Válságot okozhat a kínai ingatlanfejlesztő csődje
2021. november 11.
Miközben a pénzvilág reménykedve figyeli a járvány utáni kilábalás jeleit, egy kínai ingatlanbefektető, az Evergrande csoport bedőlésétől és annak következményeitől retteg, hovatovább hónapok óta. Senki sem tudja honnan, de a mentőpénzek eddig az utolsó pillanatban rendre megérkeztek. Kérdés, ez mindig így lesz-e.
Nem volt elég a pandémia, a miatta elrendelt korlátozásokból fakadó válság, egy kínai „bomba” is egyre borzolja a kedélyeket. A világ legnagyobb adósságokkal terhelt ingatlanfejlesztője, a kínai Evergrande érzékelhetően billeg. A Financial Times korábban figyelmeztetett, hogy a bukás bekövetkezte a Lehman emlékezetes, a 2008-as válságot kiváltó csődjénél sokkal rosszabb következményekkel járhat.
A társaságnak már szeptemberben voltak nehézségei kövénykamatainak kifizetésével, és tegnap délutánig kellett újabb 148 millió dollárt kifizetnie hitelezőinek, néhány 2022-es, 2023-as és 2024-es kötvénysorozata után. A hitelezők között magánszemélyek mellett több kínai nagybank is megtalálható, de akadtak befektetők a világ minden tájáról. Mattie Bekink, az Economist Intelligence Unit (EIU) munkatársa a BBC-nek leszögezte: az Evergrande 171 hazai banknak és 121 egyéb pénzügyi cégnek tartozik.
Ha a cég bedőlése mégsem okozna olyan csődsorozatot, mint a Lehman Brothers-é annak idején, a hitelezés visszafogása kihathat a világgazdaság szinte összes ágazatára. Már csak kiterjedtsége miatt is. A társaságot 1996-ban alapította egy kínai üzletember, foglalkozott palackozott víz eladásával, sertéstenyésztéssel, jelentős szerepet játszott az ingatlanpiacon, akad benne még elektromos autót gyártó üzem is, és a tulajdonosa Kína legjobb profi futballcsapatának is.
Az Evergrande mára egyikévé vált a Global 500-nak, vagyis bevételét tekintve a világ egyik legnagyobb vállalkozása. Körülbelül 200000 embert foglalkoztat. Közvetve több mint 3,8 millió munkahely fenntartását segíti. Ám több mint 800 befejezetlen projektje van Kínában, amelyek sorsa legalábbis kétséges fizetésképtelenség esetén. Mint a The New York Times felhívta a figyelmet, már az elmúlt években megszaporodtak az olyan lakásvásárlók perei, akik az általuk kifizetett lakások elkészültére várnak. A beszállítók és a hitelezők emellett több százmilliárd dollár értékű számlát követeltek, néhányan fel is függesztették az Evergrande projektek építését.
A céggel üzletelőket, köztük építő- és tervezőcégeket, anyagbeszállítókat komoly veszteségek fenyegetik, ami csődbe kényszerítheti őket is. Akad olyan fejlesztő cég, amelynek a részvényei egyetlen nap alatt 50 százalékot zuhantak októberben, miután bejelentette, hogy nincs garancia arra, hogy képes lesz eleget tenni egyéb pénzügyi kötelezettségeinek az esedékes 205,7 millió dolláros fizetés elmaradása miatt.
Az Evergrande már nyilvánvalóan túlterjeszkedett, de a bomba akkor robbant, amikor tavaly Peking új szabályokat vezetett be a nagy ingatlanfejlesztők tartozásaival kapcsolatban. Ahogy Alex Frew McMillan, a TheStreet, és több neves gazdasági lap szakírója megfogalmazta a „három piros vonal” politikája korlátozza, hogy a fejlesztők mennyi hitelt vehetnek fel. Az S&P már akkor úgy vélte, hogy a kínai fejlesztők mindössze 6 százaléka nem lépte át egyik piros vonalat sem.
