Mekkora lesz az infláció, mi lesz a dollárral, merre megy a mémrészvény?

Mutatjuk, mit hoz a tőkepiacoknak az amerikai elnökválasztás

Ki lesz a Fehér Ház új lakója?
Fotó: clipart.com

2024. november 5. Ma tarják az amerikai elnökválasztást, ahol nagyon szoros versenyben fej fej mellett halad a két jelölt. A jelek szerint hét csatatér államban dől majd el verseny. Megnéztük, hogy milyen tőkepiaci következményei lehetnek a választásnak.

Rettenetesen szoros a verseny az USA-ban, ahol Donal Trump volt elnök és Kamala Harris jelenlegi alelnök vetélkedik az elnöki posztért. Az egyik legkomolyabb becslésekkel foglalkozó elemzői csapat, az ABC televízió társaság által fenntartott 538 nevű oldal szerint a két jelölt gyakorlatilag teljesen azonosan áll. Az össznépesség körében a demokrata jelölt áll hajszállal jobban, míg az elektorok számában egy minimális előnye a republikánus volt elnöknek van.

Minden jel arra mutat, hogy hét úgynevezett „csatatér” államban fog eldőlni a választás: ezek közül 4 államban Trump áll picivel jobban, míg Harris kettőben vezet, így az állás döntetlen. A döntés ezért a hetedik, jelenleg teljesen eldöntetlennek tűnő és 19 elektorral rendelkező Pennsylvania választói kezében lehet: aki azt az államot megnyeri, az átlendülhet az elnökválasztáshoz szükséges mágikus 270 elektori határon. A két tábor egyébként elképesztő mennyiségű energiát ölt a vetélkedésbe: a Bloomberg egy összesítése szerint 11 ezer politikai csoportosulás jött létre, amelyek 165 millió különböző adományt szedtek össze összesen 14,7 milliárd dollár értékben. A két jelölt markánsan eltérő ígéreteket tett a gazdaságra nézve, most ezeket tekintjük át röviden.

Harrist az infláció is húzza

A jelenleg is hivatalban levő alelnök számára talán nem az a legnagyobb kihívás, hogy ő lenne az első nő az elnöki pozícióban, hanem az, hogy miként feledtesse el a választókkal, hogy ő is annak a mostani adminisztrációnak a tagja, amelynek felügyelete mellett 40 éve nem látott magasságokba szabadult el az infláció. Márpedig az amerikai választók számára a korábbi generációk által levont tanulságok a jelek szerint nagyon mélyen elraktározódtak: a Harvard Egyetem kutatói által most tavasszal készített felmérés szerint a megkérdezettek számára az árdrágulás szignifikánsan megnehezíti a döntéshozatalt a saját háztartásuk döntéseit illetően, és ez fokozza a bizonytalanságukat.

Úgy tűnik számunkra, hogy ezért az egyszer már átélt inflációt rosszabbul és hosszabb időtávon érzékelik a választók, mint amit a valós adatok alapján érezhetnének. Az Ipsos közvéleménykutató által a hét csatatér államban elvégzett felmérésből az tűnt ki, hogy a válaszadók 68 százaléka szerint a megélhetési költségek „rossz irányba tartanak”, és 61 százalékuk ugyanígy vélekedett a gazdaság egészéről is (miközben valójában az infláció már jóval alacsonyabb a csúcson mért értéknél és a gazdaság továbbra is erős növekedést mutat fel).

Természetesen Trump csapata ezerrel támadja Harrist az infláció kapcsán, hiszen a hivatalban levő alelnök nehezen tud védekezni ellene, és a felelőséget másra hárítani sem volna politikailag egyszerű számára. Ugyanakkor a képet árnyalja, hogy az infláció elleni harc valójában a központi bank feladata volna, a szövetségi kormány legfeljebb együttműködik a Fed-del ebben az ügyben. Emellett a múlt elemzése azt is bizonyítja, hogy ahányszor egy elnök külön intézkedéseket vezetett be az infláció megtörése érdekében, az szinte mindig hatástalan maradt.

A sort kezdhetjük a republikánus Richard Nixon ötletével, aki 1971-ben egyszerűen zárolta 90 napig az árakat és a béreket is - de az elnökválasztási kampány végét követően a zárolás lejárt és az árak még magasabbra szöktek. De nem járt jobban Jimmy Carter demokrata elnök sem, akinek önkéntes közpénzügyi korlátozásai elégtelenek bizonyultak a valós gazdasági hatások ellen, és nem gátolták meg, hogy néhány hónappal később 14 százalékra is felszökjön az infláció.

