A kár értéke 111 milliárd forintnyi lett
2025. március 11.
Az utóbbi időszak egyik legnagyobb pénzügyi csalássorozatára derült fény Angliában. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a jól megszervezett piramisjáték áldozatait csak az állam tudja kárpótolni. A London Capital and Finance (LCF) nevű cég több mint 11 ezer károsultat rövidített meg.
Az angol gazdasági és pénzügyi környezet híresen szabadabb, mint a legtöbb európai kontinentális állam szabályozása. Ez megteremti a lehetőségét annak, hogy a jó üzleti ötletek hamar és olcsón jussanak el a fogyasztókhoz, de sajnos néha annak is utat nyit, hogy a gyanútlan befektetőket könnyebben átverjék a bűnözők. Ez utóbbira példa a 2019-ben napvilágra került ügy, amelyben a London Capital and Finance nevű cég több mint 11 ezer károsultat rövidített meg.
Az ügy súlyára jellemző, hogy a kár értékét akkor 236 millió angol fontra, mai árakon közel 111 milliárd forintra becsülték. A hírnek az ad szomorú aktualitást, hogy az angol csődbíróság a minap mondta ki, hogy a korábban kártérítésre kötelezett csalók közül ketten is teljesen fizetésképtelenek, az egyikük még a saját ügyvédeit sem tudja kifizetni, nemhogy a befektetők kárát megtéríteni.
Az LCF elődjét egy magát arisztokratának feltűntetni igyekvő üzletember alapította. Simon Hume-Kendall bejáratos volt a londoni elitbe, a konzervatív párt egyik támogatója volt, aki vidéki birtokán és külföldi nyaralásai során is nagylábon élt. A céget 2015-ben átadta egy korábbi alkalmazottjának, Andy Thomsonnak. Kiegészülve még 3 másik társukkal, az LCF irányítói a felszínen szabályos és ellenőrzött tanácsadói és befektetői tevékenységeket folytattak, olyannyira, hogy az angol pénzügyi felügyeleti szerv 2016-ban regisztrálta is őket.
Az LCF 2018-ban évi 8 százalékos hozamot ígért azoknak, akik 3 évre lekötik pénzüket ezekbe a termékekbe. A kamatok akkoriban nagyon alacsonyan voltak, sima banki betétre szinte semmit nem adtak. Az egyedi hitelek kamata (ami az alapkamaton túl magában foglalja az üzleti kockázatot kompenzáló extra kamatot is) 7 százalék körül alakult. Azaz az, amit ígértek, nem volt feltétlenül teljesen hihetetlen, csak egy picit túl szép volt, hogy igaz legyen – a kockázatot ugyanis elhallgatták vagy túlságosan alacsonynak tüntették fel.
A befektetők figyelmének elterelésére a csalók nagyon jól felépített online jelenlétet építettek fel. Ha akkoriban az ember a mini-kötvény kifejezésre keresett rá, akkor a legtöbb keresőmotorban az LCF honlapja jött fel elsőre. Erre a Surge nevű marketing cég ügyelt, az ő munkatársaik voltak azok, akik a telefonos hívásokat is kezelték. Arra is a Surge figyelt, hogy az elégedett ügyfelek, akik a folyamat elején visszakapták a pénzüket és a kamatokat, különböző vélemény-nyilvánító webes oldalakon publikálják a pozitív visszajelzéseiket, ezzel is erősítve a „csupa jó hír” képet az LCF-ről. Mint a könyvelés áttekintésekor kiderült, erőfeszítései fejében a marketing cég a befektetők által elutalt összegek kerek egynegyedét kapta meg.
A botrányt 2019 januárjának végén a FCA, a pénzügyi ellenőrző hatóság váratlan helyszíni szemléje robbantotta ki. Az ekkor megindult átvilágítás kiderítette, hogy az ígért 300 cég helyett alig 12 kapott a befektetők pénzéből, és abból is 10 erősen a vezetőséghez köthető vállalkozás volt. Ráadásul igen kétséges volt, hogy ezek a cégek valaha képesek lesznek-e visszafizetni a kapott összegeket. A BBC összefoglalója szerint két cég úgy ígért a Zöld-foki szigeteken ingatlanfejlesztést, hogy a valóságban nem is rendelkeztek semmilyen földtulajdonnal. Ehhez 27 millió fontos kölcsönt kaptak a LCF-től.