Az új intézkedések Evergrande-t – és másokat is - arra késztették, hogy jelentős árengedményekkel kínálják ingatlanaikat, és megpróbáljanak érdekeltségeik egy részétől is megszabadulni, hogy biztosítsák a pénzt az üzlet életben tartásához.
Persze sokak szerint az Evergrande is „too big to fail” (túl nagy ahhoz, hogy elbukjon), és a kínai kormány beavatkozására számítanak. Mattie Bekink szerint például az ellátási láncok megzavarása és a lakástulajdonosok feldühítése helyett a kormány valószínűleg megtalálja a módját annak biztosítására, hogy az Evergrande alaptevékenysége fennmaradjon.
Szeptemberben a Kínai Népi Bank a likviditás fenntartásáért némi készpénzt juttatott is a pénzügyi rendszerbe azt hangsúlyozva, hogy „fenntartja az ingatlanpiac egészséges fejlődését, és védi a lakásfogyasztók törvényes jogait és érdekeit”. Nem mindenki bízik azonban egy végleges mentőakcióban. A kínai csevegőalkalmazáson és a WeChat közösségimédia-platformon közzétett bejegyzésében a Global Times befolyásos főszerkesztője kijelentette, hogy az Evergrande-nek nem szabad állami mentőcsomagra hagyatkoznia, hanem saját magát kell megmentenie. Ez egybecseng Peking törekvésével, hogy visszafogja a vállalati adósságállományt, így egy ilyen nagy horderejű mentőakció rossz példa lenne.
Eddig sem volt világos, honnan származnak a mentőpénzek, amelyek az utolsó pillanatban rendre megérkeztek. A Bloomberg úgy tudja, hogy kommunista vezetők azt mondták az Evergrande alapítójának, aki egykor Ázsia leggazdagabb embere volt, hogy ha kell, saját zsebéből fizesse ki a cég adósságait. De az ő zsebei sem olyan mélyek már, mint régen. Ahogy McMillan megjegyezte, ő volt a legnagyobb vesztes a kínai gazdagok listáján 2021-ben. A vagyona 25 milliárd dollárral 11,3 milliárd dollárra esett, így az ötödik helyről a 70-ikre került a rangsorban.
Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: nemzetközi, válság, Kína, Evergrande, csőd
Nem csak a járvány miatt retteghet a világ
Fotó: China Stock foto
Nem volt elég a pandémia, a miatta elrendelt korlátozásokból fakadó válság, egy kínai „bomba” is egyre borzolja a kedélyeket. A világ legnagyobb adósságokkal terhelt ingatlanfejlesztője, a kínai Evergrande érzékelhetően billeg. A Financial Times korábban figyelmeztetett, hogy a bukás bekövetkezte a Lehman emlékezetes, a 2008-as válságot kiváltó csődjénél sokkal rosszabb következményekkel járhat.
A társaságnak már szeptemberben voltak nehézségei kövénykamatainak kifizetésével, és tegnap délutánig kellett újabb 148 millió dollárt kifizetnie hitelezőinek, néhány 2022-es, 2023-as és 2024-es kötvénysorozata után. A hitelezők között magánszemélyek mellett több kínai nagybank is megtalálható, de akadtak befektetők a világ minden tájáról. Mattie Bekink, az Economist Intelligence Unit (EIU) munkatársa a BBC-nek leszögezte: az Evergrande 171 hazai banknak és 121 egyéb pénzügyi cégnek tartozik.
Ha a cég bedőlése mégsem okozna olyan csődsorozatot, mint a Lehman Brothers-é annak idején, a hitelezés visszafogása kihathat a világgazdaság szinte összes ágazatára. Már csak kiterjedtsége miatt is. A társaságot 1996-ban alapította egy kínai üzletember, foglalkozott palackozott víz eladásával, sertéstenyésztéssel, jelentős szerepet játszott az ingatlanpiacon, akad benne még elektromos autót gyártó üzem is, és a tulajdonosa Kína legjobb profi futballcsapatának is.
