Argentína új elnöke meglepő gazdaságpolitikai intézkedéseket ígért

Láncfűrésszel a kiadások ellen

2023. november 21. A szélsőjobboldali fantaszta Javier Milei nyerte az argentin elnökválasztást vasárnap. A semmiből előtűnt politikus a legelképesztőbb ötletekkel kampányolt, és így győzte le baloldali ellenfelét. Kérdés viszont, hogy pénz és politikai támogatás hiányában mi mindent tud majd megvalósítani programjából.

Az argentin elnökválasztás második fordulóját most vasárnap tartották, és a baloldali gazdasági miniszter ellenében a saját magát „anarcho-kapitalistának” tituláló Javier Milei meggyőző fölénnyel, 56 százalékos támogatottsággal győzött. Sikerét annak köszönhette, hogy a lakosság belefáradt abba a mély gazdasági válságba, amely Argentínát jelenleg újra sújtja. Az infláció döbbenetesen magas, és becslések szerint elérte a 140 százalékot, a gazdaság egésze recesszióban van a gyenge agrárteljesítmény miatt, a pesot, az ország pénznemét nem lehet szabadon átváltani keményvalutára, ráadásul a gazdaságot keresztül-kasul gúzsba kötik a különböző állami szabályozások.

Nem hétköznapi

Az 53 éves közgazdász erre a problémahalmazra igazán radikális válaszokat javasolt a választópolgároknak. A libertariánus szemléletének megfelelően úgy véli, hogy a gondokat főleg az okozza, hogy túl nagy az állam és túl sokat költ az adófizetők pénzéből, ezért a közkiadások kőkemény visszafogását tűzte ki célul. Kampányrendezvényeire eleinte egy berregő láncfűrésszel érkezett, hogy jelezze: ő keményen meg fogja nyírni és vissza fogja vágni a kiadásokat. Ennek keretében például a minisztériumok felének bezárását javasolta, többek közt az egészségügyi és oktatási tárcát is megszüntetné.

Azonban az új elnöknek nem csupán a gazdasági nézetei szélsőségesek. Saját szavai szerint is kultúrharcot folytat, hogy „felrázza” az argentin társadalmat. Egyrészről kijelentései a legradikálisabb republikánus nyilatkozatokkal mutatnak hasonlóságot, mint például a feminizmus és az abortusz ellenzése kapcsán. Ugyanakkor nyers és káromkodásokkal teli szóhasználata valóban elüt a többi politikusétól. Szintén meglepő, hogy a római katolikus egyház fejét „idiótának” nevezte saját szülőhazájában, mindezt csupán azért, mert Ferenc pápa kiállt a társadalmi igazságosság elve mellett.

A pénzen múlik minden

Az argentin gazdaság valóban megérett arra, hogy valamilyen úton-módon visszarántsák a fenntartható növekedés útjára. A második legnagyobb dél-amerikai ország immár hosszú évtizedek óta képtelen arra, hogy kitörjön az egyenetlen gazdasági növekedés okozta infláció, fizetési mérleg és költségvetési hiányokat követő mély pénzügyi válságok ciklusából. Az ország mára a Nemzetközi Valutaalap legnagyobb adósa, a sorozatos csődök nyomán ma több mint 44 milliárd dollárnyi hitellel tartoznak az IMF-nek.

A nemzeti valuta, a peso folyamatosan veszít értékéből, jelenleg egy hazánkban a 90-es évek elején-közepén ismert megoldás, a csúszó leértékelés segítségével próbálták stabilizálni az árfolyamát, miközben őrületesen magas, 133 százalékos szintre emelték a központi bank irányadó kamatlábát. Ez a stabilizáció azonban valójában még ezen az áron sem sikeres, az árfolyamot csak kőkemény átváltási korlátozásokkal lehet fenntartani, komoly tőkepiaci károkat okozva ezzel a gazdaságnak. Az így kialakult feketepiacon a peso árfolyama már rég összeomlott, a hivatalos 350-nel szemben több mint 900 pesot kell adni egy dollárért.
 

Az argentin peso hivatalos értéke egy USA dollárral szemben az elmúlt 12 hónapban

Milei megoldása erre a problémára talán még a többi javaslatához képest is radikálisabb: ha gond van a pesóval és az azt felügyelő központi bankkal, akkor egyszerűen meg kell szüntetni ezeket. Így azt javasolta a kampány során, hogy az ország hagyja el a saját nemzeti valutát, és álljon át az USA dollár használatára, míg a Nemzeti Bankot simán bezárná és elfelejtené.

Elemzők szinte egyöntetű vélekedése szerint Milei látványos ötletei arra jók voltak, hogy felkeltsék az érdeklődést személye iránt, és hogy megnyerje velük a választásokat, de jelenleg ezeket nem lehet még teljesen végrehajtani. A dollárra való átálláshoz például a gyűlölt központi bank kemény deviza tartalékát kellene felhasználni, az azonban lényegében nem létezik (a bank kevesebb dollárral rendelkezik, mint amennyi tartozása van), így nincsen mivel létrehozni a dollár-alapú argentin gazdaságot. A közkiadások megnyirbálása ugyancsak rokonszenves ötlet volt a választók számára, de az új elnök nem rendelkezik az ország törvényhozásában a szükséges erős többséggel, hogy ezeket meg is szavaztassa.

Miközben Donald Trump nagy örömmel gratulált Mileinek megválasztása alkalmából, az új elnök máris konzultációkat kezdeményezett az átmeneti időszak feladatairól. Az biztos, hogy rengeteg tennivalója lesz, és a siker messze nem garantált.

Szerző: Szepesi László
Címkék:  Javier Milei, Argentína, láncfűrész, pesó, árfolyam, válság, gazdaság, választás, elnök