Négy másik vállalat a Dominikai köztársaságban akart állítólag óriási ingatlanfejlesztést végrehajtani, de ők sem rendelkeztek építkezéshez megfelelően minősített földekkel. Több mint 20 milliót kapott egy a Cornwall-félszigeten eldugott szálloda is és kerek 20 millió angol fonttal lett gazdagabb egy olyan cég is, amelynek egyedüli tevékenysége, hogy lovakat tulajdonol. Ez utóbbi vállalkozásnak még bankszámlája sem volt akkor, amikor valaki ingyenesen megszerezte a teljes vállalatot.
A napvilágra került részletek fényében elindult egy jogi eljárás is, amelynek végén tavaly novemberben kimondta a bíróság, hogy itt valójában egy piramis játék működött. Csak minimálisan voltak valódi befektetések, az 5 vezető pedig tudatosan hamisított és hazudott például a könyvvizsgálóként eljáró PwC-nek is. Ezért a felszámolóbiztosok a bíróság döntése alapján 177 millió angol fontot követelhetnek a csaló tisztségviselőktől. Ezt nehezíti, hogy a csalók a jelek szerint mostanra vagyontalanok lettek. Szerencsére közben a befektetők egy részét az állami és a pénzügyi szektor által működtetett biztosítási alapok részben kártalanították, de a hiányzó össze még így is tetemes.
Szerző: Szepesi László
Címkék: nemzetközi, piramisjáték, csalók, Anglia, fizetésképtelen, London Capital and Finance, kár, átverés
Tízezren jártak pórul az angol piramisjátékban
Fotó: Azénpénzem/clipart.com
Az angol gazdasági és pénzügyi környezet híresen szabadabb, mint a legtöbb európai kontinentális állam szabályozása. Ez megteremti a lehetőségét annak, hogy a jó üzleti ötletek hamar és olcsón jussanak el a fogyasztókhoz, de sajnos néha annak is utat nyit, hogy a gyanútlan befektetőket könnyebben átverjék a bűnözők. Ez utóbbira példa a 2019-ben napvilágra került ügy, amelyben a London Capital and Finance nevű cég több mint 11 ezer károsultat rövidített meg.
Az ügy súlyára jellemző, hogy a kár értékét akkor 236 millió angol fontra, mai árakon közel 111 milliárd forintra becsülték. A hírnek az ad szomorú aktualitást, hogy az angol csődbíróság a minap mondta ki, hogy a korábban kártérítésre kötelezett csalók közül ketten is teljesen fizetésképtelenek, az egyikük még a saját ügyvédeit sem tudja kifizetni, nemhogy a befektetők kárát megtéríteni.
Így kezdődött
Az LCF elődjét egy magát arisztokratának feltűntetni igyekvő üzletember alapította. Simon Hume-Kendall bejáratos volt a londoni elitbe, a konzervatív párt egyik támogatója volt, aki vidéki birtokán és külföldi nyaralásai során is nagylábon élt. A céget 2015-ben átadta egy korábbi alkalmazottjának, Andy Thomsonnak. Kiegészülve még 3 másik társukkal, az LCF irányítói a felszínen szabályos és ellenőrzött tanácsadói és befektetői tevékenységeket folytattak, olyannyira, hogy az angol pénzügyi felügyeleti szerv 2016-ban regisztrálta is őket.
A „mini-kötvények” az Egyesült Királyságban létező befektetések, amelyek valójában nem klasszikus kötvények, mert nem lehet őket lejáratuk előtt értékesíteni – de a „kötvény” megnevezés vélhetően bizalmat gerjeszt, ezért a szektor egésze használja. Lényegében itt kockázatos, kisebb cégeknek nyújtott egyedi hitelekről beszélünk.