Perek és felfüggesztett projektek
Az Evergrande mára egyikévé vált a Global 500-nak, vagyis bevételét tekintve a világ egyik legnagyobb vállalkozása. Körülbelül 200000 embert foglalkoztat. Közvetve több mint 3,8 millió munkahely fenntartását segíti. Ám több mint 800 befejezetlen projektje van Kínában, amelyek sorsa legalábbis kétséges fizetésképtelenség esetén. Mint a The New York Times felhívta a figyelmet, már az elmúlt években megszaporodtak az olyan lakásvásárlók perei, akik az általuk kifizetett lakások elkészültére várnak. A beszállítók és a hitelezők emellett több százmilliárd dollár értékű számlát követeltek, néhányan fel is függesztették az Evergrande projektek építését.
A céggel üzletelőket, köztük építő- és tervezőcégeket, anyagbeszállítókat komoly veszteségek fenyegetik, ami csődbe kényszerítheti őket is. Akad olyan fejlesztő cég, amelynek a részvényei egyetlen nap alatt 50 százalékot zuhantak októberben, miután bejelentette, hogy nincs garancia arra, hogy képes lesz eleget tenni egyéb pénzügyi kötelezettségeinek az esedékes 205,7 millió dolláros fizetés elmaradása miatt.
Piros vonalakat húzott Peking
Az Evergrande már nyilvánvalóan túlterjeszkedett, de a bomba akkor robbant, amikor tavaly Peking új szabályokat vezetett be a nagy ingatlanfejlesztők tartozásaival kapcsolatban. Ahogy Alex Frew McMillan, a TheStreet, és több neves gazdasági lap szakírója megfogalmazta a „három piros vonal” politikája korlátozza, hogy a fejlesztők mennyi hitelt vehetnek fel. Az S&P már akkor úgy vélte, hogy a kínai fejlesztők mindössze 6 százaléka nem lépte át egyik piros vonalat sem.
Az új intézkedések Evergrande-t – és másokat is - arra késztették, hogy jelentős árengedményekkel kínálják ingatlanaikat, és megpróbáljanak érdekeltségeik egy részétől is megszabadulni, hogy biztosítsák a pénzt az üzlet életben tartásához.
Persze sokak szerint az Evergrande is „too big to fail” (túl nagy ahhoz, hogy elbukjon), és a kínai kormány beavatkozására számítanak. Mattie Bekink szerint például az ellátási láncok megzavarása és a lakástulajdonosok feldühítése helyett a kormány valószínűleg megtalálja a módját annak biztosítására, hogy az Evergrande alaptevékenysége fennmaradjon.
Nyúljon a zsebébe a tulajdonos!
Szeptemberben a Kínai Népi Bank a likviditás fenntartásáért némi készpénzt juttatott is a pénzügyi rendszerbe azt hangsúlyozva, hogy „fenntartja az ingatlanpiac egészséges fejlődését, és védi a lakásfogyasztók törvényes jogait és érdekeit”. Nem mindenki bízik azonban egy végleges mentőakcióban. A kínai csevegőalkalmazáson és a WeChat közösségimédia-platformon közzétett bejegyzésében a Global Times befolyásos főszerkesztője kijelentette, hogy az Evergrande-nek nem szabad állami mentőcsomagra hagyatkoznia, hanem saját magát kell megmentenie. Ez egybecseng Peking törekvésével, hogy visszafogja a vállalati adósságállományt, így egy ilyen nagy horderejű mentőakció rossz példa lenne.
Eddig sem volt világos, honnan származnak a mentőpénzek, amelyek az utolsó pillanatban rendre megérkeztek. A Bloomberg úgy tudja, hogy kommunista vezetők azt mondták az Evergrande alapítójának, aki egykor Ázsia leggazdagabb embere volt, hogy ha kell, saját zsebéből fizesse ki a cég adósságait. De az ő zsebei sem olyan mélyek már, mint régen. Ahogy McMillan megjegyezte, ő volt a legnagyobb vesztes a kínai gazdagok listáján 2021-ben. A vagyona 25 milliárd dollárral 11,3 milliárd dollárra esett, így az ötödik helyről a 70-ikre került a rangsorban.
Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: nemzetközi, válság, Kína, Evergrande, csőd
