Még az alapelvek is tisztázatlanok

Itt a Brexit, de a játszma folytatódik

2020. január 28. Bő három éves nyüglődés után Boris Johnson sokak óriási meglepetésére végül csak összehozta a Brexitet. A kilépés formális megtörténtével viszont még nem jutnak nyugvópontra a dolgok.

Szinte abszurd ma már visszaemlékezni arra, hogy angol kormányok sora 10 éven át reménytelenül küzdött azért, hogy csatlakozhasson az EU-elődjéhez, az Európai Közös Piachoz. A brit belépést következetesen ellenző legendás francia elnök Charles de Gaulle távozása kellett ahhoz, hogy 1973 január 1-jén Brüsszelben és Strasbourgban felhúzhassák a Union Jacket. A belépésről a kormány döntött, de alig másfél év multán már népszavazást rendeztek a kilépésről. 1975. június 5-én 65 százalékos részvétel mellett még 67,2 százalékos fölénnyel döntöttek a maradás mellett.

Noha Anglia EU-tagsága sosem volt igazán felhőtlen – nem mintha más tagállamoknak ne lennének állandó vitájuk egymással és Brüsszellel – Cameron brit miniszterelnök negyven évvel később nem igazán gondolta komolyan a kilépést. Csupán a választási győzelem érdekében helyezte kilátásba, hogy népszavazást tartanak Nagy-Britannia kilépéséről, egyben némi nyomást akart gyakorolni az EU-ra, hogy minél inkább tegyen eleget London követeléseinek, amelyekkel enyhíteni akarták az Unióval szemben vállalt kötelezettségeket.

Aztán kétségbeesetten kampányolt a bennmaradás mellett, hiába, a szavazók ezúttal a kilépés mellett döntöttek – le is mondott. Európa pedig döbbenten nézte Theresa May és a Parlament nyüglődését az EU-val kötött megállapodással, mígnem bekövetkezett, amiben szinte senki nem hitt: May kudarca után a némileg konfúzusnak látszó Boris Johnson fél év alatt kitört a zsákutcából, és keresztülvitte, hogy Nagy-Britannia három nap múlva az EU-val kötött megállapodás alapján, rendezett menetrenddel elhagyja az EU-t.

Elég lehet egy év a kereskedelemi megállapodásra?


Most pénteken persze még nem változik semmi: egyéves átmeneti időszak következik, ami alatt meg kéne kötni a Nagy-Britannia és az EU közötti szabadkereskedelmi megállapodást. Ezalatt az idő alatt az uniós jog még érvényben marad Nagy-Britanniában is. A megállapodás szerint ez az időszak meghosszabbítható egyszer két évig, a londoni képviselőház azonban ezt a passzust a ratifikáció során kivette a végleges változatból.

Ha más nem, már ez előrevetíti, hogy a kilépés formális megtörténtével nem jutnak nyugvópontra a dolgok. Brüsszelben többen is – köztük Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – kétségüket fejtették ki, hogy ilyen rövid idő alatt lehetséges lenne az új megállapodást megkötni. Ha pedig ez nem születik meg, az ugyanolyan lesz, mintha Egyesült Királyság megállapodás nélkül, rendezetlen módon lépne ki az EU-ból.

Már folynak a különböző csörték


Pedig úgy tűnik, még az alapelvek is tisztázatlanok. A cél elvben egy olyan megállapodás, ami nem vámunió ugyan, de lehetővé teszi az áruk és szolgáltatások kereskedelmét zéró vámtételekkel, kvóták nélkül, ha lehet, minél jobban megkönnyített tőke- és korlátozott, de nem túlságosan nehezített munkaerőmozgások mellett. Ehhez képest Sajid Javid brit pénzügyminiszter a Financial Timesnek nemrég azt nyilatkozta, hogy brit részéről nem fognak igazodni az EU-hoz a Brexit után.

