Olajtánc a hazai autósok idegein

2016. november 27. Most fordultak élesbe a tárgyalások az olajkitermelésről, de úgy tűnik, a kezdeti elszántság már nem annyira erős. A magyar autósok számára sem tét nélküli a dolog. A magyar kormány ugyanis ügyesen éppen egy kritikus szinten szabta meg azt az árat, ami a jövedéki adó mértékét befolyásolja.

Igencsak megváltozott az a hangulat, ami két hónappal ezelőtt jellemezte az olajpiacot, miután az OPEC tagállamai bejelentették: megállapodtak termelésük korlátozásáról. Akkor szinte percek alatt mintegy 5 százalékot ugrott a fekete arany jegyzése, és az irányadó Brent ára egészen október utolsó napjaiig valamivel 50 dollár fölött ingadozott. Az OPEC tagjai azonban abban, hogy a csökkentés melyik országot milyen mértékben érinti, nem egyeztek meg. Ezt ezen a héten sorra kerülő bécsi ülésükön kellene rögzíteniük, ráadásul egy olyan megállapodás keretében, amibe bevonnák a többi, a szervezeten kívülálló olajtermelőket is.

Úgy tűnik, az olajkereskedők az azóta folyó háttéralkudozásokba bele is fáradtak, így novemberre már ismét 46 dollár körüli szintre morzsolódott le a jegyzés. És bár az eheti találkozókhoz közeledve megint följebb araszolt az árfolyam, kisebb sokkhatást (3,6 százalékos áresést) váltott ki az a szaudi bejelentés pénteken, hogy az egyik legfontosabb olajtermelő távol marad a szerdára tervezett hivatalos ülést megelőző hétfői szakértői megbeszélésről.

Pedig – mondjuk az elmúlt évtized eseményeire visszatekintve – az ambíciók talán még szerénynek is nevezhetők. Már a legmerészebb olajtermelők sem álmodnak a pár évvel ezelőtti 100 dollár fölötti olajárról. A cél – ahogy Noureddine Boutarfa algériai energiaügyi miniszter a Bloombergnek megjegyezte –, az olajtermelés olyan mértékű csökkentése, amely a hordónkénti árat 55-60 dollárra emeli. Hozzáfűzte: ha nem születik megállapodás a jövő héten, az ár továbbra is 50 dollár alatt marad.

A magyar fogyasztók mindenképpen veszítenek?


Magyar szempontból külön pikantériát ad a dolognak, hogy épp ezen a szinten – 50 dolláron – szabta meg a kormányzat azt a határt, amelynek átlépése esetén csökken vagy növekedik a benzint sújtó jövedéki adó. Ha a negyedéves átlagár 50 dollár fölött van alacsonyabb, ha alatta, magasabb adómérték az érvényes. Így az olajtermelők vitáit most az eddigieknél is közvetlenebbül érezhetjük a kutak számlálóit figyelve. Az adókulcsnak az árhoz igazítása így amellett, hogy szerencsés esetben mérsékelheti az áringadozásokat, azt biztosan elérheti, hogy sem az ár esése, sem emelkedése esetén ne járhasson a hazai autós igazán jól.

Mint a Reuters kiemelte, a legtöbb elemző egyértelműen arra számít, hogy valamilyen formában sikerül megszabni a kitermelés szintjét, abban azonban korántsem biztosak, ez elég lesz a 2014. óta meglévő makacs piaci túlkínálat ellensúlyozására. Például Bjarne Schieldrop, az oslói SEB Bank vezető árupiaci elemzője szerint az árak akkor is visszapattannak, ha a november 30-i találkozón sikerül megállapodni a két hónapja megcélzott napi 32,5-33 millió hordós termelési maximumban.

Talán ezért tűnhet úgy, hogy az OPEC már túl is lépett az eredetileg 700 ezer hordósra tervezett csökkentésen, és magáévá teheti az algériai energiaügyi miniszter javaslatát 1,1 millió hordós korlátozásra. Ezt egészítené ki a szervezeten kívüli termelők további 600 000 hordós mérséklése. Ettől a Bloomberg szerint még az iráni olajminiszter, Bijan Namdar Zanganeh sem zárkózott el a két miniszter találkozóján, kijelentve hogy Irán meg fogja vizsgálni a javaslatot, és hivatalosan tárgyalási alap lehet a bécsi találkozón. Bár egyelőre ragaszkodni látszik ahhoz is, hogy nem fogad el semmilyen korlátozást, amíg el nem éri a szankciók előtti szintet.

Érdekes érvelések is akadnak


Szaúd-Arábia már korábban jelezte, hogy készen áll a termelés csökkentésére , de csak akkor, ha a terhek valamennyi tag között igazságosan és átláthatóan oszlanak meg. Mint a Reuters OPEC-forrásokra hivatkozva írta, a pénteki bejelentést éppen az váltotta ki, hogy a sivatagi királyság elsőként a szervezeten belüli konszenzus kialakítására kíván összpontosítani. A legnagyobb termelők között ugyanis nem csak Irán várna el különleges elbánást. Haider al-Abadi iraki miniszterelnök egyszerűen mentességet kért az alól, hogy részt vegyen bármilyen termeléscsökkentésben, azzal érvelve, hogy Iraknak minden bevételére szükség van az Iszlám Állam elleni harchoz, és hasonló igényeket jelzett Líbia és Nigéria is, belső fegyveres konfliktusaira hivatkozva.

Ha pedig az olajkartellen belül nincs egyetértés, annál nehezebb lehet rávenni azokat az országokat az együttműködésre, amely nem tagjai az OPEC-nek. Bár az azerbajdzsáni olajminiszter a Reutersnek elpanaszolta, hogy az OPEC nyomást gyakorol rájuk, hogy jelentősem csökkentsék a termelésüket, ennek így kérdéses a hatékonysága. Mások is jelezték már, hogy nem áll szándékukban csökkenteni a termelést, és – ami a legfontosabb – egyelőre Oroszország is csupán kibocsátásának jelenlegi szinten való befagyasztását hajlandó megfontolni.

Ez orosz felfogás szerint – ahogy Alekszandr Novak energiaügyi miniszter kifejtette – egyenlő a csökkentéshez való hozzájárulással, hiszen Oroszország 2017-ben mintegy 200-300 ezer hordóval tervezte növelni a termelését. Akad persze elemző, aki szerint Oroszországnak ez a korlátozott „nagyvonalúsága” is csak annak köszönhető, hogy – bár a költségvetésének igencsak szüksége van az olajbevételekre – a tervezett 200-300 ezer hordós termelésnöveléshez egyelőre egyszerűen hiányoznak a kapacitásai.

Nézze meg a cikkhez készült karikatúránkat is!

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzemfacebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék:  , , , ,

Kapcsolódó anyagok