A jegybank óv a korai ünnepléstől

Hogy is van ezzel az inflációval?

Fotó: Azénpénzem

2023. november 20. A kormány érzékelhetően a kamatok gyors csökkentését szeretné elérni, mert ezzel remélnék felfűteni a gazdaságot. Úgy tűnik azonban, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem akar bemenni ebbe az utcába. Legújabban egy szakértői anyag álcájában intettek be, ami érdemibbnek tűnik a Matolcsy néhány szavából vert rövid életű botránynál.

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nemrégiben kifejtette, hogy a növekedés helyreállásának jelenleg egy akadálya van: a növekvő pozitív reálkamat, amely a magas, inflációt meghaladó jegybanki kamat miatt állt elő. Úgy véli, a magas kamatok tartják vissza a lakosságot a fogyasztástól, a vállalkozókat pedig a beruházástól, fejlesztéstől. Szerinte pedig mindez roncsolja súlyosan a versenyképességet és a teljesítményt is. Szerintünk viszont utóbbiakat sokkal inkább a kormány éri el például az extra adókkal.

A miniszterelnök időnként felvet egy új célt, jövőképet, de ezek nem mérhetőek, vagy délibábnak tűnnek, vagy finoman szólva is megtévesztőek – írja az Index.hu összefoglalója szerint legfrissebb kötetének hasábjain Matolcsy György. Sokan botrányt kerekítettek a szavakból, pedig a jegybankelnök csak összegyűjtötte és rendszerezte korábbi írásait. Az előbbi idézet – tesszük mi hozzá – is elhangzott már kicsit más formában.

Az MNB tulajdonképpen a honlapján közzétett szakcikkel intette önmérsékletre a kormányt és Nagy Mártont. Egy, az IMF munkatársai által készített tanulmányt is beidéznek, amiben a szerzők az elmúlt 50 év nagyobb inflációs sokkjainak következményeit dolgozták fel. Mint leírták, a főbb eredmények és következtetések több ponton összecsengenek a jegybanki szerzők néhány nappal később publikált saját elemzésében levőkkel.

Érdemes figyelni a bázishatásra

Azokban az esetekben, amikor 5 év után is magasabb szinten maradt az infláció, gyakori volt a szerzők által „korai ünneplésnek” („premature celebration”) nevezett dinamika, ami a sokk után egy gyors, de végül csak átmenetinek bizonyuló inflációcsökkenést jelent. A csökkenés többnyire az inflációs sokk utáni kedvező bázishatásnak, annak átmenetisége pedig a gazdaságpolitika – vélhetően emiatt – elsietett lazításának tulajdonítható. Ebből a megfigyelésből az a tanulság vonható le, hogy a gazdaságpolitikának inflációs sokkok alatt óvakodnia kell az első kedvező jelre történő gyors reagálásra, az érdemi lazítással érdemes megvárni, hogy az infláció tartósan alacsony szintre süllyedjen.

Az inflációs sokkok sikertelen kezelésére általában jellemző a gyorsuló bérnövekedés, az árfolyam leértékelődése. A sikeres dezinflációkat szigorúbb monetáris és fiskális politika kísérte, de ennek ellenére az érintett gazdaságoknak nem kellett beérniük egy lassabb GDP-növekedési pályával. A jegybanki cikk szerint bár az elemzés alapvetően leíró jellegű, az eredmények arra utalnak, hogy a fegyelmezett és türelmes gazdaságpolitika érdemi reálgazdasági áldozat nélkül is hozzájárulhat az inflációs sokk sikeres kezeléséhez. A sikeresen dezinfláló országokban ugyanis rövidtávon kisebb, hosszabb távon azonban nagyobb volt a gazdasági növekedés, mint ott, ahol tartósan magas maradt az infláció.

Más ez a statisztika?

Arra persze egyetlen szakértő sem tér ki, vagy gondol egyáltalán, hogy a drágulással kozmetikázott számokkal bánna el bárki is. Nálunk viszont miután a KSH októberre a kormány által vágyott egyszámjegyű tartományba (jó, éppen csak hogy, hiszen az inflációt 9,9 százalékra hozták ki) tartozó inflációt jelentett, fellángoltak a viták. A lakosság – derült már korábban ki – szkeptikus, de már szakemberek is szót emeltek.

A KSH egykori elnöke, Mellár Tamás – írta meg a 24.hu – utalt arra, hogy a statisztikai jelentések címeiben egy ideje a negatív adatok mellett rendre valamilyen pozitív fejlemény is felbukkan ellensúlynak, ráadásul az utóbbi időben egy sor szakember távozott a hivatalból. Mellár felemlegette, hogy „néhány hete bocsátották el indoklás nélkül” a KSH egyik kulcsposztjáról, a nemzeti számlák főosztályáról a vezetőt, akinek szerinte az volt a bűne, hogy 2,4 százalékkal csökkent a GDP a második negyedévben, és az infláció is túl magas volt. A főosztály új vezetőt kapott, és láss csodát, kijöttünk a recesszióból – folytatta Mellár, megjegyezve, hogy a fogyasztói árak osztályára is új vezető érkezett. Mindkettőjük esetében azt vetette fel az ellenzéki politikus, hogy hosszú statisztikai szakmai múlt nem áll mögöttük.

A KSH visszautasította, hogy kozmetikázná az adatokat

Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa „szépséghibának” nevezte, hogy egyes termékeknél a statisztika monoton csökkenést mutat, amit azonban a hétköznapokban a vásárlók nem éreznek. Példának említette a fehér kenyeret, amelynek az ára a márciusi 1000 forintról októberre kilónként 888 forintra csökkent. Mint még felhozta, a statisztika alapján a vezetékes gáz köbmétere a tavaly novemberi 242 forintról az idén októberre 155 forintra – vagyis, számolta ki az Azénpénzem.hu, 36 százalékkal – csökkent, az áramé pedig kilowattóránként 46,80-ról 44,90 forintra mérséklődött. Pedig a havi energiaszámlákon nincs egységárváltozás, tavaly augusztus óta nem változtak a hatóságilag megszabott kedvezményes, illetve a lakossági piaci tarifák, innen nézve a szakember szerint értelmezhetetlen, hogyan csökkenhetnek a KSH által kimutatott árak hónapról hónapra.

Van azonban olyan módszer, amivel ilyen eredmény jön ki: a lakossági gázért és áramért az MVM által havonta leszámlázott teljes összeget elosztják a felhasználók számával. A hivatalos magyarázat szerint nőtt az energiamegtakarítás, így az előző hónaphoz képest csökkent az ár, mert egyre többen kerültek a kedvezményes tarifaszint alá. Ám ez nem árindex, hanem súlyindex, mennyiségi, nem pedig árváltozás – jelezte a szakember, hozzátéve hogy ez a módszertan torzítja az inflációs adatot.

A KSH gyorsan jelezte, hogy a „KSH kollégái és vezetői magas szakmai színvonalú munkát végeznek, olyan szakemberek, akik elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen”. Hozzátették azt is, hogy a fogyasztói árak és a bruttó hazai termék számítása is nemzetközileg elfogadott jogszabályok és módszertani útmutatók szerint történik. (Aki kíváncsi rá, még sok szépet és jót olvashat róluk az előbbi linkre kattintva.)

Szerző: B.Varga Judit
Címkék: gazdaság, infláció, kamatok, MNB, statisztika, KSH, növekedés, GDP