Borús helyzetben a nyugdíj-megtakarítások

Retteghetnek a pénztárak nemfizető tagjai

Fotó: clipart.com

2022. szeptember 27. Nincs fényes helyzetben a pénztári szektor, leginkább az önkéntes nyugdíjpénztárak kilátásai borúsak. Jelentős a veszteség a megtakarításokon, folyamatosan csökkenő létszámú és öregedő a tagság, ráadásul 51 százalék nem is fizet tagdíjat. A növekvő működési költségek és veszteségek miatt a nemfizetőkön másként is behajtanák a rájuk jutó költségeket – hangzott el tegnap a Pénztárkonferencián.

Nehéz helyzetbe hozza az önkéntes pénztári szektort is az éppen recesszióba menetelő gazdaság. Leginkább az önkéntes nyugdíjpénztárak és azok tagsága sínyli meg a helyzetet. A siralmas hozamok miatt a nyugdíjpénztári fedezeti tartalékok 1561 milliárd forintra, mintegy 2 évvel ezelőtti szintre estek vissza június végére – mondta Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ŐPOSZ) tegnapi konferenciáján. A kezelt vagyon egy év alatt 5,9 százalékkal, míg tavaly december végéhez képest 8,7 százalékkal esett vissza úgy, hogy közben befizetések is érkeztek.

Az egy tagra jutó átlagos számlaérték így 2021. december végi 1 millió 547 ezer forintról 2022. június végére 1 millió 420 ezer forintra csökkent, ha pedig csak a fizető tagokat vesszük figyelembe, akkor az ő átlagos számlaértékük 2 millió 967 ezer forintról 2 millió 780 ezer forintra esett vissza. (A féléves veszteségekről részletesen itt írtunk.)

Átlagos önkéntes nyugdíjpénztári egyéni számla értéke

Forrás: MNB

Hosszú távra szól

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a nyugdíjpénztár hosszútávú megtakarítás, így a jelenlegi állapot a hosszabb időhorizonton csak egy átmeneti állapot. Kandrács szerint éppen ezért ki kell emelni, hogy a nyugdíjpénztári hozamok az elmúlt 10 évben átlagosan évi 6,55 százalékot értek el, míg 15 éves távon 5,49 százalékot. Tízéves horizonton megduplázódott az egy szerződésre jutó átlagos vagyon értéke, még 5 év alatt is jelentős az emelkedés.

A tagok fele nem fizet

Továbbra is jelentős problémát okoz, hogy a nyugdíjpénztári tagok fele nem fizet, és ez az arány évek óta változatlan. Miközben az egyéni és a munkáltatói befizetések az elmúlt időszakban szépen nőttek, jelentősen emelkedtek a pénztári kifizetések is. Egyre nő a pénztári szolgáltatás összege (sok a nyugdíjba vonuló), de sokan a várakozási idő leteltével, de még a felhalmozási időszakban nyúlnak hozzá a pénzükhöz. Kandrács szerint a pénztáraknak meg kell győzni a tagokat arról, hogy ne most szálljanak ki, ne realizálják a veszteséget, ami hosszú távon el fog tűnni.

A számok alapján nemcsak az lenne fontos, hogy a szektor hosszútávú stabil működése érdekében a nemfizető tagokat meggyőzzék a tagdíjfizetésről, hanem az új tagok toborzása, és lehetőlég minél több fiatal tag beléptetése lenne a cél. A tagság ugyanis öregszik, az átlag életkor már 48 év fölé nőtt.

Emelkedő költségek

Az emelkedő rezsidíjak a pénztárakat is nehéz helyzetbe hozzák. Ráadásul a negatív hozamok miatt a nemfizető tagokra jutó költséget nem lehet levonni a hozamokból, ami miatt veszteségesség válhat a pénztárak működése. (A befizetések önmagukban sokszor eddig sem tudták fedezi a költségeket, de a nemfizető tagok megtakarításának a hozamából a rájuk eső költségeket eddig le lehetett vonni.) Kérdéses az is, hogyan alakulnak majd a befizetések a második félévben, amikor az emelkedő infláció nehéz helyzetbe hozza a megtakarítókat.

