El szeretne üldözni a kormány néhány külföldi szereplőt?

Magyar kézbe a bankokat!

Orbán Viktor az MKIK-ban
Fotó: Kovács Attila, MTI
2012. július 18. A jegyzett tőke alapján 260 milliárd forinttal megvalósítható lenne a miniszterelnök célkitűzése, a magyar bankok felének belföldi tulajdonba kerülése. Az újabb „unikális” (úgy látszik, ez válthatja a már megkopottnak tűnő unortodox kifejezést) terv kivitelezése azért valójában nem ilyen egyszerű.

A devizahitelesek számára igen húsba vágó kérdés, hogy a tegnap megkezdett IMF-tárgyalások azzal végződnek-e, hogy – mint korábban – rájuk csapja a magyar kormány az ajtót, vagy szépen haladnak előre. Ettől függ ugyanis, hogy a kamatok tovább csoroghatnak lefelé, és izmosodhat a forint, vagy ismét fordul a trend. Az mindenesetre aggasztó, hogy a miniszterelnök éppen a küldöttség érkezése napján jelentett be újabb nagyszabású (a nemzetközi szervezeteknek esetleg például a tranzakciós adóhoz hasonlóan aligha tetsző) „gazdasági modellépítési” programot. A kabinet célkitűzése, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar kézben legyen. Ha ezt sikerül végigvinni, az unikális lesz egész Közép-Európában – jelezte.

Az unortodox és „unikális” jelzők nem tűnnek szerencsésnek az IMF-EU tárgyalások küszöbén. Ezek a szervezetek ugyanis nem szokták szeretni az ilyen utakat. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) adatai alapján kiderül, hogy a Magyarországon működő bankokban a magyar tulajdon jegyzett tőke alapján számított aránya éppen a jelenlegi kormány regnálása alatt csökkent 31,9 százalékról 23,4 százalékra április végére. 260 milliárd forinttal már kivitelezhető is lenne a kormány terve. Ez azonban azért nem ennyire egyszerű. Az eladások ugyanis általában jóval a jegyzett tőke felett történnek. Jelenleg persze nálunk nehéz lenne várható jövedelemtermeléssel kalkulálni (többnyire ez viszi felfelé az árat).

Némiképp belepiszkolnak a képbe a fióktelepek. Amelyek közé olyan szereplők tartoznak, mint a Citibank, az AXA, az ING, a BNP Paribas vagy a Deutsche Bank. Ha őket is beleszámolnánk a jegyzett tőke alapján készített összesítésbe (ezeknél az anyabank tőkeereje számít), akkor a láthatatlan tartományba kerülne a hazai tulajdon aránya. Persze ez értelmetlen kalkuláció (nem is tettük meg), de talán nem sokkal értelmetlenebb, mint a modern pénzügyi rendszerre ilyen mutató alapján tekinteni.
Valószínűbb – mint arra egy magánbeszélgetés keretében az egyik nagyobb magyar bank vezérigazgatója utalt –, hogy a kormányzat úgy reméli elérni ezt az arányt, hogy távozásra kényszerít néhány külföldi szereplőt. Azt a bankárok közül többen is bizalmasan jelezték, nem lepné meg őket, ha többen kivonulnának az itteni piacról.

Probléma azonban ezután is maradna. Az alig több mint egy év alatt alaposan megcsappant belföldi tulajdoni arány oka ugyanis elsősorban az, hogy a külföldiek feltőkésítették bankjaikat. Az állam tehát nemhogy fejőstehénként használhatná a „baráti” kezekben levő hitelintézeteket, ad abszurdum még fájhatna a feje azok tőkeellátottsága miatt is (erre pedig egyre szigorúbb nemzetközi előírások vonatkoznak). (Arra, hogy a piaci verseny csökkenése mit hozhatna a banki ügyfeleknek, most inkább ne is gondoljunk.)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökségével való keddi budapesti tárgyaláson Orbán Viktor az MTI tudósítása szerint azt is elmondta: az új modellhez tartozik a várható új földtörvény, a közszolgáltató cégek nonprofit alapra helyezése, a keleti nyitás politikája és 2014. után az európai uniós pénzek felhasználásának új rendje is. A váltást szükségességét a miniszterelnök azzal indokolta, hogy a jelenlegi módszer alapjaiban elhibázott.

Meddig tarthatnak ki az illúziók

A miniszterelnök ugyanezen a beszélgetésen óvott attól is, hogy illúziókat fűzzenek az IMF/EU-tárgyalásokhoz. A legijesztőbb kijelentés címért ez is legalábbis versenyre kel a többivel. Pedig tegnap régi szép időket idézően jól alakultak a magyar állampapírok eladásai, az országkockázati felár (CDS) és a forint árfolyama. Első alkalommal csökkent az idén a 3 hónapos diszkontkincstárjegy aukciós hozama hét százalék (a jegybanki alapkamat), és a magyar CDS 500 bázispont alá. Pedig az IMF még éppen csak beköszönt, az uniós delegáció pedig csak ma érkezik.

A megállapodás, ha egyáltalán, nem gyorsan születhet meg – fejtette ki Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője a banknál tartott háttérbeszélgetésen. A bank elemzése szerint "magyar kártyát" játszik a kormány. Ezzel utalt a már közkeletű „török kártya” kifejezésre (mint ismert, a mediterrán ország hosszú folyamat után végül nem állapodott meg a nemzetközi szervezettel).  A tárgyalásokat a magyar kabinet is addig húzza majd, amíg lehet – véli Török –, de baj esetén létrejön az egyezség. A baj most a pénzpiaci folyamatok drasztikus megfordulása lehet.

Ez a taktika egyébként a devizakereskedők szerint akár be is válhat. A spekulánsok ugyanis az IMF „árnyékában” aligha mernek nagyobb tétekkel játszani a forint ellen. Bennünk azonban még élénken él a két évvel ezelőtti emlék, amikor a kormány teljesen váratlanul szabályosan rácsapta az ajtót az IMF-re.