Mit akar a kormány, ha elvette a nyugdíjpénzeket?

Haldokolnak az önkéntes pénztárak, de lenne megoldás

2016. október 28. Miközben a kományzat a hosszú távú öngondoskodás fontosságáról szónokol, és egy újabb nemzeti stratégiát készít a pénzügyek fejlesztésére, valójában drámai módon rombolta le a hosszú távú nyugdíjmegtakarításokba vetett bizalmat a magánnyugdíjpénztári pénzek „államosításával”. Ráadásul az önkéntes pénztárakat is magukra hagyták. Egy tegnapi öngondoskodás konferencián több szakértő is az állam felelősségét firtatta.

Már egy ideje hallgathatjuk a különféle konferenciákon, hogy az állam milyen fontosnak tartja az öngondoskodást. Most éppen Balogh László pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkár mondta el a Portfolio.hu Öngondoskodás 2016 konferenciáján, hogy a kormányzat egyik legfontosabb célkitűzése a hosszú távú öngondoskodás támogatása az élet minden szakaszában, és hogy a magyar pénzügyi tudatosság fejlesztése érdekében egy átfogó nemzeti stratégia készül, amely már a kormány asztalán van.

Most azonban több szakember sem tudott elmenni szó nélkül amellett a tény mellett, hogy milyen romboló hatással volt a hosszú távú megtakarításokba vetett bizalomra a magánnyugdíjpénztári történet. (Ezt egyébként mi is megtapasztaljuk minden nyugdíjmegtakarítási témában írt cikkünkkel kapcsolatban. A kommentelők között sokan a magánnyugdíjpénztárakkal történtek miatt nem akarnak ilyen megtakarításokba kezdeni, amin elgondolkodhatna a politika, de nyilván nem akar – a szerk.)

Elhúztak a visegrádi országok


Noha a konferencián ismertetett felmérésekből is az derül ki, hogy sokan vannak tisztában azzal, hogy az állami nyugdíj a jövőben aligha lesz elegendő a megélhetésre, valójában kevesen takarítanak meg nyugdíjcélra. Maga a helyettes államtitkár is éltette az önkéntes nyugdíjpénztárakat. Szerinte az előnyük az, hogy olcsón, hatékonyan és jól érthetően működnek, alacsony jövedelem mellett is reális nyugdíjmegtakarítási terméket jelentenek. Ugyanakkor vannak még tartalékok az önkéntes pénztári piacon, különösen amiatt, hogy itthon az egy főre jutó önkéntes pénztári vagyon nem olyan nagy, a visegrádi országok ebben rendre megelőzik Magyarországot. Közben egyetlen szót sem ejtett arról, hogy az önkéntes pénztári munkáltatói befizetéseket 2017. január 1-jétől kivették a cafeteria keretéből, azaz a már eddig sem alacsony, 34,5 százalékos adóteher gyakorlatilag 50 százalékra nő.

Szalay-Berzeviczy Attila, a Raiffeisen Bank International ügyvezető igazgatója az egyik panelbeszélgetésen azt mondta: a virágzó tőkepiac elengedhetetlen része egy jól működő gazdaságnak. Szerinte a a tőzsde élénkítésével össze kellene kapcsolni a magánnyugdíjpénztárak helyzetének rendezését. Jelenleg 60 ezer ember pénze ragadt be a magánnyugdíjpénztárakban, nincs tisztázva a kifizetés, és noha több javaslat is volt, ezekkel a kormány nem foglalkozott. Az önkéntes pénztári szektor pedig - ahogy Szalay-Berzeviczy fogalmazott – magára van hagyva. Az államnak nemcsak azt kellene hagyni, hogy létezzenek, hanem támogatni kellene őket – tette hozzá a szakember. A hosszú távú öngondoskodásnak pedig nem pusztán az állam finanszírozásáról kellene szólnia. (Itt arra utalt, hogy a pénztárak hatalmas – százmilliárdos nagyságrendben – vásárolnak állampapírokat, és úgy tűnik, az állam is csak finanszírozóként tekint rájuk.) 

Hosszabb távon is lehetne gondolkodni


Erőteljes kritikát fogalmazott meg Holtzer Péter nyugdíjszakértő, az Oriens IM partenere is az állammal szemben. A Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal (NYIKA) volt elnöke szerint nem véletlen, hogy nem bíznak az emberek a hosszú távú megtakarításokban. Nem csak a közvetítőkbe, szolgáltatókba vetett bizalom hiánya okozza azt, hogy a megtakarítási hajlandóság alacsony, az államban sem bíznak az emberek. Mindez a magánnyugdíjpénztári történettel van összefüggésben. Nem lehet elmenni amellett, hogy ez mennyire rombolta a bizalmat. Farkas András nyugdíjszakértő („nyugdíjguru”) szerint a magánnyugdíjpénzek einstandolása drámai módon csökkentette a bizalmat mindenféle nyugdíjmegtakarítás iránt.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak pedig haldokolnak – tette hozzá Holtzer. Az egymillió tag fele fizet csak tagdíjat, ráadásul a tagok az idősebbek köréből kerülnek ki, nincsenek új belépők, fiatalok pedig alig akadnak, mert egyáltalán nem bíznak az államban. (A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi szervezetek felügyeletéért felelős ügyvezető igazgatója, Kandrács Csaba korábban a pénztárkonferencián elmondta: míg 2002-ben még 30 ezer 27 év alatti tagja volt az önkéntes nyugdíjpénztáraknak, mostanra mindössze 5 ezer fő képviseli a fiatalabbakat.)

Kravalik Gábor, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) elnökének tájékoztatása szerint olyan javaslattal keresik meg a kormányt, ami hosszú távon segítené az önkéntes pénztárak túlélését. Ennek lényege az, hogy ha a munkavállaló hajlandó önkéntes pénztárban megtakarítani, akkor a munkáltató adómentesen tehessen hozzá ehhez a megtakarításhoz. A részleteket most dolgozzák ki. Így amikor 2017 januárjától kikerülnek az önkéntes pénztárak a cafeteriából, a hosszú távú megtakarításoknak nem kellene az azonnal elkölthető pénzzel versenyeznie, ezzel párhuzamosan pedig elindulhatna az újfajta öngondoskodás. Ezzel sokat tehetnének a pénzügyi edukáció terén is, hiszen az jutna munkáltatói befizetéshez, aki maga is öngondoskodik.

Nézze meg a cikkhez készült karikatúránkat is!

A magánnyugdíjpénztárak adatait és a 2015-ös hozamokat itt találja.

A 2015-ös önkéntes nyugdíjpénztári hozamokat itt találja

Az önkéntes nyugdíjpénztárakról itt tájékozódhat, a friss befizetéseket itt kalkulálhatja

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Lovas Judit
Címkék:  , , , ,

Kapcsolódó anyagok