Érdemes lehet havonta leolvasni az órákat

Lakást ad el vagy kiad? Megint változtak a szabályok

Fotó: Beliczay László, MTI

2019. február 7. A lakást kiadók az idén megszabadulhatnak némi papírmunkától, de a törvénybe újonnan bekerült passzus nem használható annyira széles körben, mint azt remélhetnénk. A bérbeadás szabályozása nem csak ezen a pontos módosul. Adózási változás a lakáseladási rendelkezések terén is akad.

A bérbeadásról egy sokak számára korábban ellentmondásosnak tűnő gyakorlatot tett egyértelművé a törvény. A 2019. január 1-jétől hatályos rendelkezés szerint ingatlan bérbeadásakor nem minősül bevételnek az ingatlan használatához kapcsolódó, más személy által nyújtott, e személytől vásárolt szolgáltatásnak (így különösen a közüzemi szolgáltatásnak) a bérbeadó által a bérbevevőre - az igénybevétellel arányosan - áthárított díja. Ez magyarul azt jelenti, hogy ha a bérlő a bérbeadónak az aktuális fogyasztás (esetenként mért) árát fizeti meg, és a bérbeadó is így rendezi a számlákat, nem kell külön „lepapírozni” az egészet. (Arról, hogy a lakáskiadás adózása tavaly miként változott, és milyen költségelszámolási lehetőségek vannak, itt írtunk résztesebben.)

Az adóhatóság (NAV) álláspontja szerint azonban ez az igazán kedvező új rendelkezés sokszor nem alkalmazható. Ilyen, ha a bérlő fix díjat fizet, vagy ő ugyan mindig változó összeget, de a közműszolgáltatónak a bérbeadó átalányt (nincs havi óraleolvasás vagy bemondás). Mindkét esetben csak költségelszámolással lehet érvényesíteni a közműköltségeket.

Az adótörvénybe bevett új passzus ugyan sugallhatna mást is, de a NAV szerint mégsem alkalmazható például a társasház által kötött biztosításra és a társasházi takarítás díjára, a közös képviselőnek kifizetett díjazásra, és persze a lakók által a felújítási alapba fizetett összegre sem. Nem merülhet fel továbbá az új szabály alkalmazása a bérlőre áthárított társasházi közös költségre, még akkor sem, ha az tartalmaz rezsielemeket (például vízdíj, szemétdíj). Ezek persze a bevétellel szemben külön költségként elszámolhatók.

Amikor a bérbeadó másutt maga is bérlő

Egyre terjed az a gyakorlat, hogy a más városba költöző családok nem eladják, hanem bérbeadják saját ingatlanukat, az új helyen pedig ők sem vesznek, hanem bérelnek lakást. Az ő helyeztük akkor válik az idén egyszerűbbé, ha bérlőjük cég (és mint ilyen kifizetőhelynek minősül). 2019. január 1-jétől ugyanis a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia a lakás bérbeadásból származó bevételből, ha a bérbeadó magánszemély nyilatkozik arról, hogy a bérbeadásból származó jövedelmének megállapításánál figyelembe kívánja venni az általa más településen 90 napot meghaladóan bérelt lakás díját. A magánszemély nyilatkozata alapján a kifizetőnek még abban az esetben sincs adóelőleg-megállapítási kötelezettsége, ha a bérbeadónak a lakás bérbeadásából az említett szabály alkalmazását követően mégis származik adóköteles jövedelme (vagyis a bérbeadás bevétele meghaladja a másik településen bérelt lakás díját).

Ha a bérlő magánszemély, akkor a bérbeadónak kell az általa alkalmazott módszer szerint megállapított jövedelme után a 15 százalék adóelőleget negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12-éig az adóhatósághoz befizetnie. 2019. január 1-jétől az egészségügyi hozzájárulást (eho) beolvasztották a szociális hozzájárulási adóba (szocho), és külön jó hír, hogy az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem után egyáltalán nem kell ilyent fizetni.

Ha viszont a fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat alkalmazza, vagy nem tekinthető fizető-vendéglátónak, akkor őt bizony terheli a jelenleg 19,5 százalékos szocho. Amennyiben a vállalkozói igazolványban a szálláshely-szolgáltatás szerepel, de amúgy a jövedelemadó szabályokat alkalmazza, akkor a szocho mellett járulékot, de még idegenforgalmi adót is fizetnie kell. (Az adóhatóságnak az idei alapvető szabályokról készített tájékoztatóját itt találja.)

Variáltak a lakás beszerzési áránál is

Nemcsak a bérbeadók, hanem a lakásukat eladók is tanulhatnak új szabályokat az idén. A törvény szerint a magánszemély az ingatlan értékesítésből származó jövedelme meghatározása során a bevételből levonhatja – többek között –az ingatlan megszerzésére fordított összeget. 2019. január 1-jétől a jogszabály külön rendelkezik arról, ha a magánszemély ingatlan formájában szerez adóköteles bevételt (például kifizetőtől, ingyenes juttatás, eszközátadás keretében, egyéb jövedelemként), és ezt az ingatlant a későbbiekben értékesíti, akkor hogy kell az ingatlan megszerzésére fordított értéket meghatározni.

Az új szabály rögzíti, hogy ilyen esetben szerzési értékként azt a jövedelmet lehet figyelembe venni, amelyre az adót megfizették. Például, ha a magánszemély ellenérték nélkül kapott kifizetőtől egy 10 millió forint értékű lakóingatlant, akkor erre tekintettel egyéb jövedelem jogcímén adófizetési kötelezettsége keletkezett az ingatlan megszerzésekor. Amikor pedig eladja, akkor szerzési értékeként 10 millió forintot vehet figyelembe.

Szintén 2019. január 1-jétől hatályos szabály rendelkezik az illetékmentesen megszerzett vagyoni értékű jog átruházása esetén a megszerzésre fordított érték megállapításáról. Eszerint az örökléssel szerzett vagyoni értékű jog esetén a hagyatéki leltárban feltüntetett érték, ajándékozással szerzett vagyoni értékű jog esetén az átruházásból származó bevétel 75 százaléka minősül szerzési értéknek. (A lakáseladáshoz készített adóhatósági tájékoztató itt található.)