Korlátlan a kamat-, de véges lehet az árfolyamkockázat
2012. január 11.
Sokan tipródnak mostanában azon, hogy az elszálló kamatok melletti forinthitel, vagy a viharosan gyengült forint miatt egyre nagyobb terhet jelentő devizakölcsön a kevésbé fájdalmas. Az egész kérdést más színben tűntetné viszont fel az a szabályozás (ha megszületne), amiről már megállapodott a kormány és a bankszövetség.
A hátralevő napokban sokan lázasan számolják, hogy érdemes-e az alaposan megdrágult forinthitelért küzdeni a már beadott végtörlesztési igényhez, vagy törődjenek bele, hogy adósságuk marad devizában. Ennek eldöntéséhez kulcskérdés, hogy miként alakulhatnak a jövőben a forintkamatok, illetve a svájci frank árfolyama. A forint vagy deviza dilemmáját egészen más színben tűntetné viszont fel, ha megszületne az a szabályozás, amiről a kormány már megállapodott a bankszövetséggel (Képünkön, amint „szentesíti" az aktust a gazdasági miniszter és a szövetség elnöke, MTI/Kovács Attila). Eszerint ugyanis a devizahiteleseknek nem kellene parttalan kockázatot vállalniuk, az árfolyam emelkedése őket „csak" 270 forintig érintené a svájci frank és 340 forintig az euró esetében. Az utóbbi időben tárgyalt extrém forgatókönyvek pedig akár 350 forintig szárnyaló eurót taglaltak, esetleg kétszámjegyűre emelkedő jegybanki alapkamat mellett.
Most azonban a védernyőre esetleg vágyók is a senki földjén vannak. A hatályos rendelkezés szerint ugyanis gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés megkötését csak a múlt év végéig kezdeményezhettek az adósok. Az említett megállapodásnak (amelynek számos pontját már jogszabályokban is rögzítették) kellene rendelkeznie arról, hogy ez a lehetőség a rendben törlesztők számára még az idei évben is fennálljon. Ennek keretében ráadásul a védernyőt két évvel ki is tolnák. A devizaadósok számára így 2016 végéig válhatna kiszámíthatóbbá a havi hitelteher. Ráadásul – mint arról már beszámoltunk – a franknál a 180, az eurónál pedig a 250 forintos árfolyamon kalkulált törlesztő feletti összeg kamatmentes gyűjtőhitellé válna. Ezzel ugyan az adósok a magas árfolyam miatti növekedéstől nem szabadulnának meg, de az legalább ezen felül nem gyarapodna, újabb csapdába ejtve a tartozókat. Elméletben pedig – bár ma ezt senki sem tudja elképzelni –, ha az ország gazdasági helyzete rendeződne, még visszaállhatna az egykor normális árfolyamszint, ami a gyűjtőhitel összegét csökkenthetné is. (Lejáratkor a különbözetet számolják el a bankok.)
Tény persze, hogy a gyűjtőhitelt alig igényelték az adósok. Ennek azonban elsősorban az volt az oka, hogy a végtörlesztéssel a kormány egyszerűen kihúzta a saját maga által bevezetett lehetőség alól a talajt. Most viszont (amikor a végtörlesztés lezárul, illetve sokak számára kiderült, hogy nekik ez nem járható út) biztosan többen érdeklődnének a védernyő iránt.
Most hiányozhat a védernyő
A hátralevő napokban sokan lázasan számolják, hogy érdemes-e az alaposan megdrágult forinthitelért küzdeni a már beadott végtörlesztési igényhez, vagy törődjenek bele, hogy adósságuk marad devizában. Ennek eldöntéséhez kulcskérdés, hogy miként alakulhatnak a jövőben a forintkamatok, illetve a svájci frank árfolyama. A forint vagy deviza dilemmáját egészen más színben tűntetné viszont fel, ha megszületne az a szabályozás, amiről a kormány már megállapodott a bankszövetséggel (Képünkön, amint „szentesíti" az aktust a gazdasági miniszter és a szövetség elnöke, MTI/Kovács Attila). Eszerint ugyanis a devizahiteleseknek nem kellene parttalan kockázatot vállalniuk, az árfolyam emelkedése őket „csak" 270 forintig érintené a svájci frank és 340 forintig az euró esetében. Az utóbbi időben tárgyalt extrém forgatókönyvek pedig akár 350 forintig szárnyaló eurót taglaltak, esetleg kétszámjegyűre emelkedő jegybanki alapkamat mellett.
Nem sietik el a szabályozást?
A vállalás szerint január végéig benyújtott módosítás alapján azonban, míg a forintadósok teljes egészben viselik a kamatkockázatot, a devizások rizikója korlátossá válna. Szakértők szerint a kormány éppen azért nem sieti el a szabályozást, mert az rávilágítana arra, mennyire elhibázottra sikeredett a végtörlesztés (a korábban az árfolyamot szenvedő, jelentősebb mozgósítható megtakarítással nem rendelkező devizaadósok most a magas forintkamatok miatt kínlódhatnak majd).Most azonban a védernyőre esetleg vágyók is a senki földjén vannak. A hatályos rendelkezés szerint ugyanis gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés megkötését csak a múlt év végéig kezdeményezhettek az adósok. Az említett megállapodásnak (amelynek számos pontját már jogszabályokban is rögzítették) kellene rendelkeznie arról, hogy ez a lehetőség a rendben törlesztők számára még az idei évben is fennálljon. Ennek keretében ráadásul a védernyőt két évvel ki is tolnák. A devizaadósok számára így 2016 végéig válhatna kiszámíthatóbbá a havi hitelteher. Ráadásul – mint arról már beszámoltunk – a franknál a 180, az eurónál pedig a 250 forintos árfolyamon kalkulált törlesztő feletti összeg kamatmentes gyűjtőhitellé válna. Ezzel ugyan az adósok a magas árfolyam miatti növekedéstől nem szabadulnának meg, de az legalább ezen felül nem gyarapodna, újabb csapdába ejtve a tartozókat. Elméletben pedig – bár ma ezt senki sem tudja elképzelni –, ha az ország gazdasági helyzete rendeződne, még visszaállhatna az egykor normális árfolyamszint, ami a gyűjtőhitel összegét csökkenthetné is. (Lejáratkor a különbözetet számolják el a bankok.)
Tény persze, hogy a gyűjtőhitelt alig igényelték az adósok. Ennek azonban elsősorban az volt az oka, hogy a végtörlesztéssel a kormány egyszerűen kihúzta a saját maga által bevezetett lehetőség alól a talajt. Most viszont (amikor a végtörlesztés lezárul, illetve sokak számára kiderült, hogy nekik ez nem járható út) biztosan többen érdeklődnének a védernyő iránt.
