Nem a kint dolgozó magyarokat kell leginkább félteni

Rettegnünk kell a brexittől?

Saját kezüket fogják

2016. június 21. Egyre élesebb a brit népszavazási kampány az unióból való kilépésről. Mostanra az is alaposan beijedt, aki az egész cirkuszt elindította. Folyik a hisztikeltés, valójában azonban világosan senki sem látja a lehetséges következményeket. Aki eddig nem követte a fejleményeket, cikkünkkel most – amennyire lehet – képbe kerülhet.

A londoni Capital Economics elemzése szerint a brexit viszonylag kevéssé hatna az Unió kisebb keleti tagjaira. Ezek az országok kevésbé részesednek a brit importból, még a legérintettebb Szlovákia exportjának is csak 4 százaléka irányul a brit piacra, Magyarország exportjában pedig kevesebb, mint 3 százalék a szigetország részesedése. Nem mentesülnénk azonban a közvetett hatásoktól. Az ugyanis, ha az eurózóna növekedése 0,8-0,9 százalékkal alacsonyabb, már megviselné a többi EU-országba irányuló magyar kivitelt is.

A legsúlyosabb kérdés talán az, hogy mi lenne a kint dolgozó magyarok sorsa. Elemzők szerint ezt a kását sem ennék igazán forrón, nem csak azért, mert a tervezett kilépés több éves folyamatában időt nyernének a kint munkát vállalók, a brit gazdaság valójában igényli a külföldi munkaerő jelenlétét. Legpesszimistább prognózisok szerint a jövőben kötnék külön engedélyhez és vízumhoz a munkavállalást. A már kint lévők számára nem lennének jelentős adminisztratív változások, tehát nem küldenék simán haza őket – más kérdés, hogy a kialakuló recesszió miatt a munkahelyek szűkülése nyilvánvalóan érintené őket (is).

A The Economist hívta fel a figyelmet arra, hogy a brit export fele az EU-ba irányul, amit súlyosan megviselne a kilépés – mint mások hozzá tették - minimum 0,6-0,8 százalékkal, de talán még nagyobb mértékben is visszavetné a brit gazdaság növekedését. A Bloomberg által megkérdezett szakemberek többsége szerint így a Bank of Englandnek erős gazdaságösztönzésbe kell majd kezdenie, a monetáris lazítás összes eszközének alkalmazásával, erős hitelkönnyítéssel, kamatvágással. Emellett költségvetési válsággal, adóemelésekkel, valamint az egészségügyi, oktatási költségvetés, a közlekedési és önkormányzati támogatások és nem utolsósorban a nyugdíjak megnyirbálásával fenyeget George Osborne pénzügyminiszter.

Fontos kérdés még, hogy az Unió egyik legnagyobb nettó befizetőjének kiesése mit jelenthet az uniós támogatások haszonélvezői, így Magyarország számára is. Valószínűtlen, hogy a megmaradó fejlett országok fedeznék a bevételek kiesését, az uniós transzferek ebből következő csökkenésének viszont az egyik legnagyobb vesztese Magyarország lehet.

Ahogyan idáig jutott a helyzet

Alighanem a politikusi felelőtlenség iskolapéldájaként kerül egyszer a tankönyvekbe, hogy Cameron brit miniszterelnök a tavaly tavaszi parlamenti választásokon kilátásba helyezte: népszavazást tartanak Nagy-Britannia kilépéséről az Európai Unióból. Cameron ezzel két legyet akart ütni egy csapásra, megszerezni a brit euroszkeptikusok szavazatait a választásokon, egyben nyomást gyakorolni az EU-ra, hogy minél inkább tegyen eleget London követeléseinek, amelyekkel enyhíteni akarták az Unióval szemben vállalt kötelezettségeket. A konzervatív politikus taktikája sikeresnek is látszott, a választásokat a toryk megnyerték, és idén februárra a legtöbb követelést sikerült elfogadtatni Brüsszellel.

Cameron arra azonban nyilván nem gondolt, hogy ezzel végletesen veszélybe sorolja Nagy-Britannia EU-tagságát. Mint azóta ugyanis világosan kiderült, valójában esze ágában sem volt a szigetországot kiléptetni az EU-ból. Most kétségbeesetten kampányol a bennmaradás mellett, még lemondását is kilátásba helyezte a brexit győzelme esetére. Az ígéretet ugyanis kénytelen volt betartani, és a meginduló kampány megmutatta: a vártnál többen vannak a kilépés mellett, két nappal a referendum előtt pengeélen látszik táncolni az eredmény. A siker persze legitimálhat majd: péntek hajnalra kiderül, hogy utólag zseniális taktikára, vagy Nagy-Britannia és egyben az egész EU katasztrófába sodrásáról emlékezik majd meg a történelem.