Halmozódjon a tartozás?

A konferencián az egyik nyugdíjpénztár vezetője felvetette, hogy jó lenne, ha amennyiben nem lehet levonni a hozamból a nemfizetők esetében a minimális tagdíjra vetített költséget az adott negyedévben vagy félévben, mert nincs hozam, akkor azt számvitelileg írják elő a tagnak, és halmozódjon addig, amíg nem lesz hozam, amiből levonható. A tőkéhez nem nyúlnának hozzá, de a jövőbeli hozamból levonhatóvá válna majd.

Az MNB alelnöke erre a felvetésre azt válaszolta, hogy többféle megoldást vizsgálnak. Logikus a felvetés, ennek a törvényi lába jelenleg nincs meg. De már elindult a jogalkotóval a diskurzus. Jelenleg is gyűjtik az ötleteket.

Mi a baj a javaslattal?

Azt már mi tesszük hozzá, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteg olyan tag lépett be a pénztárakba, akinek akkor még a munkáltatója fizette a tagdíjat, de ez a lehetőség számára már megszűnt. (Akár munkahelyváltás miatt, akár azért, mert a kormány változtatott a szabályokon, és már adózni kell a munkáltatói befizetés után, de ezt nem szeretné fizetni.) Ha valakinek nincs lehetősége (értsd:pénze!) a tagdíjfizetésre, és a költségek akár évekig halmozódhatnának, lehet, hogy többé nem is tehetne szert hozamra, így a megtakarításának értéke idővel elpárologhat.

Fontos azt is látni, miközben egy nyugdíjpénztári megtakarításra az elköteleződés évtizedekre szól, a kormány számtalanszor hozzányúlt a rendszerhez, és egyre kedvezőtlenebb helyzetbe hozta az addigra már elköteleződött tagokat is. (Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez visszamenőleges törvénykezés.) A javaslat tehát aggályokat vet fel, miközben jogos a pénztáraknak is az az elvárása, hogy a növekvő költségeket érvényesíteni szeretnék a nemfizető tagokon is.

Az MNB számít a pénztárakra

Kandrács szerint most borús a hangulat, a jelenlegi rövid távú helyzetre nehéz biztatót mondani. Ugyanakkor az MNB-ben úgy vélik, hogy a fenntartható növekedéshez szükség van belső megtakarításokra, így jelentős szerep hárulhat a pénztári szektorra is.

Vannak azért biztató jelek

Az egészségpénztáraknak ugyanakkor még jót is tett az elmúlt időszak, főleg a koronavírus-járvány – mondta Nagy Csaba, az ÖPOSZ elnöke. A tagdíjbevétel 2022 első felében 16,5 százalékkal nőtt a tavalyi első félévhez képest, a taglétszám pedig közel 3 százalékkal emelkedett. Nagy Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy egy-egy számlához nemcsak a tulajdonos kártyája, hanem legalább egy társkártya is tartozik, így közel 2 millió ember egészségügyi kiadásait finanszírozzák az egészségpénztárakon keresztül.

A Pénztárszövetség felmérése szerint biztató jel, hogy az általuk készíttetett felmérés szerint a lakosság megtakarítási sorrendjében az egészségcélú kiadások feljöttek a második helyre, a nyugdíjcélú kiadások pedig a negyedik helyre. (Az első az előre nem látható helyzetek, a harmadik pedig a saját lakáscél – ez utóbbi egy helyet lecsúszott 2019-hez képest.)

Szerző: L.J.
Címkék: nyugdíj, egészség, nyugdíjpénztár, egészségpénztár, MNB, ÖPOSZ, Pénztárszövetség, hozam, veszteség