Bank ellen bírósági ítélet, és közjegyzői határozat is született

Leállíthatók a devizahitelesek elleni végrehajtások?

2012. szeptember 13. A Fonyódi Bíróság első fokon kimondta: mivel a devizahitelt nyújtó bank egyoldalú kamatemelését nem indokolta meg, el kell számolnia az adóssal. Az ítélet azonban csak egy állomás, a kereset ugyanis a végrehajtás leállítására irányult. Ezt el is érte. Ilyen lépésről már közjegyzői határozat is született.

Mint arról korábban beszámoltunk, Léhmann György siófoki ügyvéd a devizahitel szerződéseket az időközben végrehajtott egyoldalú kamatemelésekre hivatkozva támadta meg. A jogász az utóbbi időben azoknak próbált gyors segítséget nyújtani, akik ellen már végrehajtást kezdeményezett a bank. Az első ítélet a Fonyódi Bíróságon született meg. A kezdeményezés teljes sikerrel járt, az ítéletben leállították a végrehajtási eljárást. Az ennek a határozatnak az indoklásában szereplő érvelésből úgy tűnik: Léhmann valós fogást talált. Persze pezsgőt még korai lenne bontani, kérdés ugyanis, hogy az ítélet másodfokon is megmarad-e.

Ki azonban időt nyer, életet is nyerhet. Az Erste ügyfelének tehát – legalábbis egyelőre – nem kell otthona elvesztésétől rettegnie. Az ügyben a bank csak a végrehajtás költségei címén több mint egymillió forintot követelt az adóstól. Az eljárási illeték 1,5 millió forintra rúgott, amit az Erste kénytelen így az államnak megfizetni. Léhmannt az ítélet szerint (szintén a banktól beszedendően) 200 ezer forintos munkadíj illeti meg.

A Fonyódi Bíróság csak a végrehajtás jogosságával összefüggésben vizsgálta a devizahitel szerződést. Megállapításai azonban igen tanulságosak. Az ügyfél akciós kamattal vett fel a banktól közel 176 ezer svájci frank kölcsönt 2008 szeptemberében. (Az adós számára a kezdőnap szeptember 15-e volt. Éppen az a nap, amikor elkezdett tombolni a válság.) A bank a hitel kamatát 2009 áprilisában emelte külön indoklás nélkül 4,99 százalékról 6,89 százalékra. Az adós állítása szerint az emiatt jócskán megemelkedő részleteket már nem tudta fizetni. A kölcsönt a bank 2010. augusztus 3-án mondta fel. A végrehajtási eljárás tavaly év végén indult. Ezt támadta meg a hitelfelvevő.

Gyaníthatóan nem vették komolyan az eljárást

A bank azzal érvelt, hogy a végrehajtás feltételei fennálltak, ezért az eljárás megszűntetésének nem lehet helye. A bíróság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem ez a kérdés, hanem az: az elrendelés jogos volt-e. A végrehajtási záradék törlésének elrendeléséhez nagyban hozzájárulhatott, hogy az Erste látványosan távolmaradt a tárgyalásoktól. Pedig még ott is lehetősége lett volna arra, hogy például az akciós időszak lezárultával indokolja a kamatemelést. Ezt – derül ki az ítéletből – a bíróság (már ha valóban így van) elfogadta volna. Így azt mondta ki, hogy a banknak el kell számolnia adósával, követelését külön polgári perben érvényesítheti.

A végrehajtástól rettegőknek nem csak ez az ügy adhat némi reményt. Az OTP Faktor végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmét ugyanis egy közjegyzői határozat utasította el. Ebben az esetben is az látható, hogy a pénzügyi intézmény magas lóról akarta az ügyet intézni. A határozat szerint ugyanis az OTP svájci frankban kezdeményezte az eljárást, a közjegyző azon kérésének pedig, hogy forintösszegben határozza meg a tartozást, nem tett eleget.

Léhmann szerint a faktoros eset alapján gyanítható, hogy valamennyi már lezárult, illetve még folyamatban lévő végrehajtási eljárást törvénysértő módon kérelmezték a bankok. Tovább is megy azonban, mert úgy véli: a végrehajtási eljáráshoz szükséges közjegyzői záradékokat is rendre törvénysértő módon állíthatták ki. Hangsúlyozta: tekintettel arra, hogy soha egyetlen közjegyzői záradékolási eljárás során hozott határozatot nem küldtek meg az adósok számára azzal, hogy ez ellen jogorvoslatnak van helye, nem látja sem időbeli, sem egyéb törvényes akadályát annak, hogy a törvénytelen végrehajtást elszenvedő adósok a határozatban is említett jogorvoslattal most éljenek.

Az én pénzem véleménye

A kétségbeesett helyzetben levő hiteleseknek érdemes lehet minden eszközzel (tehát per indításával is) védekezni a végrehajtás ellen. Kockázat azonban ebben az esetben is akad. Ha ugyanis a fellebbviteli bíróságok ellenkező irányban döntenek (amire azért elég nagy lehet az esély), akkor az adósokkal szemben a követelések még jókorát nőnek is.

Attól viszont kifejezetten óvnánk mindenkit, hogy ködös reményekbe kapaszkodva beszűntessék a törlesztőrészletek fizetését. Még azok is, akik mélyen hisznek a perelés hatásosságában, jobb pozíciókkal támadhatnak, ha nem növekvő hátralékokkal, a végrehajtás árnyékában kell harcolniuk.

Úgy gondoljuk, hogy jobb lenne, ha a finanszírozók és a hatóságok végre nem lekezelően, hanem valóságos súlya alapján foglalkoznának a kérdéssel. Jelenleg ugyanis csak azon szörnyülködnek, hogy a közjegyzők munkájának megkérdőjelezése, a végrehajtás intézményének megtámadása a teljes hitelezést megingathatja. Ez szerintünk is így van, de sopánkodás helyett talán inkább valamit tenni kellene, hogy ez ne legyen így!

Címkék: devizahiteles, végrehajtás, közjegyző, per, Léhmann György, bírói ítélet