A nagy alapok a kilépésre „fogadnak”

Márpedig katasztrófa-forgatókönyvből nincs hiány. Ezek hitelességét alig teszi kétségessé, hogy a kampány hajrájában a bent maradás hívei nyilvánvalóan igyekszenek minél jobban elbizonytalanítani a távozni szándékozókat, illetve jól megijeszteni a bizonytalankodókat.

A fontot már maga a kilépés esélye alaposan megviselte. A népszavazás bejelentését követően azonnal több mint 4 százalékot esett, a dollárral szemben hétéves mélypontot elérve. Ezt erős ingadozás követte, többé-kevésbé a közvélemény-kutatások jóslatait követve, és nem sok jót ígérnek az elemzők a kilépés esetleges sikere esetére. A hétfő estére – a bent maradók halvány előnyét jelző közvélemény-kutatási eredményt követően –2,3 százalékkal 1,44695-re emelkedő árfolyam például a Bloomberg szerint kilépés esetén akár 1,35 alá is gyengülhet.

A pénzpiacok ugyanis összességében a bent maradók győzelmére számítanak, ha azonban nem így alakul – tette hozzá egy elemző -, az valóságos krachot okozhat. Némileg ellentmondásban áll azonban ezzel, hogy – mint szintén a Bloomberg adott hírt róla – a piacot meghatározó nagy alapok jelentősen megnövelték a short pozícióikat a brit devizával szemben, vagyis a kilépésre „fogadnak”.

A nyugati civilizáció végét is vizionálják

A kilépés a brit gazdaság (lásd keretesünket) mellett az EU megmaradó részét is megviselné. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint nem láthatók a hosszú távú következmények, egyik nyilatkozatában már kifejezetten az EU szétesését, a nyugati politikai civilizáció végét vizionálta. Ez talán túlzás, a legtöbben azonban egyetértenek azzal, hogy az EU, ha fenn is maradhat ugyan a brexit után, lényegesen meggyengül.

Az unió vezetői már a népszavazás utáni hétvégére csúcsértekezletet hívnának össze – amire a brit miniszterelnök már nem is kapna meghívást. Akkor kell majd hozzálátniuk – később a britekkel egyeztetve – a leválás programjának megtervezéséhez. Egyes szakértők szerint a függő ügyek rendezése évekig tartana. Ekkor már megkezdődne azoknak a megállapodásoknak az előkészítése is, amelyeket az új Nagy-Britanniával kell megkötni, az emberek és tőkék szabad áramlásáról, a közös európai piac fenntartásáról. Már persze, ha valóban sor kerülne ilyesmire.

Nem kérnek a visszafogadásból

Nehezíti a dolgot, jegyzi meg szinte minden elemző, hogy nincs precedens. Miközben többen a Svájccal, Norvégiával kötött megállapodásokat emlegetik, abban bízva, hogy – ha egy rövidebb időtávon kisebb válság ki is alakulhat ugyan, de – végül is elkerülhetők a nagyobb megrázkódtatások, mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a példának állított együttműködéseket közel évtizedes előkészítések után sikerült rögzíteni.

A dolog amúgy sem ilyen egyszerű: Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter határozottan kijelentette, hogy ha Nagy-Britannia kilép, akkor a közös belső piacból automatikusan kikerül. Nem lehet egyszerre kilépni és bent maradni, nincs köztes megoldás, jelezte, bár rögtön hozzátette azt is, hogy amikor a britek rájönnek majd, hogy rossz irányba mentek, vissza fogjuk őket fogadni. Ezt az utat azonban épp Cameron nem látja járhatónak: mint kijelentette, ha Nagy-Britannia kilép, akkor az visszafordíthatatlan. Már csak azért is, mert egy visszalépés esetén Nagy-Britanniának csatlakoznia kellene az euróövezethez és a schengeni övezethez, le kellene mondania az egyedi visszatérítéséről, vagyis elvesznének a korábban már kiküzdött kivételezések.

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: brexit, népszavazás, britek, világgazdaság, árfolyam