Nem mindegy, hogy milyen típusú befektető

Nyugdíjra gyűjtenék, mit tegyek?

2016. október 25. Van, aki szerint nem szabad a nyugdíjcélú megtakarítást kockáztatni, van aki úgy gondolja, éppen hosszú távon érdemes befektetési kockázatokat vállalni. Egyre többen szánják rá magukat, hogy idős korukra megtakarítsanak. Mutatjuk, mit kell figyelembe venni.

Egyre többen ismerik fel, hogy a nyugdíjas évekre félre kell tenni, ha el akarják kerülni az időskori szegénységet. A felmérések szerint a 30. és 60. év közötti lakosság több mint fele gondolja azt, hogy már 30 éves kor előtt érdemes megkezdeni a megtakarítást. (A hosszabb időtávon túl a kamatos kamat is jelentősen növeli a megtakarítást, korábbi cikkünkben a számítások itt találhatóak.) A tapasztalatok szerint a többség azonban csak a negyvenes éveiben vág bele.

Annak, aki elhatározta, hogy megtakarít, több lehetősége is van. Ugyanakkor érdemes olyan formát választani, ahol megúszható az árfolyamnyereség- és kamatadó, és amit az állam adókedvezménnyel is támogat. Ilyen az önkéntes nyugdíjpénztár, a NYESZ és a nyugdíjbiztosítás is. A nyugdíjbiztosítás előnye más megtakarítási formákkal szemben az, hogy kockázati életbiztosítási elemet is tartalmaz, és lehetőség van arra is, hogy további, betegség vagy baleset esetén is fizető kockázati biztosítási elemet is hozzákapcsoljanak, az egyedi igényeknek megfelelően – hangsúlyozta Kuruc Péter, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) életbiztosítási tagozatának alelnöke.

Forrás: K&H biztos jövő index kutatás - 2015. december

Milyen nyugdíjbiztosítást válasszak?

Aki a nyugdíjbiztosítás mellett dönt, annak több lehetősége is van a megtakarításra, ezeket pedig jól át kell gondolni. A nyugdíjbiztosítások között találhatunk egyszeri és rendszeres díjfizetésűt is. Akinek nem okoz gondot, hogy év végén nagyobb összeget tegyen félre – akár mert rendszertelenül jut jövedelemhez, vagy mert néha beesik egy nagyobb összeg –, annak az egyszeri díjfizetésű verzió jó megoldás lehet. Rendszeres díjast akkor érdemes választani, ha folyamatosan tennénk félre. Ugyanakkor fontos, hogy csak akkora összeget vállaljon be mindenki, ami nem hiányzik a napi kiadásokból, és akkor is teljesíthető, ha váratlan kiadás merülne fel, vagy csökkenek bevételeink. Hiszen – kortól függően – akár több évtizedre is elköteleződik ilyenkor az ember – mondta Kuruc. A rendszeres megtakarítás mellett jó érv lehet az is, hogy mivel a befizetések nem egy időpontban érkeznek, a befektetési egységhez kötött (unit-linked) nyugdíjbiztosítás esetén porlasztódik a kockázat, hiszen a befektetés külöböző időpontokban történik.

Érdemes lehet kombinálni is a rendszeres és egyszeri díjas nyugdíjbiztosítást, vagyis egy minden hónapban kigazdálkodható havi díjjal megkötni, és amikor beérkezik egy nagyobb, megtakarítható összeg, akkor abból pluszban, úgynevezett eseti díjat befizetni.

Kockáztatni vagy nem kockáztatni?

Nagy kérdés, hogy a megtakarítónak milyen a kockázattűrő képessége. Annak, aki 10-20 százalékos hozamesésnél álmatlanul forgolódik, csak a biztosra szabad mennie – tette hozzá a szakértő. A klasszikus vagy garantált nyugdíjbiztosítás esetében a biztosító garanciát vállal arra, hogy milyen előre meghatározott összeget fizet a nyugdíjba vonuláskor. Ezt úgy éri el, hogy garantál egy előre meghatározott éves hozamot a megtakarításra. Jelenleg 2,3 százalék a technikai kamatláb jogszabályban meghatározott maximuma, azaz ennél magasabb garantálható hozammal rendelkező terméket nem lehet találni a hazai biztosítási piacon. Ha a garantált hozamnál többet érnek el a biztosítók, akkor annak egy részét vagy akár egészét az ügyfél kapja. A garancia miatt a biztosítók a megtakarítások elsöprő részét állampapírban helyezik el, így nagy csodára a hozamok tekintetében nem lehet számítani. Ugyanakkor a biztonságot kedvelők számára jó megoldás ez a fajta nyugdíjbiztosítás: nincs kockázat, de kiugró hozamban sem reménykedhetnek az ügyfelek.

Fontos, hogy a megtakarítók időnként áttekintensék a nyugdíjmegtakarításukat. Az ügyfelek évente kapnak elszámolást nyugdíjbiztosításuk helyzetéről, így folyamatos nyomon követhetik a befektetéseik alakulását. Lehetőségük van arra is, hogy tanácsadóval konzultáljanak, így menetközben is változtathatnak a kialakított portfólión.

A unit-linked nyugdíjbiztosításnál viszont már lehet kockáztatni, de nem muszáj. Itt jellemzően egy felmérés során derül ki, hogy ki milyen típusú befektető. A teljes mertékben kockázatkerülőtől a merészig jellemzően sorolhatóak a megtakarítók, és ennek megfelelően ajánlhatóak számukra a különféle eszközalapok. Kuruc Péter szerint a unit-linked nyugdíjbiztosítás alkalmas arra, hogy a megtakarító akár a nyugdíjbiztosításon belül is portfóliót építsen. A szakértő szerint hosszú távon érdemes kockázatosabb befektetést választani a magasabb hozam reményében. A kezdeti, felhalmozási fázisban nem kell az árfolyamingadozások miatt sem aggódni, hiszen a rendszeres befizetésnek köszönhetően örülhet annak a megtakarító, ha alacsony árfolyamon fektet be. A lejárathoz közeledve érdemes a már felhalmozott megtakarításokat egyre biztonságosabb befektetésre váltani. A konstrukciók jellemzően adnak arra lehetőséget, hogy ettől függetlenül a jövőbeni befizetéseink továbbra is kockázatosabb eszközökbe kerüljenek. Mára már elterjedtek olyan monitoring eszközök vagy olyan eszközalapok, amelyek megvédenek a nagyobb veszteségtől. Ugyanakkor fontos azzal tisztában lenni, hogy több évtizedes időtávon vannak piaci korrekciók.

A nyugdíjbiztosításról minden részletet itt olvashat el.

A cikk elkészítéséhez a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) nyújtott szakmai támogatást.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Címkék: nyugdíj, nyugdíjbiztosítás, MABISZ, megtakarítás, nyugdíjcél, adójóváírás, adókedvezmény, garantált, unit-linked