Senki sem érti igazán, mit akar valójában a magyar állam?

Minden második kórházat be kellene zárni

Listavezetők vagyunk indokolatlan halálesetekben
Fotó: Azénpénzem

2018. november 14. Szlovákiában az ellenzék egyetértését is megszerezve elindították a kórházreformot, a térségben több országban is működnek nagy magán, de állami betegeket ellátó szolgáltatók. Magyarország közben mintha teljesen az ellenkező irányba indult volna el.

Az „értékvezérelt” egészségügy felé vezető lépésként értékelte Újlaki Ákos, a Boston Consulting Group (BCG) projektvezetője a Portfolio.hu egészségügyi konferenciáján tartott előadásában a szlovákiai kórházreform elképzeléseit. Mint elmondta, cégük a szlovák fekvőbeteg-ellátási modell kidolgozásakor a látványos eredményeket elért dán megoldást vette alapul. A kórházreformot az ellenzék is támogatta, és hasonló Magyarországon is megoldható lenne – fejtette ki a szakember.

A változás viszont (ezt már nem ő mondta, mi mondjuk) nem csekély társadalmi felhördüléssel járna. A lényeg ugyanis – mint arról Végh Attila, a stockholmi székhelyű Capio AB elnök-vezérigazgatója beszélt –, hogy Szlovákiában, Lengyelországban és nálunk is körülbelül kétszer annyi kórház működik, mint amennyi valójában szükséges lenne. A BCG a szlovákiai helyzetet vizsgálva arra jutott, hogy a kórházak egyharmada a társadalom 1 százalékát fedi le, vagyis társadalmi hasznossága szinte zéró. Sok az átfedés (adott területen több intézmény is működik), helyenként brutálisan alacsony az ágyak kihasználtsága.

Magyarországon – idézte fel az adatokat Újlaki – a legmagasabb a megelőzhető és elkerülhető halálesetek száma: százezer lakosra nálunk 2015-ben 268 elkerülhető és 418 megelőzhető jutott. A várható egészséges élettartam azonban nem javítható pusztán több pénzzel. Szlovákiához hasonlóan nálunk is az ellátás eredményességének és minőségének javítása, az optimalizált személyzet- és forrásallokáció, valamint az intézményrendszer hatékonyságának a növelése hozhatna pozitív változást.

Egyre nagyobb láncok alakulnak ki

Végh Attila beszélt arról, hogy kimutatták: a magánszolgáltatók kevesebb pénzért látják el a betegeket az államiaknál. Nem véletlenül nyernek egyre nagyobb teret az európai országokban a mind hatalmasabbra növekvő magánszolgáltatók. Például a német és a spanyol egészségügyben tevékenykedő – csak Németországban 120 kórházat üzemeltető –Helios éves költségvetése több mint háromszorosa annak, mint ami a magyar kórházakra összesen van.

A Penta (amelynek alapítója Végh volt) rövid idő alatt jelentős teret nyert a cseh, a lengyel és a szlovák ellátásban is. Ennek oka, hogy a cég az állami szolgáltatókhoz képest féláron tud beszerezni. Ez köszönhető a mérethatékonyságnak és az országokon átívelő tevékenységnek, de a transzparencia és a pontos fizetés is számít. A Penta intézményeiben a betegek 80-90 százaléka nem is tud arról, hogy magánszolgáltatónak köszönheti a gyógyulását, az egészet ugyanis a helyi tb állja.

A Capio 5 országban (Svédország, Norvégia, Dánia, Franciaország, Németország) van jelen, 260 kórházat üzemeltet. Több mint 15 ezer alkalmazottal, évi 5,3 millió beteglátogatással, és 1,63 milliárd euró bevétellel működnek. Bevételeik 87 százaléka származik állami finanszírozásból. A múlt héten jelentették be, hogy összeolvadnak a több mint 6 milliárd eurós árbevételű francia Ramsey-vel.

Állami kontra magán

Az egész konferencián tulajdonképpen végigvonult, hogy kulcskérdés a magán és az állami ellátás „összefésülése”. A magyar helyzetet viszont jól mutatja, hogy az első panelbeszélgetés résztvevői nem igazán tudtak dűlőre jutni abban, pontosan miként értelmezhető az a már létező jogszabálytervezet, amely kizárná közintézményeket a magán-egészségügyi szolgáltatások végzéséből.

Ficzere Andrea, az Uzsoki Kórház főigazgatója szerint a szétválasztás helyett azt kellene jobban szabályozni, mikor és milyen módon kerülhet át a beteg az államiból a magán rendszerbe vagy fordítva. Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja arról beszélt, hogy egységes minőségbiztosítást, kontrollt, teljesítményértékelést és visszacsatolást kellene alkalmazni minden egészségügyi ellátó fölött, függetlenül a tulajdonosi hátterétől.

Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatója szerint az állami rendszer hatékonysága is növelhető, például az ellenőrzés erősítése, az eredményességhez kötött finanszírozás révén. (Megjegyezzük, ehhez szándék is kellene, aminek egyelőre nyoma sem látszik.) Mint mondta: miközben ma átlagosan minden magyar állampolgár havonta 7,5 ezer forintot ad ki magán-egészségügyi szolgáltatásra, a jelenlegi rendszer fenntartása minden foglalkoztatottnak 50 ezer forintjába kerül.