Lassan mintha minden „menekülőút” lezárulna

Hármas bukás a devizaperekben

2015. december 7. A strasbourgi bíróság elutasította az árfolyamrés ügyét korábban sikerre vitt egyesület beadványát. Ezt megelőzően a magyar Alkotmánybíróság dobta vissza a volt devizaadósok kereseteit. A luxembourgi bíróság pedig azt mondta ki, hogy a devizahitel nem tekinthető befektetési terméknek. Pedig eleinte sokan bíztak abban, hogy így sikerült (újabb) fogást találni.

A Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdekképviseleti Egyesület (PITEE) szorgosan gyűjtögette azoknak az adósoknak a jelentkezését, akik „az Emberi Jogok Európai Bíróságától akarnak jogvédelmet kérni a magyar kormány bankmentő lépéseivel szemben”. Az első menetben 63 adós vett részt. A részvételi díj 85 ezer forint volt, amiből 50 ezer forint kedvezményt kaphattak azok, akik önkéntes adományaikkal támogatták (ők nem egészen százan voltak) az egyesület munkáját, és akik korábban csatlakoztak. Bármennyit fizettek is be erre az ügyre az adósok, az most elveszni látszik.

A strasbourgi bíróság ugyanis PITEE meglehetősen döbbent tájékoztatása szerint nem fogadta be az egyesület júliusban benyújtott első csoportos beadványát. A határozat nem tartalmazza az elutasítás indokait. A döntés azonban végleges, ellene fellebbezni nem lehet. A szervezetet az elutasítás azért is érte váratlanul, mert eddig úgy tudták, hogy minden rendben lehet az ügyben. Korábban már benyújtottak egy beadványt azonos indoklással, amit a bíróság júniusban befogadott, a bíróság tájékoztatása szerint pedig lehetőség van csoportos keresetet indítani nagyszámú kérelmező esetén. Ők úgy érzik, a tájékoztatásban foglalt feltételek minden pontjának eleget tettek.

Az okokat még most nyomozzák, de (megjegyezzük, korrekt módon) jelzik a többieknek, aki ezek után nem kíván részt venni a második körben, annak visszafizetik az adományát. Mint leírták: továbbra is meg vannak győződve arról, hogy a devizahiteles törvények ellentétesek az európai emberi jogokkal, a parlamentnek nincs joga beavatkozni magánjogi szerződésekbe. Ezért ők változatlanul hisznek abban, hogy van értelme az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordulni jogvédelemért. Egyúttal emlékeztetnek arra, hogy egyesület munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a bankok részben visszafizették a törvénytelenül felszámított költségeket. (Ez valóban így volt, hiszen az árfolyamrés valóban a PITEE „találmánya” volt.)

Sem az Ab, sem az EB nem respektálta az érveket

Ez a legfrissebb fejlemény különösen annak tükrében lehet fájó, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) a múlt héten több mint 700 devizahiteles panaszát találta megalapozatlannak. Mint kimondták: a jogalkotó általános társadalmi érdekből, a szerződéskötések után beállt, lényeges érdeksérelmet okozó körülményváltozások miatt rendelte el a jövőre nézve a tartozások forintra történő átváltását. Külön hangsúlyozták is, hogy a szerződési szabadságba történő beavatkozásra alkotmányos módon került sor. (Közleményüket itt nézheti meg, és ott továbbkattintva a teljes határozat – a csak az indoklással kapcsolatban leírt különvéleményekkel együtt – megtekinthető.)

Mindezt az Ab korábbi határozatai és véleménye alapján nehéz lenne meglepőnek nevezni. Amint a pereskedő adósok számára szintén reményeket nyújtó további ügyben a másik lelombozó uniós döntést sem.

Érdemes felidézni, hogy október elején az Európai Bíróság (EB) kimondta: nem ellentétes az uniós joggal az a magyar törvény, amely a közjegyzők számára a szerződés értékelése nélkül is lehetővé teszi az úgynevezett végrehajtási záradék kibocsátását. A luxembourgi fórum tehát úgy foglalt állást, hogy nem kellett (volna) a közjegyzőknek a tisztességtelen feltételeket vizsgálniuk. Az előzetes várakozásokkal ellentétben tehát ez az eljárás nem vetett véget az adósok végrehajtásának. Ez ügyben így a banki jogászok értelmezését osztotta az uniós fórum.

Ezután is maradt azonban még egy reménysugár. Két magyar állampolgár autóvásárlás finanszírozása céljából devizaalapú kölcsönszerződést kötött a Banif Plus Bankkal. A házaspár a Ráckevei Járásbíróság előtt indított eljárás keretében annak a megállapítását kérte, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv hatálya alá tartoznak. Magyarul: ezek nem hitel, hanem befektetési termékek, amelyeknél elemezni kellett volna, hogy az adós milyen felkészültségű.

A már kihirdetett ítélet szerint azonban – mint arról az MTI beszámolt – mivel a kölcsönvevő kizárólag fogyasztási cikk vásárlásához vagy szolgáltatás igénybevételéhez szükséges összeghez kíván jutni, és célja nem árfolyamkockázat kezelése vagy devizaárfolyam-spekuláció, a szóban forgó műveletek nem befektetési szolgáltatások megvalósítására irányulnak. (Hozzátették egyébként, hogy az irányelv értelmében önmagukban a megnevezett műveletek sem tekinthetők ilyen szolgáltatásoknak.)

Hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: devizahitelek, devizaper, strasbourgi bíróság, Alkotmánybíróság, Európai Bíróság