Kettős elvárás szorításában

Ennyit érnek a kisgyerekes nők?

2020. február 13. Egymásnak ellentmondó elvárásokra világított rá a kisgyerekes anyák munkaerőpiaci helyzetét vizsgáló hazai reprezentatív felmérés. Elgondolkodtató például, hogy miközben a megkérdezettek többsége nő volt, arra a kérdésre, hogy a kisgyereket nevelő anyák teljes értékű munkaerőnek számítanak-e, közel háromnegyedük válaszolt nemmel.

Az UNICEF Magyarország az Indotek Group támogatásával a kisgyermekes anyák munkaerőpiaci helyzetéről készített átfogó, reprezentatív felmérést. A Publicus Intézet 1002 fő – akinek 53 százaléka volt nő, 47 százaléka férfi – megkérdezésével végzett kutatása többek között arra kereste a választ, hogy a társadalom miként viszonyul a kisgyerekes anyák visszailleszkedéséhez a munka világába.

A kialakult kép igen ellentmondásos lett. Mint kiderült, a magyar társadalom kettős elvárást támaszt a kisgyermekes édesanyák felé. Miközben fontos, hogy a közösség hasznos tagjaiként kamatoztassák képességeiket a munkaerőpiacon, és hozzájáruljanak a család anyagi biztonságához, nem tartják őket teljes értékű munkaerőnek. Egyértelművé vált emellett, hogy a kisgyerekes anyákra nagymértékben szükség van otthon is, hogy gondoskodjanak gyermekeik neveléséről.

Elgondolkodtató, hogy miközben a megkérdezettek többsége nő volt, arra a kérdésre, hogy a kisgyereket nevelő anyák teljes értékű munkaerőnek számítanak-e, közel háromnegyed (73 százalék) válaszolt nemmel. Minél magasabb a megkérdezettek iskolai végzettsége, annál árnyaltabb ez a kép: míg a legfeljebb 8 általánost végzettek 85 százaléka gondolkodik így, addig a diplomásoknak 58 százaléka véli ezt. Azt egyébként, hogy az ilyen felmérések önmagukban is mennyire ellentmondásosak tudnak lenni, jól mutathatja: bár a résztvevők nagyobb része szerint a kisgyerekes anyukák nem számítanak egyenértékű munkaerőnek, a válaszadók 75 százaléka mégis szívesen alkalmazna kisgyerekes nőt. (A racionalitás tükrében valamelyik állítás biztosan nem igaz.)

A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a társadalomban az számít természetesnek, ha az anyák dolgoznak. A gyermekkel rendelkező (nem GYES-en vagy GYED-en lévő) nők 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy gyermeknevelés mellett visszament dolgozni is. A többség a gyermek világra hozatala után 3,3 évvel áll újra munkába. Leggyorsabban a diplomás nők térnek vissza dolgozni (2,6 év). Budapesten átlagosan 2,5 évet töltenek otthon az anyukák.

Az anyaság és a munka kapcsolatának megítélését illetően is ellentmondásos eredményeket hozott a felmérés. A válaszadók szerint nem releváns az anya munkaerőpiaci státusza a gyerekükkel való kapcsolat szempontjából, 71 százalék szerint egy dolgozó anya ugyanolyan meleg és szoros kapcsolatban lehet a gyermekeivel, mint egy olyan anyuka, aki nem dolgozik. Ugyanakkor a megkérdezettek több mint fele (62 százalék) szerint a család élete megsínyli, ha az anya teljes munkaidőben dolgozik. Még többen, 75 százalékban vélik úgy, hogy a gyereket hároméves kora előtt hátrány éri, ha az édesanyja dolgozik.