Mindössze egy százaléknyi hitelt váltottak ki

Ezért fogtak gyilkos harcba a bankok!

Miközben az adósok szenvedtek, álmodozott a sok „hozzáértő"
Fotó: Azénpénzem
2015. december 6. Óriási összegeket szórhattak ki egyes bankok, hogy magukhoz csábítsák a volt devizahiteleseket. A piac felbolydult (bár akadtak azért reálisabban gondolkodók is), végül pedig – olvasható ki a friss jegybanki elemzésből – mindössze a hitelek egy százalékát váltották ki az adósok. Az ezermilliárdos nagyságrendben remélt üzlet nem véletlenül maradt el.

A pénzintézetek előzetesen arra számítottak, hogy az elszámolás után körülbelül minden hetedik devizahiteles bankot válthat. Ezt rengeteg akcióval (például 100 ezer, sőt 200 ezer forintot is ajánlottak az átszerződőknek) is igyekeztek fűteni. Az álmokban a hitelállomány ezermilliárdos nagyságrendű átrendeződése szerepelt. Az Azénpénzem.hu korábban úgy értesült, hogy a forintosított devizahitelek mindössze három százalékát mondták fel az ügyfelek, és ennek is csak egy részét teszik ki a más banktól felvett kölcsönök. Mint most kiderült, még ezt az igen alacsony arányt is harmadolni kell.

A forinthitelek összesen körülbelül 2760 milliárd forintos márciusi növekménye (ebben már nincs benne az elszámolás révén visszatérített összeg) mellett igen karcsú, mindössze 29 milliárd forint lett a kedvezőbb feltételűre váltott kölcsön. Erről számolt be ugyanis a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a hitelezési folyamatokról közzétett legfrissebb elemzésében.

Mint megjegyzik: a forintosítás és elszámolás utáni díjmentes hitelkiváltás volumene a várakozásokhoz képest alacsony volt. Magyarázat persze több is akad (így utólag) erre a jelenségre. Mint ugyanis éppen az MNB hátralékos adósokról készített felmérésből kiderült, mindenki valamiféle rózsaszín ködben látta ezt a világot. Az adósmentés utáni tájkép ezzel szemben igen sötét képet mutat. A legszigorúbb feltételezés (ez a jövedelem mintegy harmadát kitevő törlesztési teher, négyéves jövedelmet nem meghaladó tartozás, két felnőttből álló család) szerint a bajban levő adósok alig több mint hét százaléka tudna fizetni, ha akarna.

Az MNB más magyarázatokat is tud


Tehát a nemfizetők 93 százaléka egyszerűen nem tud fizetni. A jegybank mostani elemzésében is megjegyzi, hogy az alacsony hitelkiváltási adatban jelentős szerepet játszott, hogy eleve szűk ügyfélkör élhetett vele. Szinte mulatságos, hogy hozzáteszik még: mivel a problémás hiteleseket nem célozták ajánlataikkal a bankok. (Érdekes lett volna megfigyelni, hogy a felügyeleti hatóság mennyire örült volna, ha a bankok a rossz és a még rosszabb hitelek „begyűjtésén” serénykednek.)

Az MNB az előbbi (kormányzati szempontból aligha pozitív felhangú) indok mellett másokat is felsorol. Úgy vélik, az ügyfelek egy része elégedett az elszámolás utáni törlesztési terheivel, illetve hamarosan véget ér a törlesztési időszaka. Azt is felsorolták, hogy bizonyos ügyfelek nem tudták, hogy vonatkozik rájuk a lehetőség, és szerintük jelentős tényező még a hitelkiváltási hullám elmaradásában a kiváltási procedúrával, a hitelszerződés módosításával szembeni idegenkedés.

Az adósok oldaláról nézve a helyzet azért kissé másmilyennek tűnt. Még a hitelkiváltás (legalábbis elméleti szinten) csúcsidőszakában megírtuk, hogy úgy érzékeljük: akiket tárt karokkal várnának a bankok, azok többnyire köszönik, elégedettek a nekik felkínált forintosítási hitellel, azok viszont, akik szeretnének jobb feltételekre váltani, csak zárt kapukat találnak. Számos jelzés kaptunk arról, hogy a pénzintézetek mennyire „finnyásak”. Az elutasítás okát ráadásul sokszor legfeljebb bizalmasan fülbe súgva közölték. És még ez volt a jobbik eset. Előfordult ugyanis, hogy az adós sohasem tudta meg, miért nem kívánatos ügyfél.

Aki pedig belefogott, és még tárt karokkal is fogadták, annak sem volt mindig könnyű a helyzete. Mint a Népszabadság újságírója, akinek a júniusban indított hitelkiváltási ügylete november utolsó hete előtt kezdett a boldog befejezéshez közeledni, saját tapasztalatai alapján leírta: arról a hitelkiváltás nagyszerűségét hirdető jegybank, a megtakarítható forintokat aranykeretbe foglaló összehasonlító oldalak mélyen hallgattak, hogy ez hány feleslegesen eltöltött órát, megtett kilométert és halott agysejtet követel. A problémát főleg az okozta, hogy az elhagyni kívánt és a kiválasztott bank által használt dokumentáció egészen más világban működik, és ez a két világ – olvasható a jegyzetben – nehezen illeszthető össze. (Ezt mi például az árfolyamgátasoknál szinte minden esetben ugyanígy láttuk, de ott a boldog befejezés is rendre elmaradt.)

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!



Szerző: Az Én Pénzem
Címkék:  , , , ,

Kapcsolódó anyagok