Harris programja a Fed sikeres inflációcsillapítási akcióját követően abból áll, hogy megfontoltan növelné a kiadásokat, és erre a gazdagabb amerikaiakra és a vállalatokra vetett adók emeléséből szerezne pénzt. A tőkepiacok tartanak attól, hogy a Biden adminisztrációhoz hasonlóan egyre komolyabb ellenőrzés lenne a vállalategyesítések terén, és különböző klímaügyi és egészségügyi előírások szigorítása is fokozná a szabályozást a gazdaságban. Ezért a részvénypiacok picit tartózkodóak egy Harris győzelemmel kapcsolatban, és az is látszódik, hogy a kriptopiac is félne a nagyobb szabályozástól, így a Bitcoin és társai is inkább Trump esetén emelkednének nagyobbat.

Trump vámolna

Más a helyzet a kihívó, a volt elnök, Donald Trump gazdasági programjával kapcsolatban. Ahogyan azt már az elnöksége során megszokhattuk, Trump nem riad vissza a nagy lépésektől, és most is egy igen nagyszabású reformot javasolt, aminek az a lényege, hogy a külföldiekkel fizettetné meg az amerikaiak fejlesztéseit: a vámok nagyarányú emelése lenne szerinte a megoldás az USA gazdasági kihívásaira. A kínai termékek korábbinál sokkal szélesebb palettájára kiróni tervezett 10 százalékos általános vám, illetve egyes különleges termékekre, mint a napelemekre és az autókra tervezett 60 százalékos különleges vám egy igazi gazdasági háborút robbanthat ki a világ második legnagyobb gazdaságával. Elemzők szerint a tervezett intézkedések az átlagos amerikai vámszintet 17 százalék fölé emelnék, ami 1934 óta a legmagasabb érték volna.

Érdemes itt visszautalni arra, hogy az az 1930-ban bevezetett intézkedéscsomag, amely akkor ilyen magasra lökte a vámokat, a gazdasági izolációban remélte megtalálni az 1929-ben kirobbant nagy gazdasági válság megoldását. Abban bíztak tehát akkor a döntéshozók, hogy az elszigetelődés és az országok közti gazdasági ütközetek fogják kirántani a gödörből az USA gazdaságát – mint utólag tudjuk, mélységesen tévedtek, intézkedéseik csak mélyítették a válságot, amely még hosszú évekig tartott.

A jelenlegi helyzetben a legtöbb elemző úgy véli, hogy az árdrágulás újra beindulhatna a vámok bevezetése esetén, hiszen a legtöbb importőr valószínűleg áthárítaná az új közterhet a vásárlókra. Éppen ezért Trump esetleges győzelme esetén az infláció újbóli meglódulását várnák, amire a Fednek a kamatok ismételt emelésével kellene majd reagálnia. Ezért a republikánus jelölt győzelme esetén az amerikai kötvények árfolyamai esnének, ugyanakkor a dollár erősödne (hiszen a magasabb dollár kamatok ösztönzőleg hatnának a külföldi befektetőkre, hogy inkább az amerikai valutában tartsák a pénzüket).

Trump mémrészvény

Azok, akik fogadni akarnak akár Trumpra, akár ellene, az elmúlt időszakban felfedezték maguknak a volt elnök által 57 százalékban tulajdonolt, de tőzsdén is jegyzett céget, a Trump Media and Technology Group-ot. A cég valós értéke valószínűleg elhanyagolható, a második negyedévben 837 ezer dolláros bevétel mellett 16 milliós veszteséget produkált a Truth Social platformot is működtető vállalat. Ugyanakkor a részvények árfolyama alapján a cég ma körülbelül 6 milliárd dollár lenne, ami még Trump sikeres megválasztása esetén is nehezen indokolható nagyságrend. Mindenesetre azok, akik az elmúlt időszakban a volt elnök újbóli sikerére fogadnak, azok vásárolják ezeket a részvényeket, akik nem bíznak benne, azok eladják, vagy olyan opciós szerződéseket kötnek, amelyek akkor fognak sokat érni, ha lejjebb megy a részvények ára. Az elemzők itt is egyetlen egy dologban értenek egyet: őrült volatilitás, azaz nagyon nagy fokú kilengések, ármozgások várhatóak a választásokat követően.