Kijelentését Stephen Barclay Brexit-ügyi miniszter a BBC televíziónak nyilatkozva igyekezett enyhíteni azzal, hogy a brit kormány a harmonizált szabályrendszerből kiindulva kezdi a tárgyalásokat az EU-val, és nem fog „csak az eltérés kedvéért eltérni” a jelenleg érvényes szabályozástól. Gyorsan hozzátette persze azt is, hogy nem is fogja automatikusan átvenni az EU szabályait.

Akadnak, akik szerint a vámtételek nélküli áruforgalom még a viszonylag egyszerűbb ügyek közé tartozik, a szolgáltatások terén azonban – bonyolultságuk és sokrétűségük miatt – már nehezebb a helyzet. És akkor még nem is esett szó az igazán kényes témákról. Michel Barnier, az EU Brexit-tárgyalója Leo Varadkar ír miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatóján azt emelte ki, hogy az Egyesült Királyságbeli termékek azzal arányosan juthatnak be az EU-ba, amennyire az kötelezettséget vállal az EU-szabályok betartására, különös tekintettel az állami támogatásokra.

Varadkar nem túl tapintatosan az erőviszonyokat hangsúlyozta a BBC-nek adott interjúban, amikor kijelentette, hogy „nekünk 450 milliós piacunk van, az Európai Unió 27 tagállamból áll, az Egyesült Királyság csak egy ország”. Szerinte lesz ellenőrzés Nagy-Britannia és Észak-Írország között, annak ellenére, hogy Johnson többször hangsúlyozta, erre nem lesz szükség. Ám a tavalyi megállapodás egyik alapja, hogy Johnson hajlandó az uniós szabályok egy részét alkalmazni Észak-Írországban, hogy az ír határ szabadon átjárható maradhasson.

Barnier kijelentette, hogy az Észak-Írországra vonatkozó megállapodás végrehajtását „gondosan” fogják ellenőrizni, és az EU tisztviselőinek is vannak aggodalmaik. „A kereskedelmi tárgyalások egy dolog, de ott van még a kilépési megállapodás végrehajtása is. Ha ez nem megy jól, hogyan bízhatnánk abban, hogy teljesítik egy jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodás szerinti kötelezettségeiket? ”- mondta egy magas rangú EU-diplomata a Reutersnek.

Rengeteg részletszabályt kell meghozni


És akkor olyan részletekről még nem is esett szó, mint az EU-ból való kilépést követően megszülető termékszabványok, normák, műszaki biztonsági, egészségi, higiéniai, jelölési meghatározások, vizsga- és tanúsítási követelmények. Vagy éppen az örökké vitás halászati jogok, amelyekkel kapcsolatban Boris Johnson szóvivője határozottan kijelentette, hogy Nagy-Britannia meg fogja határozni, hogy ki halászhat a vizein a Brexit után.

A brit ígéreteknek megfelelően a már Nagy-Britanniában élő EU-állampolgárok ügye a regisztrációs rendszernek köszönhetően talán könnyen megoldódik. Az EU-ban élő brit állampolgárok, azonban nem kapták meg azokat a garanciákat, amelyeket az angliai EU-polgárok, és helyzetük teljesen bizonytalan. Mint a Guardian hírül adta, egy Michel Barriernek írt levélben kérték, hogy jogaik ügyét válasszák el a kereskedelmi tárgyalásoktól. Egyebek mellett ugyanis attól tartanak, hogy a tárgyalások második szakaszában az EU túszaivá válnak engedmények elérésére.

A kulcskérdések közé tartozik a tervezett új brit bevándorlási rendszer is, amely – ausztrál mintára – egy pontrendszer alapján kiszűrné a képzetleneket, de előnyben részesítené, sőt, egy nemrég nyilvánosságra került terv szerint alkalmanként kifejezetten támogatná a magas képzettségű tudósokat, üzleti befektetőket. Az EU-ban azonban úgy vélik, hogy egy átfogó, teljesen szabad forgalmat biztosító megállapodásnak része kell legyen az uniós állampolgárok szabad mozgásának lehetősége is.

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék:  , , , ,

Kapcsolódó anyagok