosították, mostanra gyakorlatilag nincs semmilyen korlát. Nagyon jó lehetőségnek tartjuk, az igénylést nyilvánvalóan jelentősen korlátozhatja a bizalmatlanság.
Forintosítás
2012. márciusában született a jogszabály: a 90 napon túl tartozók hitelének 25%-át elengedték	A jogosultak 30%-a kezdeményezte, de sokan végül nem írták alá a megállapodást, mert törlesztőjük a hitelelengedés mellett sem csökkent.	A jogalkotók „elfeledkeztek" gondoskodni arról, hogy a bankok jó feltételű kiváltó hitelt ajánljanak, a váltás pedig végül az akkoriban legrosszabb árfolyamon következett be.
Eszközkezelő
A kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok állami átvétele döcögősen indult 2012-ben	Az első fél év alatt nyolc lakást vett meg a NET, 2013 végéig négyezer ingatlant vettek át.	A kényszerértékesítésra kijelölt majdnem 120 ezer ingatlanhoz képest ez a segítség nem tűnik túl soknak.