Az LCF azt mondta az érdeklődőknek, hogy a hozzájuk eljuttatott pénzt egy jól diverzifikált portfolióba fekteti, ahol több mint 300 kisvállalkozás mini-kötvényei szerepelnek. Ha az egyikük be is dől, ahogyan például akkoriban a Brexit miatt félő volt, a többi kisvállalat vélhetően akkor is talpon marad, így a befektetés még mindig nyereséges lesz – állították a csalók. Ahogyan a pénzügyek marketingjére specializált online magazin igen részletes elemzésben rámutatott, a csalók azzal is átverték áldozataikat, hogy úgy állították be, mintha a befektetéseket engedélyezte volna az angol pénzügyi felügyelet. Az FCA nevű állami szerv azonban csak a céget regisztrálta, az egyes általa forgalmazott termékeket nem, és erre a halvány különbségtételre a legtöbb befektető nem figyelt fel. Vonzó, de nem kiugró hozamot ígértek
Az LCF 2018-ban évi 8 százalékos hozamot ígért azoknak, akik 3 évre lekötik pénzüket ezekbe a termékekbe. A kamatok akkoriban nagyon alacsonyan voltak, sima banki betétre szinte semmit nem adtak. Az egyedi hitelek kamata (ami az alapkamaton túl magában foglalja az üzleti kockázatot kompenzáló extra kamatot is) 7 százalék körül alakult. Azaz az, amit ígértek, nem volt feltétlenül teljesen hihetetlen, csak egy picit túl szép volt, hogy igaz legyen – a kockázatot ugyanis elhallgatták vagy túlságosan alacsonynak tüntették fel.
A befektetők figyelmének elterelésére a csalók nagyon jól felépített online jelenlétet építettek fel. Ha akkoriban az ember a mini-kötvény kifejezésre keresett rá, akkor a legtöbb keresőmotorban az LCF honlapja jött fel elsőre. Erre a Surge nevű marketing cég ügyelt, az ő munkatársaik voltak azok, akik a telefonos hívásokat is kezelték. Arra is a Surge figyelt, hogy az elégedett ügyfelek, akik a folyamat elején visszakapták a pénzüket és a kamatokat, különböző vélemény-nyilvánító webes oldalakon publikálják a pozitív visszajelzéseiket, ezzel is erősítve a „csupa jó hír” képet az LCF-ről. Mint a könyvelés áttekintésekor kiderült, erőfeszítései fejében a marketing cég a befektetők által elutalt összegek kerek egynegyedét kapta meg.
Hova lett a pénz?
A botrányt 2019 januárjának végén a FCA, a pénzügyi ellenőrző hatóság váratlan helyszíni szemléje robbantotta ki. Az ekkor megindult átvilágítás kiderítette, hogy az ígért 300 cég helyett alig 12 kapott a befektetők pénzéből, és abból is 10 erősen a vezetőséghez köthető vállalkozás volt. Ráadásul igen kétséges volt, hogy ezek a cégek valaha képesek lesznek-e visszafizetni a kapott összegeket. A BBC összefoglalója szerint két cég úgy ígért a Zöld-foki szigeteken ingatlanfejlesztést, hogy a valóságban nem is rendelkeztek semmilyen földtulajdonnal. Ehhez 27 millió fontos kölcsönt kaptak a LCF-től.
Négy másik vállalat a Dominikai köztársaságban akart állítólag óriási ingatlanfejlesztést végrehajtani, de ők sem rendelkeztek építkezéshez megfelelően minősített földekkel. Több mint 20 milliót kapott egy a Cornwall-félszigeten eldugott szálloda is és kerek 20 millió angol fonttal lett gazdagabb egy olyan cég is, amelynek egyedüli tevékenysége, hogy lovakat tulajdonol. Ez utóbbi vállalkozásnak még bankszámlája sem volt akkor, amikor valaki ingyenesen megszerezte a teljes vállalatot.
A napvilágra került részletek fényében elindult egy jogi eljárás is, amelynek végén tavaly novemberben kimondta a bíróság, hogy itt valójában egy piramis játék működött. Csak minimálisan voltak valódi befektetések, az 5 vezető pedig tudatosan hamisított és hazudott például a könyvvizsgálóként eljáró PwC-nek is. Ezért a felszámolóbiztosok a bíróság döntése alapján 177 millió angol fontot követelhetnek a csaló tisztségviselőktől. Ezt nehezíti, hogy a csalók a jelek szerint mostanra vagyontalanok lettek. Szerencsére közben a befektetők egy részét az állami és a pénzügyi szektor által működtetett biztosítási alapok részben kártalanították, de a hiányzó össze még így is tetemes.
Szerző: Szepesi László
Címkék: nemzetközi, piramisjáték, csalók, Anglia, fizetésképtelen, London Capital and Finance, kár, átverés
