Nem csak a költségek növekedésével kell kalkulálni

Mennyire éri meg olimpiát rendezni?

Nyitóünnepség Tokióban
Fotó: Czeglédi Zsolt, MTI
2021. július 27. Egyre többe kerülnek az olimpiák, így egyre kevésbé érheti meg a rendezésük. A helyszínt biztosító városok akár évtizedekig nyöghetik a terheket. Végigvettük a közelmúlt tapasztalatait.

Egy éves késéssel lobbanhatott fel múlt pénteken az olimpiai láng. Japánnak önmagában a halasztás 2,8 milliárd dollárjába kerül, de nem csak a világjárvány miatt nőhet meg jócskán a játékok ára a tervezettnél. Amikor 2013-ban Tokió elnyerte a rendezés jogát, a költségeket 7,3 milliárd dollárra tervezték. Ezt már 2019 decemberében módosították 12,6 milliárd dollárra. A japán Nemzeti Számvevőszék nem sokkal később 22 milliárd dollárral számolt, a Nikkei és Asahai pénzügyi lapok azonban már akkor 28 milliárd dollárra tették a számlát.

A huszadik század nagy részében az olimpiai játékok elfogadható terhet jelentettek a rendező városok számára – emelte ki a tanulmányában a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) nevű amerikai agytröszt. A versenyeket fejlett országokban tartották, amelyek nagyobb gazdaságuk és fejlettebb infrastruktúrájuk miatt el tudták viselni a költségeket. A szervezők pedig a televízió előtti korszakban nem is számítottak profitra. Az 1970-es évek azonban fordulópontot jelentettek, a játékok gyorsan növekedtek, a nyári olimpia résztvevőinek száma majdnem megduplázódott, az események száma pedig a harmadával nőtt az 1960-as évek alatt.

Külön adót voltak kénytelenek kivetni


Az 1976-os montreali olimpia tényleges költségei már jelentősen meghaladták a tervezett 124 millió dollárt, főként az építkezés késése és az új stadion költségeinek túllépése miatt. Ez mintegy 1,5 milliárd dolláros adóssággal terhelte meg a várost, amelynek kifizetéséhez közel három évtized kellett, és a város külön dohányadót vetett ki, hogy fedezze. Barcelona 1992-ben 266 százalékkal, London 2012-ben 76 százalékkal, Rio de Janeiró 352 százalékkal lépte túl a költségvetését. Hasonló arányú pénzügyi katasztrófákat okoztak a téli olimpiák is. 

A növekvő költségek miatt 1979-ben Los Angeles volt az egyetlen város, amely az 1984-es nyári olimpiára pályázott. Ez lehetővé téve számára, hogy kivételesen kedvező feltételeket tárgyaljon a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB). Az amerikai nagyváros szinte teljesen már meglévő stadionokra és infrastruktúrára támaszkodhatott, és nem ígért új létesítményeket. Mindennek és a televíziós bevételek ugrásszerű növekedésének köszönhetően Los Angeles az olimpiát 215 millió dolláros többlettel zárta.

Egy fecske volt, amitől sokan kaptak vérszemet


Los Angeles kivételes sikere miatt több város vérszemet kapott, a NOB pedig a legambiciózusabb és legdrágább terveket tartalmazó városokat választotta. Ráadásul a fejlődő országok licitjei 1988 után több mint megháromszorozódtak. Az olyan országok, mint Kína, Oroszország és Brazília pedig igyekeztek felhasználni a játékokat arra, hogy demonstrálják fejlődésüket.

A költségek ismételt megugrása mellett a tüntetők meggyilkolása az 1968-as mexikóvárosi játékok előtti napokban, az izraeli sportolók elleni támadás a müncheni játékokon, a riói olimpia előtti események rontották az olimpia imázsát. 1972-ben Denver volt az első város, amely népszavazáson elutasította a téli olimpiát.

Sorra léptek vissza


Az emlékezetes budapesti népszavazási kezdeményezés és az olimpiai pályázat visszavonása egyáltalán nem számít kivételesnek. A 2022-es, 2024-es és 2028-as játékokra már számos város visszavonta az ajánlatát. A költségekkel kapcsolatos aggályok miatt Stockholm, Lviv, Krakkó, Oslo és Stockholm is visszalépett a 2022-es téli olimpia megrendezésétől, Budapest mellett Hamburg és Róma is elállt a 2024-es játékoktól, és Boston polgármestere is kijelentette, hogy „nem hajlandó elzálogosítani a város jövőjét”.

Hogy egyáltalán versenybe szállhassanak, a városoknak dollármilliókat kell befektetniük a NOB ajánlatának értékelésébe, előkészítésébe és benyújtásába. A tervezés, a tanácsadók felvétele, az események megszervezése és az utazások költsége 50 és 100 millió dollár között van.

A kijelölt városnak aztán közel egy évtizede van arra, hogy felkészüljön a sportolók és turisták fogadására. Fel kell építeni vagy korszerűsíteni kell egy sor speciális létesítményt.
Általában szükség van egyéb infrastruktúra fejlesztésére is. A NOB megköveteli, hogy a nyári játékoknak otthont adó városokban legalább negyvenezer szabad szoba legyen, ami például Rióban tizenötezer új szállodai szoba felépítését tette szükségessé. Az utakat, a vasútvonalakat és a repülőtereket szintén korszerűsíteni kell.

A remények és a valóság


Ezek a költségek 5 milliárd dollártól 50 milliárd dollárig terjedhetnek. Sok ország azzal a reménnyel vág bele az ilyen kiadásokba, hogy a létesítmények túlélik a játékokat, és a NOB is ezzel az érvvel szokta visszautasítani a kritikákat. Volt helyszínek elfeledett olimpiai falvai, félig üres szállodái, kihasználatlan metró- és vasútvonalai azonban megkérdőjelezik ezt az érvelést.

És akkor még nem esett szó az olyan létesítményekről, amelyek méretük vagy speciális jellegük miatt csak korlátozottan használhatók, de gyakran még évekig sokba kerülnek. Néhány esetben egy profi sportcsapat a játékok után „átveheti” az arénát, de ez ritkaságnak számít. Sydney olimpiai stadionjának fenntartása évi 30 millió dollárba kerül, a híres pekingi „Madárfészek” stadion karbantartása pedig évi 10 millió dollárt igényel, és többnyire kihasználatlan.
Az üzemeltetés a költségvetés kisebb, de még mindig jelentős részét jelenti. A biztonsági költségek gyorsan emelkedtek a szeptember 11-i támadások óta - Sydney 2000-ben 250 millió dollárt költött, míg Athén 2004-ben több mint 1,5 milliárdot.
A kormányok gyakran arra számítanak, hogy az esemény jelentős gazdasági fellendülést eredményez munkahelyek teremtésével, turisták bevonásával és az általános gazdasági teljesítmény növelésével. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ezek az előnyök legalábbis kétségesek. A foglalkoztatás legfeljebb átmenetileg nő, a turizmusra gyakorolt hatás pedig igencsak ellentmondásos, mivel az olimpia biztonsági követelményei, a zsúfoltság és magasabb árak sok látogatót elriasztanak.

Igaz, hogy Barcelona az ottani játékok után Európa tizenegyedik legnépszerűbb célpontjából a hatodikra emelkedett, Sydney és Vancouver azonban csak enyhe növekedést tapasztalt. De Londonban, Pekingben és Salt Lake Cityben egyaránt csökkent a turizmus az olimpia évében.

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék:  , , ,

Kapcsolódó anyagok