Jegyzet

Hamis számok csapdája

2013. augusztus 25. „Csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam!” - Felszabadult örömmel idézik a statisztika-hamisítók a Churchillnek tulajdonított mondást. Úgy érzik, nekik is jogot ad mindenre, ha a nagy államférfi megengedhette magának, hogy a számokkal cinikusan játsszék.

A modern városi legendák kutatói több mint fél évszázada keresik, és persze nem találják a bonmot forrását. Az angol bulldognak sok jó mondása volt, de ez - éppen, mert igazi bulldog volt - nem is vall rá. Ő ugyanis tudta, mennyire fontosak a valóságos adatok, mert csak azokra lehet megalapozott döntéseket hozni, és ezért ragaszkodott is hozzájuk. Emlékirataiban meg is említi: jaj volt annak, aki bizonytalan, vagy – bármilyen céllal – szépített, torzított adattal állított be a Downing Streetre.

A legkeményebb években – 42-43-ban - piros vonal mutatta Churchill dolgozószobájában egy grafikonon a falon: napról-napra mennyi minimális hajótérre, vagyis szállítási kapacitásra van szükség ahhoz, hogy Anglia fenntartsa magát, és ne kényszerüljön bedobni a törülközőt.  A meglévő hajóteret ábrázoló görbe 1943-ban ezt két-három alkalommal közelítette meg; ekkor tudtak a német tengeralattjárók több hajót elsüllyeszteni, mint amennyit a brit hajógyárak vízre bocsátani voltak képesek. A mondás legendája állítólag ekkor, a német rádió és a BBC által az elsüllyesztett hajók bejelentett mennyisége fölött folytatott propagandaháború kapcsán született.
Nincs is igazán baj addig, amíg a hamis számokat a közvéleménynek szánják. Úgyse hiszi el senki, az emberek legrosszabb esetben is egyenleget igyekeznek vonni az eltérő adatok, vagy éppen a hivatalos számok és saját mindennapi tapasztalataik között (ha egyáltalán foglalkoznak az előbbiekkel).

Az igazi csapda abban van, hogy legtöbbször a hamisítók is hajlamosak áldozatul esni saját maguknak. Tényleg elhiszik azokat a statisztikákat, amit maguk hamisítottak. Ilyenkor lesznek aztán nagyok az ígéretek, elméretezettek a tervek, falsok az intézkedések. Végül nem marad más, mint a rácsodálkozás arra, hogy nem jönnek be az illetékek, elmaradnak az adóbevételek, magasabb a vártnál minden kiadási tétel. A dolog egy ideig még rejthető újabb hamisított statisztikákkal, de előbb-utóbb futni kell a valóság – és a pénz - után. Ilyenkor aztán jöhetnek megint a még magasabb illetékek, újabb adók, járulékok, tartalékokat visszaépítő hitelek. Egészen addig, amíg a politikusok csak annak a Churchill-mondásnak hisznek, amit maguk hamisítottak.

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék:  , ,

Kapcsolódó anyagok