Nemzetközi ki- és áttekintő

Sokkoló év után, sokkoló év előtt?

2016. december 30. Több sokkoló meglepetés is ért bennünket az idén, és a politikai és gazdasági elemzők szerint lehetséges, hogy a váratlan fejlemények folytatódnak a jövő évben is. Az majd hosszabb távon derül ki, hogy valóban korszakváltást élünk meg, vagy csak egy lábjegyzet lesz a történelemkönyvben mindaz, ami mostanában riaszt minket.

A rövidesen magunk mögött hagyott esztendő nem is egy meghökkentő dolgot produkált. Először júniusban tátottuk el a szánkat, amikor a britek megszavazták az Egyesült Királyság kilépését az Európai Unióból. Sokat elárul a helyzet abszurditásából, hogy miután a győztesek fő arcai elmenekültek, a kiválást ellenző Theresa May lett az új miniszterelnök, aki azonban azt is azonnal közölte: komolyan veszi a szavazók akaratát, kivezeti az országot az unióból. El azonban nem kapkodja a dolgot, hivatalosan mostanáig sem kezdeményezte a kilépést, állítólag tavaszra tervezik. Miután azonban Brüsszelben elzárkóztak attól, hogy részleteket a nyilvánosság kizárásával tárgyalják meg még hivatalos megindítása előtt, egy szót sem hajlandó mondani elképzeléseiről; legutóbb még azt is megtagadta, hogy az uralkodót tájékoztassa.

A nyár második fele így a különféle katasztrófa-forgatókönyvek olvasgatásával telt. A brit gazdaság azonban egyelőre működik, és az első ijedtség is tovatűnni látszik. A Deloitte legutóbbi, decemberi felmérése szerint a nagy brit cégek a rövid távú kilátásokat tekintve derűlátóbbak, mint bármikor az elmúlt másfél évben. A font mintegy tíz százalékos gyengülése a dollárral szemben, ami tartósnak bizonyult, mindenesetre kedvez az exportnak, bár vitathatatlanul vannak az angolok számára húsba vágó hatásai: drágább lett a Lego és az iPhone. Hosszabb távon azonban a vállalati vezetőknek akadnak kételyeik is, ami nem csoda: mint említettük, nem tudni még, mi rejlik Theresa May tarsolyában.

A nép után a nagytőke is Trumpra szavazott

Legalább ekkora meglepetés volt Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztásokon. A politikai megfigyelők mellett a pénz és tőkepiacok is pánikszerűen reagáltak, ami azonban rövid ideig tartott, a részvények a főbb indexek végül mind emelkedéssel zárták a napot, és lényegében hasonló pályát jártak be a nyersanyag és a devizapiacok is.

Az elemzők többsége mind a részvénypiacokon, mind a devizaárfolyamokban hosszabb bizonytalanságra számított, mivel – ahogy a Marketwatch írta –a pénzügyi piacoknak időre van szükségük, hogy kitalálják Trump szándékait. Néhányan azt is emlegették, hogy a fokozódó volatilitás és bizonytalanság miatt a Fed decemberre várt kamatemelését el lehet felejteni. Azóta azonban egyértelműen a bika uralta részvénytőzsdéket, és különösebben ordító volatilitást sem lehetett látni. A Dow Jones ipari index december végére megközelítette a sosem látott 20 ezres értéket, ahonnan most visszapattant ugyan, de nem lenne meglepő, ha még az új elnök beiktatása előtt áttörné. A „nép” után tehát a „nagytőke” is szavazott. A Fed monetáris döntéshozó testülete sem bizonyult feledékenynek, egyhangú döntéssel 25 bázisponttal emelte az irányadó kamatsávot.

Nem politikus, inkább üzletember

A megfigyelők, elemzők, politikusok azonban továbbra is találgatják, hogy mit és mennyire kell komolyan venni a sok hangzatos, egymásnak ellentmondó, néha kifejezetten riasztó kijelentésből. Az mindenesetre, hogy leendő kormányát döntően a hagyományos republikánus politikai és gazdasági-pénzügyi elit emberei alkotják majd – némi tea party-s beütéssel, ami persze nem sok jót ígér – azt mutatja, hogy korántsem áll szándékában mindent felforgatni.

Nem is biztos, hogy olyan forrón eszik a kását, mint amennyire látszik. Valóban nem klasszikus politikussal, hanem üzletemberrel állunk ugyanis szemben, aki másként szocializálódott. Az ő számára a marketing és a tényleges termék két különböző dolog, ahogy az is lehetséges, hogy – az elhivatott politikusoktól gyakran idegen, az üzletben azonban nélkülözhetetlen – kockázat-haszon elemzés fogja megelőzni politikai lépéseit is. Ha így lesz, nem csak a tőle most vártnál, hanem az eddiginél is átgondoltabb és kiegyensúlyozottabb amerikai politika következik. Tény persze, hogy ez lenne az igazi meglepetés.

A benzin a magyar autósnak mindig drága?

