Nagy a szórás Európában a munkában töltött idő alapján
2026. július 23.
Miközben Hollandiában és Svédországban mintegy 44 évet tölt munkában a lakosság, Magyarországon ugyanez 37,5 év, amivel éppen hozzuk a középértéket. Az ilyen szempontból összeállított európai listában a sereghajtó Románia.
A napokban jelent meg az Eurostat összehasonlító adatsora arról, hogy az egyes tagországokban egy 15 éves személy – a megfigyelt munkaerőpiaci részvételi mintákon alapuló speciális módszertani becslés szerint – várhatóan hány évet tölt el a munkaerőpiacon (akár foglalkoztatottként, akár munkanélküliként), ha fennmaradnak a jelenlegi körülmények. S bár a magyarok szeretnek arra panaszkodni, hogy irtózatosan sokat dolgoznak, ez a becslés nem ezt mutatja. A 37,5 évvel ugyanis belesimulunk a középmezőnybe.
A 2025-ös adatok alapján az EU-ban a 15 éves és annál idősebb személyek várhatóan átlagosan ugyancsak 37,5 évet fognak dolgozni. Ez amúgy növekvő tendenciát jelent: tíz év alatt 2,3 évvel, 35,2-ről 37,5 évre nőtt a munkával töltött időszak várható időtartama. Magyarországon ennél is dinamikusabb volt a növekedés: a taglalt tíz esztendő alatt 5 évnyi.
A szóródás nagy: hét tagállamban 2025-ben meghaladta a 40 évet, ezen belül a 27-es listát Hollandia vezeti (44 év), amit Svédország (43,4 év), majd Dánia követ (42.6 év), követ. Érdekesség, hogy a „güzüknek” tartott németek csak a hatodikok a sorban, a maguk 40,2 évével. A sor végén Románia kullog (32,7 év), náluk valamivel jobb a helyzet Olaszországban (33 év) és Bulgáriában (34,6).
A gazdaság, a társadalom számára a rövidebb munkaerőpiaci jelenlét kifejezetten hátrányokkal jár(hat). Komoly feszültségeket, gazdasági problémákat okoz, ha a lakosság tagjainak a körében nő a nyugdíjban és egyéb inaktív státuszban töltött idő, miközben a ténylegesen dolgozó népesség aránya csökken. Ez pedig nálunk valós kockázat, hiszen a népesség öregedése miatt a munkaerő-kínálat szűkülőben van, még úgy is, hogy egyre többen vállalnak munkát idősebb korukban (akár nyugdíjasként, akár a nyugdíjat közvetlenül megelőző években).
A kevesebb aktív dolgozó értelemszerűen kevesebb járulék- és adóbevételt teljesít, ami növeli és így nehezíti az elöregedő társadalom növekvő terheinek a kezelését, miközben potenciálisan még a gazdasági növekedést is lassíth(at)ja. Mindez pedig további nehézségeket okoz gazdasági, társadalmi szinten.
A megoldás a tartalékok minél hatékonyabb és szélesebb körű kiaknázásában (is) keresendő. Az egyik megoldási elem a foglalkoztatási ráta növelése (ebben az elmúlt években voltak sikerek), aminek részeként az 55 év felettiek, az alacsony képzettségűek, a részmunkaidőben dolgozók, a tartósan inaktívak, a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiacra bevonása mellett a külföldön dolgozó magyarok hazacsábítása is lehetőség.
További tartalékot jelent a munkával eltöltött évek kitolása, ami minimum négy eltérő szempontból és oldalról is pozitív hatást gyakorol: csökkenti a munkaerőhiányt (elsősorban munkáltatói előny), hosszabbítja a járulékfizetési időszakot (költségvetési bevételek növelése), rövidíti a nyugdíjban töltött időt (költségvetési kiadások csökkentése), növeli a GDP-t (pozitív összgazdasági és társadalmi hatás).
Erre a problémára azonban a legfontosabb hosszú távú megoldás az idősödő Magyarországon a termelékenység javítása lenne. Ehhez komoly váltásra van szükség, a digitalizáción és technológiai fejlesztésektől kezdve az oktatás, képzésen át egészen a kutatás-fejlesztés- innováción is alapuló struktúraváltásig. Egyelőre viszont az adatok a nyugdíjasokban rejlő tartalék egyre jobb kihasználást mutatják.
Komoly sikereket hoztak azok az ösztönzők, amelyek lényegesen olcsóbbá tették a saját jogú öregségi nyugdíjasok foglalkoztatását. Ilyen a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó (szocho) eltörlése ezen munkavállalók után, amit amúgy a munkáltatónak kellene fizetnie. A saját jogú öregségi nyugdíjast pedig azzal próbálják a munkaerőpiacon tartani, illetve oda visszacsábítani, hogy nem kell fizetnie a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Mindennek is szerepe volt abban, hogy a 65–74 éves korosztályban évről évre emelkedőben van a foglalkoztatás Magyarországon. Miközben 2015-ben a 65-74 évesek foglalkoztatási rátája még csak 4-5 százalékos volt, 2025-re már elérte a 8-9 százalékot is.
Szerző: N.Vadász Zsuzsa
Címkék: munka, statisztika, Eurostat, unió, nemzetközi
Ennyit dolgoznak valójában a magyarok
Fotó: clipart.com
A napokban jelent meg az Eurostat összehasonlító adatsora arról, hogy az egyes tagországokban egy 15 éves személy – a megfigyelt munkaerőpiaci részvételi mintákon alapuló speciális módszertani becslés szerint – várhatóan hány évet tölt el a munkaerőpiacon (akár foglalkoztatottként, akár munkanélküliként), ha fennmaradnak a jelenlegi körülmények. S bár a magyarok szeretnek arra panaszkodni, hogy irtózatosan sokat dolgoznak, ez a becslés nem ezt mutatja. A 37,5 évvel ugyanis belesimulunk a középmezőnybe.
