Nehezen tanuljuk meg, mi is a részvény

Így kell jól időzíteni a befektetést

Honics István, az OTP Alapkezelő
befektetési igazgatója

2019. június 17. Ha nem lennének válságok, nem lehetne nagyot nyerni, hiszen akkor lehet jó áron bevásárolni. Lelkileg azonban nem könnyű a befektetőktől és a piaci hangulattól függetlenítenie magát a portfoliómenedzsernek – mondja Honics István, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója, aki a 22 évvel ezelőtti indulása óta kezeli a legrégebbi hazai nyíltvégű részvényalapot. Cikksorozatunkban az OTP Alapkezelő 25 évét mutatjuk be.

Az első magyarországi nyíltvégű részvényalap, az OTP Quality 1997. augusztusában indult, majd novemberben követte az OTP Paletta, az első vegyes alap is. Honics István, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója 1996-tól dolgozott az akkor még csak háromfős alapkezelőnél, az indulástól ő menedzselte ezeket az alapokat.

Kezdetben a szabályozás nem tartott lépést az igényekkel. Akkor egy értékpapírban legfeljebb a vagyon 5 százalékát tarthatták, ami nagyon eltért a BUX indextől, és alulsúlyozta a nagy papírokat. Aztán 1998-ban kezdődött a BUX arbitrázs aranykora, amikor megengedték, hogy 5 százaléknál nagyobb súlyt tartsanak egy-egy papírból.

Tanulni a válságból

Aztán 1998-ban, az orosz válságban több mint 50 százalékkal esett a BUX index. Ez volt az első olyan mozgás, ami megmutatta a hazai befektetőknek, hogy a részvénypiac kockázatos – mondta Honics István. A következő évben, 1999-ben gyorsan talpra állt a piac, és ezzel azt is jelezte, hogy aki hosszú távon gondolkodik, megfelelő hozamra tehet szert.

- Nálunk is komoly vita volt a cégen belül. Az árazást nézve azt láttuk, hogy nagyot estek az árfolyamok, amelyeknek hosszú távon korrigálniuk kell, végül tehát azt választottuk, hogy vásárolunk. Összességében jól jöttünk ki, jó áron be tudtunk vásárolni – emlékezett vissza a befektetési igazgató.

A befektetői kultúra azonban csak lassan alakul ki, lassan értik meg az emberek a részvénypiacok működését. Amikor beestek az árak, akkor a befektetők nem nagyon vettek ki pénzt, nem váltották vissza a befektetési jegyeket, amikor azonban elkezdtek emelkedni és nagyjából visszaértek az árfolyamok arra a szintre, ahol vették, akkor fellélegeztek és gyorsan eladták. Csökkenő tendenciával ugyan, de ez a magatartás ma is jellemző – mondta Honics.

Nemzetközi nyitás

Míg a kilencvenes évek végén magyar részvényekbe fektették az alapok pénzét, az ezredfordulóhoz közeledve már úgy látták, kicsi ez a piac, diverzifikálni kellene. Kezdetben a közép-kelet-európai térség felé nyitottak. A koncepció az volt, hogy budapesti központtal könnyen le lehet fedni a régiót. Innen indulva részt lehet venni konferenciákon, céglátogatásokon. A fejlett piacokat pedig stratégiai együttműködés keretében kívánták lefedni tapasztalt nyugat-európai partnerekkel.

Ekkor, 1999 novemberében indult az OTP Platina Nemzetközi Részvényalap is. Az új stratégiával már diverzifikáltabb, nemzetközi portfóliót lehetett összeállítani.

Válság, ami pénzt hoz

Ha soha nem lennének válságok, nem lehetne nagyot nyerni – hangsúlyozta Honics. Amikor szárnyal a piac, akkor is lehet keresni, de a fák nem nőnek az égig, és valójában nagy nyereség akkor van, ha olcsón tudnak vásárolni. Ezt pedig válság idején lehet.

De a portfoliókezelőt is megviseli az árfolyam zuhanása. A befektetők nagyon rövid távra néznek előre és hátra is. Hálátlan feladat hétfőn elmondani, hogy zuhant ugyan az árfolyam, de most olcsó, és most érdemes venni. Aztán kedden és szerdán tovább esik. Az sem igaz, hogy hideg fejjel lehet gondolkozni, hiszen a befektetők és a piac hangulata önkéntelenül is ráragad az emberre, és nehéz megállni, hogy az a döntésben ne befolyásolja. Lelkileg nehéz az ellenkezőjét csinálni annak, amit éppen mindenki mond – mutatott rá a szakember a nehézségekre.

2008-ban is fel kellett ismerni, hogy ez nem egy átmeneti korrekció, ez egy válság, aztán észre kellett venni, hogy mikor jött el az alja. Persze nem lehet pontosan az alján vásárolni, azt kell látni, amikor az árfolyamok már olyan szintre estek, amit nehéz indokolni.

Sikeres sztorik

A befektetési igazgató elmondta, hogy a válságban azokat a cégeket próbálták felkutatni, amelyeknek nemcsak alacsony volt az ára, hanem jelentős készpénzhányaddal is rendelkeztek. Ez például szilárd kapaszkodó volt. Ezek közül még mindig van néhány a portfolióban. Akkor vásároltak például egy észt komphajó társaság, a Talling papírjaiból. Ezt a céget sokáig tartották, a végén 2,5-szeres áron adták el. Szintén ebben az időszakban, 2008-2009 körül egy írországi zöldségdisztribútor, a Total Produce részvényiből vásárolták. Ennek az ára is sokszorozódott, ráadásul osztalékot is fizetett.

Egyszemélyi felelősség

A befektetési igazgató hangsúlyozta: az OTP Alapkezelőnél a kilencvenes évek közepén, amikor kialakult a portfoliókezelési struktúra, úgy látták, hogy világos felelősségi körökre van szükség. Az egyes portfoliókért egy-egy ember vagy team felelős. Vannak elemzők, akik segítik a döntést, és meghallgatják egymás gondolatait is, de a végső döntést egy ember hozza meg, aki a befektetési eredményért is egyénileg felel.

- Sokszor teljesen másként látjuk a világot, és sokszor mindegyik bejön. Mert a befektetés időzítés kérdése - tette hozzá Honics István. A befektetési igazgató fundamentális elemzések alapján dönt, értékalapú megközelítést használ. - Nem a ki- beugrálós típus vagyok, hanem az, aki bevásárol és kivár.

A cikk megjelenését a 25 éves OTP Alapkezelő támogatta.