Sokan meglepődtek, hogy nehezen ugyan, de az OPEC államai megállapodtak a termeléskorlátozásról. Már az első lépések nyomán 47,32 dollárról egyetlen mozdulattal 51,84-re ugrott az északi-tengeri Brent ára, majd némi bizonytalanság után – ami a piacot megint megviselte kissé - az OPEC-en kívüli országokkal is létrejött az egyezség. Ekkor hirtelen megint közel 6 százalékkal, másfél éve nem látott csúcsra, 57,45 dollárra emelkedett az olaj jegyzése. Azóta 54-56 dollár körül ingadozik.

A magyar kormány ügyesen éppen egy kritikus szinten szabta meg azt az árat, ami a jövedéki adó mértékét befolyásolja. Vagyis: hiába szálltak már el az év végére az árak, a jövedéki adó magas mértéke legalább egy negyedévre még marad. (A kialakított szisztémáról itt olvashat részletesebben.) Akkor is, ha minden megállapodást betartanak az olajkitermelők, az ár pedig alaposan felszalad (akkora magasabb adó erre az emelt árra rakódik).

A magyar autósoknak bíztató lehet, hogy továbbra is akadnak viszont kételkedő elemzők, akik szerint az olajosok ezt a megállapodást sem fogják betartani – mint már annyit korábban. Olyan vélemény is van, hogy ha be is tartják, akkor sem lesz tartható az 50 dollár fölötti olajár.

Fordulat is jöhet az európai politikában

Nem csak az olaj ára okozhat meglepetést 2017-ben. A német és a francia választások is hozhatnak olyan eredményt, amely fordulatot jelenthet az európai politikában. Noha Angela Merkelt kissé megtépázta a bevándorlási válság, minden bírálat és pesszimista jóslat ellenére stabilan ül a kancellári székben. Decemberben pályafutásának leggyengébb eredményével választották újra a CDU elnökévé, ez azonban még mindig 89,5 százalékot jelent. Noha érik belső bírálatok, és elsősorban a bajor testvérpárt, a CSU vezetése részéről erős támadások is, igencsak meglepő lenne, ha sikerülne belülről megbuktatni, és az is, ha fordulatot történne a választásokon. Az EU-szkeptikus és menekült-, valamint iszlámellenes AfD némileg megerősödhet ugyan, a kormányalakításra lényegében nincs esélye.

Parlamenti megjelenésük éppen hogy a stabil nagykoalíciónak kedvezne – jegyzik meg ezzel kapcsolatban az Eurasia Group politikai kockázat elemző és tanácsadó cég londoni elemzői, amire az SPD nyilván továbbra is hajlandó lesz (általában elfelejtik, hogy Merkel most is koalíciós kormányt vezet). Úgy tűnik, az SPD önmagában nem jelent számára veszélyt, annak ellenére sem, hogy előreláthatólag a hazatérő és szinte ugyanannyira népszerű Martin Schulzot állítja majd csatasorba ellene. Ami amúgy szintén nem jelentene jelentős politikai fordulatot.

Merkel nagyon civilizáltan, néha kifejezetten tapintatosan és minden formát betartva de – 1990 utáni szemérmesebb elődeitől eltérően –– leplezetlenül érvényesíti Németország európai vezető szerepét. Ez legélesebben a 2015-ös görög válság idején vált láthatóvá, de mutatja a brit népszavazást követő nyilatkozata is, mely szerint a tárgyalásokon kifejezetten a német ipar érdekeit fogja szem előtt tartani. Ezt fejezi ki nem utolsósorban az is, hogy a Trump megválasztását követően Obama nem Brüsszelbe, nem Párizsba vagy Londonba, hanem Berlinbe rohant, hogy megnyugtassa az európai szövetségeseket –, és ahogy néhány elemző akkor megjegyezte, Trump helyett Merkelnek adja át a „szabad világ vezetőjének” szerepét.

A franciák mintha a tűzzel játszanának

Ezzel együtt komoly veszélyt jelentene Európa jövőjére, ha a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke Marine Le Pen nyerné a francia elnökválasztásokat. December elején, miután François Hollande bejelentette, hogy nem indul, Manuel Valls miniszterelnök lemondott posztjáról, hogy a helyére léphessen. Mint mondta, el kell kerülni, hogy – ahogy 2002-ben – egy jobboldali és egy szélsőjobboldali jelölt között kelljen választani a második fordulóban.

Már így is meglehetős történelmi érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot, de igazán meglepő lenne, ha az euroszkeptikus Marine Le Pen megválasztásával épp Franciaország lépne az Európai Unió szétverésének az útjára, hiszen százötven év történelme mutatja, hogy ez az egyetlen, ami a biztonságát garantálni képes. Annak idején Konrad Adenauer és Robert Schuman épp ezeknek a tapasztalatoknak a nyomán tették meg az első lépéseket az Unió létrehozására. Egyelőre az elemzők 25 százalékos esélyt adnak Le Pennek, ami megnyugtató lehetne, ha – mint néhányan felhívják a figyelmet – nem 24 százalék lett volna Trump esélye fél évvel az amerikai választások előtt.

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: nemzetközi, brexit, olaj, benzin, választás, német, francia, Trump