A sas esete a galambokkal és a héjákkal

Merre mozdul az amerikai részvénypiac?

Fotó: clipart.com

2022. augusztus 31. Az amerikai részvénypiac igen változatos időszakon van túl, ahol lejtmenetből és felfutásból egyaránt jócskán kijutott a befektetőknek. A befektetők több hónapja főleg a FED-re és annak kamatdöntéseire koncentrálnak, minden valószínűség szerint ez határozza majd meg a következő időszakban is a piac irányát. Lássuk hát, hogy mi történt az elmúlt időszakban a tőzsdén és merre tarthatnak az árfolyamok a jövőben!

Visszatekintve, 2020-2021-ben eleinte a Covid-járvány, a lezárások okozta sokk, majd az azt követő gyors kiigazítás határozta meg a piac irányát. Az első lezárások utáni tőzsdei áresés után az amerikai hatóságok aktívan segítették a minél gyorsabb kilábalást: a kongresszus több jelentős támogatási programot is megszavazott, amelyek esetenként akár többszáz milliárd dolláros juttatást jelentettek a különböző gazdasági szereplőknek, míg a központi bank szerepét betöltő Federal Reserve újra felpörgette a 2008-as pénzügyi válság idején megismert likviditásbővítési eszközét, a magyarul „mennyiségi lazításként” ismert quantitative easing-et, amely több ezer milliárd dollárnyi friss pénzt pumpált a tőkepiacokba.

A hatás nem is maradt el, a 2020. márciusi kezdeti pánik után az S&P 500 értéke folyamatosan emelkedett, egészen 2021. év végéig. Ráadásul igen jelentős erősödést mondhatott magáénak az index, egy 3000 pont körüli induló értékről egészen 4700 pontig száguldott a piac. Itt azonban a szárnyalás véget ért, ugyanis a befektetők szembesültek azzal, hogy az egyébként jól teljesítő gazdaságba és a piacokba öntött dollár billiók komoly gazdasági következménnyel jártak: megjelent a fejlett gazdaságok régi mumusa, a magas infláció. Fontos kiemelnünk tehát, hogy az amerikai tőkepiacok lejtmenete nem kizárólag külső okoknak, nevezetesen az ukrajnai háborúnak köszönhető, hiszen az árak süllyedése hamarabb kezdődött a háború kirobbanásánál.

Az infláció, amelyről már a 2021-es év második felében nyíltan, mint első számú kockázatról beszéltek az elemzők, jelenleg 8,5 százalék körül jár, azaz messze-messze magasabb, mint a FED által saját maga számára kitűzött 2 százalékos célérték. Az árak emelkedése mögött természetesen több jelenség is áll, kezdve az ingatlan árak helyenként talán túlzó emelkedésével, folytatva a feszített amerikai munkaerőpiaci helyzettel (azaz az alacsony munkanélküliség okozta extra bérigényekkel), a Covid-lezárások okozta átmeneti ellátásilánc-zavarokkal, vagy a tartósabbnak ígérkező alapanyag áremelkedésekkel. És természetesen ne felejtsük a világpolitikai kockázatokat sem, amelyek jelenleg Ukrajnától Tajvanig jelentenek addicionális bizonytalanságot.

Sas, héja, galamb

Mindezek után természetes, hogy a jegybankként funkcionáló Fed egy kamatemelési ciklust kezdett meg idén márciusban, hogy fékezze a reál gazdaság felpörgését, letörje a jövőbeli áremelkedési várakozásokat, és tartósabb növekedési pályára állíthassa az amerikai gazdaságot. A jegybank eddig négy lépésben 0,25 százalékról 2,5 százalékra emelte irányadó kamatlábát, azaz még bőven van tere a további kamatlábemeléseknek. Minden kamatemelés tovább drágítja a cégek hiteleit, azaz megnehezíti a jövőbeli beruházásaikat, közvetve csökkenti a profitjukat, ezért kamatemelések esetén a részvénypiac hagyományosan szenved.

Így alakult az, hogy ebben az évben az lett a tőzsdei befektetők kedvenc sportja, hogy megpróbálták kitalálni, hogy a rendszeresen tanácskozó FED soron következő ülésén lesz-e döntés kamatemelésről, és ha igen, akkor az milyen mértékű lesz. Itt mindig az a kérdés, hogy vajon lassan, lépésről lépésre kicsiket emelve próbálja-e a jegybank végrehajtani a kiigazítást, időt hagyva minden szereplőnek, hogy hozzáigazodhasson az új kamatkörnyezethez, és bízva abban, hogy a kamatemeléseket így hamarabb abba is lehet hagyni. Vagy pedig agresszíven, gyors egymásutánban, többször nagyobb mértékű emelésekkel üzen a gazdasági szereplőknek arról, hogy a jegybank megkérdőjelezhetetlenül elkötelezett az infláció elleni harc mellett, és reménykedik, hogy ezért az inflációs várakozások is hamarabb lecsökkenek. Hagyományosan galambnak nevezik azokat a jegybanki vezetőket, akik lassabban és megfontoltabban emelnének (puhább monetáris politikát folytatnának), míg héjának azokat, akik gyorsabban és erőteljesebben cselekednének. Ezért mondhatjuk tehát, hogy az idei év arról szólt eddig, hogy a sas, azaz az amerikai címerállat, hol galambnak, hol héjának gondolta magát, és a tőzsde árfolyama aszerint emelkedett vagy csökkent, hogy mik voltak a piaci szereplők várakozásai a jegybanki döntéseket illetően.

Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a részvényárfolyamok az év eleje óta többnyire estek, mert a befektetők inkább erőteljesebb kamatemelésekre számítottak, így június közepére már csak 3700 pontot ért az S&P 500. Itt azonban megfordult a trend és a nyári uborkaszezonban a szokásostól némileg eltérő módon, árfolyamemelkedésnek örülhettek a részvénytulajdonosok, amit egyértelműen annak tudhatunk be, hogy az inflációs adatok picivel jobban alakultak a vártnál, ezért a FED-től a kamatemelések lassítását várták. Ez a pozitív hangulat és várakozás magyarázza a nyári hónapok rally-ját, avagy árfolyam-emelkedését, aminek köszönhetően augusztus közepére az index értéke visszakapaszkodott 4300 pontra.

8 perc hatása

Az összes amerikai vezető közül értelemszerűen most legjobban Jerome Powell kijelentéseit veszi extrém nagyító alá a befektetői közösség. A FED elnöke éppen ezért minden szavát mindig gondosan megválogatja, igyekszik információt is adni, de ugyanakkor kicsit rejtélyesen, ködösen fogalmazni: irányítani akarja ugyan a piacokat a szavaival, de túl sok konkrét információt nem adhat ki a hivatalos döntések előtt. Powell most pénteken, augusztus 26-án egy rövid beszédet mondott egy szimpóziumon, amelyben felhívta arra a figyelmet, hogy az 1970-es évek tapasztalata (amikor utoljára volt magas és tartós áremelkedés az USA-ban) arra tanítja a mai bankárokat, hogy sokáig és erőteljesen kell harcolni az infláció ellen.

Ebből az alig 8 perces felszólalásból a befektetők azt olvasták ki, hogy a FED újra erőteljesebben fog kamatot emelni és az infláció stabilizálása után nem fog hamar kamatcsökkentéseket tenni (korábban egyes elemzők abban bíztak, hogy 2023 közepére már megindulhat a kamatcsökkentési lépések sora). Mi a következménye annak, amikor a világ összes guruja megpróbálja kitalálni, mit fog valaki tenni egy kevesebb mint 500 másodperces beszéd után? Nos, az idei év egyik legcsúnyább esését produkálták pénteken az amerikai részvénypiacok, a S&P 500 több mint 3,3 százalékot esett. Az általános negatív hangulatra jól jellemző, hogy a Dow Jones indexet alkotó mind a 30 vezető részvény ára csökkent, és az amerikai gazdaságot szélesebben lefedő S&P 500-as indexnek mind a 11 iparági szektora is csökkenést mutatott.

Merre tovább?

Mint láthatjuk, a részvénypiac további iránya nem könnyen megjósolható a legnagyobb befektetők számára sem. Fontos szempont, hogy a részvények jelenleg nem tűnnek jelentős mértékben túlárazottnak, az elmúlt 2 év erőteljes emelkedése ellenére sem. Aswath Damodaran, a New York-i egyetem világhírű professzora, a cégértékelés világszinten egyik legelismertebb oktatója, a CNBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy szerinte az árfolyamok általánosságban véve nem túlzóak, de jelentős bizonytalanság van viszont a piacon az infláció várható alakulásával kapcsolatban.

Részletekbe menve Damodaran úgy vélte, hogy még a túlértékelésre hírhedten hajlamos technológiai szektor sincs egységesen és egyértelműen túlárazva: szerinte különbséget kell tenni a régi és az új technológiai szektor között. Az új technológiai szektor (a nemrég indult webes technológiai cégek tartozhatnak ide, mint a Zoom vagy a Shopify) néhány szereplője valóban túlértékelt lehet a professzor szerint, de a „régi tech” (azaz a már több évtizede létező óriáscégek) legtöbb képviselőjénél ez nincs így. Például az Apple mára a készpénztermelő képességével tűnik ki, ami egy ilyen volatilis, előre nehezen megjósolható gazdasági és pénzügyi környezetben külön előny lehet a befektetők számára.

Összességében elmondhatjuk, hogy az amerikai részvénypiac számára a következő időszakban is az lesz várhatólag a meghatározó, hogy milyen hírek érkeznek az inflációról és ennek nyomán milyen döntéseket hoz majd a FED. Az előttünk álló héten több munkaerőpiaci jelentés fog megjelenni és előreláthatólag ezek fogják például uralni a beszélgetéseket, hiszen a munkanélküliség alakulását a jegybank igen fontos indikátorának tartja, hogy megjósolja, milyen további bérfeszültségek várhatóak még a jövőben, és ezek milyen árfelhajtó hatással lesznek majd a lakossági fogyasztók számára.

A befektetők meg folytathatják év eleje óta megkezdett találgatásaikat, hogy a FED soron következő, szeptemberi 20-21-i ülésén héja vagy galamb lesz-e a meghatározó madár...

Szerző: Szepesi László
Címkék: részvény, FED, infláció, New York, tőzsde, S&P 500