A 2025-ös adatok alapján az EU-ban a 15 éves és annál idősebb személyek várhatóan átlagosan ugyancsak 37,5 évet fognak dolgozni. Ez amúgy növekvő tendenciát jelent: tíz év alatt 2,3 évvel, 35,2-ről 37,5 évre nőtt a munkával töltött időszak várható időtartama. Magyarországon ennél is dinamikusabb volt a növekedés: a taglalt tíz esztendő alatt 5 évnyi.
A szóródás nagy: hét tagállamban 2025-ben meghaladta a 40 évet, ezen belül a 27-es listát Hollandia vezeti (44 év), amit Svédország (43,4 év), majd Dánia követ (42.6 év), követ. Érdekesség, hogy a „güzüknek” tartott németek csak a hatodikok a sorban, a maguk 40,2 évével. A sor végén Románia kullog (32,7 év), náluk valamivel jobb a helyzet Olaszországban (33 év) és Bulgáriában (34,6).
A társadalom és a gazdaság többet akar
A gazdaság, a társadalom számára a rövidebb munkaerőpiaci jelenlét kifejezetten hátrányokkal jár(hat). Komoly feszültségeket, gazdasági problémákat okoz, ha a lakosság tagjainak a körében nő a nyugdíjban és egyéb inaktív státuszban töltött idő, miközben a ténylegesen dolgozó népesség aránya csökken. Ez pedig nálunk valós kockázat, hiszen a népesség öregedése miatt a munkaerő-kínálat szűkülőben van, még úgy is, hogy egyre többen vállalnak munkát idősebb korukban (akár nyugdíjasként, akár a nyugdíjat közvetlenül megelőző években).
A kevesebb aktív dolgozó értelemszerűen kevesebb járulék- és adóbevételt teljesít, ami növeli és így nehezíti az elöregedő társadalom növekvő terheinek a kezelését, miközben potenciálisan még a gazdasági növekedést is lassíth(at)ja. Mindez pedig további nehézségeket okoz gazdasági, társadalmi szinten.
A megoldás a tartalékok minél hatékonyabb és szélesebb körű kiaknázásában (is) keresendő. Az egyik megoldási elem a foglalkoztatási ráta növelése (ebben az elmúlt években voltak sikerek), aminek részeként az 55 év felettiek, az alacsony képzettségűek, a részmunkaidőben dolgozók, a tartósan inaktívak, a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiacra bevonása mellett a külföldön dolgozó magyarok hazacsábítása is lehetőség.
További tartalékot jelent a munkával eltöltött évek kitolása, ami minimum négy eltérő szempontból és oldalról is pozitív hatást gyakorol: csökkenti a munkaerőhiányt (elsősorban munkáltatói előny), hosszabbítja a járulékfizetési időszakot (költségvetési bevételek növelése), rövidíti a nyugdíjban töltött időt (költségvetési kiadások csökkentése), növeli a GDP-t (pozitív összgazdasági és társadalmi hatás).
Aktivizálódó nyugdíjasok
Erre a problémára azonban a legfontosabb hosszú távú megoldás az idősödő Magyarországon a termelékenység javítása lenne. Ehhez komoly váltásra van szükség, a digitalizáción és technológiai fejlesztésektől kezdve az oktatás, képzésen át egészen a kutatás-fejlesztés- innováción is alapuló struktúraváltásig. Egyelőre viszont az adatok a nyugdíjasokban rejlő tartalék egyre jobb kihasználást mutatják.
Komoly sikereket hoztak azok az ösztönzők, amelyek lényegesen olcsóbbá tették a saját jogú öregségi nyugdíjasok foglalkoztatását. Ilyen a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó (szocho) eltörlése ezen munkavállalók után, amit amúgy a munkáltatónak kellene fizetnie. A saját jogú öregségi nyugdíjast pedig azzal próbálják a munkaerőpiacon tartani, illetve oda visszacsábítani, hogy nem kell fizetnie a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Mindennek is szerepe volt abban, hogy a 65–74 éves korosztályban évről évre emelkedőben van a foglalkoztatás Magyarországon. Miközben 2015-ben a 65-74 évesek foglalkoztatási rátája még csak 4-5 százalékos volt, 2025-re már elérte a 8-9 százalékot is.
Szerző: N.Vadász Zsuzsa
Címkék: munka, statisztika, Eurostat, unió, nemzetközi
Kapcsolódó anyagok
- 2026.09.09 - Megugrottak a cégek létszámnövelési várakozásai
- 2026.08.27 - Elindult a lassulás a fizetéseknél
- 2026.07.28 - Mennyire pocsék a magyarok életminősége?
- 2026.07.16 - Csak ámulhatunk ezeken a kereseti számokon
- 2026.07.14 - Átmeneti lett az emelkedés, bezuhant az építőipar
- 2026.07.09 - Nagyon sok étterem zárt be tavaly
- 2026.07.08 - Szabadságra menne? Majd a cég eldönti
- 2026.06.16 - Kiderült, mi húzhatja ki a magyar gazdaságot a gödörből
- 2026.06.01 - Reménytelen a 45 feletti képzett álláskeresők helyzete?
- 2026.04.25 - A statisztika mesés, de valójában sokaknak csökkent a reálbére
- 2026.04.22 - Végleg lezárul egy korszak, becsukják a jászberényi hűtőgyárat
- 2026.04.21 - Reális alternatíva lett a hazaköltözés a több éve külföldön élőknek
További kapcsolódó anyagok