Fertőzhet-e a líra?

Mi lesz veled Törökország?

Fotó: Azénpénzem
2018. augusztus 17. Törökországra figyeltek a napokban a világ pénz- és tőkepiacai. A válság kirobbanása valójában nem volt váratlan. Számíthatunk-e tovagyűrűző hatásokra, és kérdés az is, sikerül-e gyorsan rendezni a helyzetet?

Az elmúlt időszakban a világ pénz- és tőkepiacai Törökországra figyeltek, ahol hirtelen látszik kirobbanni a valójában régen érlelődő pénzügyi válság. Paradox, hogy az utolsó cseppet a pohárban nem egy virtigli gazdasági kérdés, hanem egy politikai vita, illetve annak kapcsán bevetett amerikai gazdasági szankciók jelentették. Kérdés lehet persze még az is, hogy a nagy figyelem Törökország gazdasági súlyának, esetleges recesszióba borulása világgazdaságra kifejtett hatásának köszönhető, vagy az uborkaszezonnak– no meg annak, hogy a pénzügyi spekuláció guruinak mindegy, hogy esnek vagy emelkednek az árak, a fontos csak az, hogy minél inkább mozogjanak.


Ennek a vágynak pedig a török líra – és mozgása nyomán a részvénypiacok némelyike - az elmúlt napokban jócskán megfelelt. Augusztus 1-je és 15-e között a török líra az euróval szemben 16,6 százalékot esett, ezen belül azonban – azzal párhuzamosan, ahogy események kifejlődtek - egy-egy nap 5-15 százalékos változások is előfordultak. A hasonló mozgások – elemzői hüvelykujjszabály szerint – komoly hatással vannak a törökhöz hasonlítható fejlődő piacokra, ahonnan ilyenkor általában menekülni kezd a tőke. Ennek azonban ezekben a napokban például a mi térségünkben nemigen lehetett látni nyomát, a magyar forint és a lengyel zloty gyengülése összességében alig haladta meg az 1 százalékot, a cseh korona és a román lej árfolyamának változása ennyit sem ért el. Ezúttal a volatilitás ilyenkor szokásos növekedése is elmaradt, az említett négy feltörekvő deviza egyikének napi árfolyamváltozása sem érte el az 1 százalékot. Eltérő lehet a kép a dollárral szembeni változást nézve, ez azonban a dollár-euró árfolyam függvénye. Az euró a dollárral szemben ebben a két héten összesen 3 százalékot gyengült, ami inkább tulajdonítható más tényezőknek, és elsősorban nem a török pénzügyi viharok következménye.

Van, akinek nagyon fájni fog

Az Európai Unió exportjának 4,5 százaléka megy Törökországba, importjának 3,8 százaléka érkezik onnan, vagyis egy török sokk, ha némi hatást gyakorol is, nemigen rendítheti meg az európai gazdaságot. Hasonlóképpen nekünk sem kell nagyon tartanunk egy török összeomlástól: Magyarország teljes exportjából 1,9 százalékkal, importjából 0,9 százalékkal részesedik Törökország.

Nem vitás persze, hogy jelentős középhatalomról van szó. Törökország a Nyugat hagyományosan szoros szövetségese a térségben, - mostanában ugyan enyhülni látszó – EU-tagsági ambíciókkal, a NATO második legerősebb hadseregével, területén amerikai támaszpontokkal, erős – és egyre erősödő - befolyással a mindig forró Közel-Kelet felé. Nem mindegy a Nyugat számára sem gazdasági stabilitása, sem mostanában finoman szólva is furcsán alakuló - politikai helyzete. Mindezzel együtt persze komoly nyugati tőkebefektetésekkel, aminek következtében egy pénzügyi összeomlás nem egy multinacionális cégen és nagybankon üthet fájó sebeket.

Nem volt váratlan

Valójában semmi olyan nem történik, amire ne lehetett volna számítani. Törökország az elmúlt években jelentős növekedést mutatott fel, de mint arra szakértők sora korábban is felhívta a figyelmet, ezt a növekedést komoly egyensúlyi zavarok kísérték. Jórészt olcsó külföldi hitelek fűtötték, magas infláció, folyó fizetési mérleghiány, gyors ütemben növekvő adósság kísérte. Nem tett jót az erősödő politikai nyomás következtében a voluntarizmus felé mozduló gazdaságpolitika sem, aminek következtében a hitelminősítők már jó ideje spekulációs kategóriában tartják az országot. Legutóbb, július 13-án a Fitch vonta meg a plusz kiegészítő jelzést a már tavaly januárja óta érvényes BB minősítés mellől, ráadásul negatív kilátást fűzve hozzá.

Az előjelek már jó fél éve megfigyelhetők: mint arra a Reuters felhívta a figyelmet, a török líra árfolyama a dollárral szemben fél év alatt fokozatosan közel negyven százalékot veszített az értékéből – amihez persze hozzájárult a Fed lassan beinduló szűkítési politikája -, de a válság az Egyesült Államokkal kirobbant diplomáciai konfliktus következtében vált hirtelen akuttá. Andrew Brunson amerikai protestáns lelkészt, akit kémkedéssel és terrorizmussal vádolnak, amerikai diplomáciai erőfeszítések ellenére sem engedték szabadon, mire a jogtalannak tartott eljárás miatt Donald Trump utasítására szankcióként büntetővámot vetettek ki a török acél-, és alumíniumipari termékekre.

Nagy kérdés, mennyire hatásos a tűzoltás


Az amerikai intézkedésekre a piac hevesen reagált, a líra zuhanni kezdett, a befektetők menekülőre fogták. Erdogan elnök azonban szembeszegült a piaci várakozásokkal, nyomására a török jegybank nem volt hajlandó olyan kemény megszorító lépésekre, mint a kamatemelés, csak néhány rövid távú intézkedéssel kísérletezett, amivel csak átmenetileg sikerült javítani a helyzeten. Majd az elnök több – némi demagógiát nem nélkülöző - beszédben is kijelentette, hogy gazdasági támadás folyik az ország ellen, és felvenni látszott az amerikai kesztyűt. Ennek inkább látványos, mint fontos eleme volt, hogy felszólította a lakosságot, hogy dobják el az amerikai elektronikai eszközeiket, mint az iPhone, és vásároljanak helyette hazai termékeket (például a török Westel telefonját), illetve hogy devizájukat váltsák lírára, hogy ezzel is elősegítsék annak stabilizálódását.  Ennél lényegesebb, hogy felemelték amerikai importcikkek vámját, és úgy tűnik, mintha Erdogan valódi kereskedelmi háborúra készülnek.

Az elmúlt napokban azonban a jegybank tett néhány határozott lépést a helyzet stabilizálására; az eddigi kamatszint felett – amit többen burkolt kamatemelésként értelmeztek – hajlandó plusz likviditást nyújtani a bankoknak, emellett szigorított a devizapiaci ügyletek feltételein. Mindez – kiegészítve üzemanyagok jövedéki adójának emelésével - a hét végére enyhítette a helyzetet. Hozzájárult a javuláshoz, hogy Katar 15 milliárd dolláros segítséget ajánlott, de Emmanuel Macron francia elnök is jelezte, készek támogatni Törökországot, és Angela Merkel német kancellár is – amellett, hogy kijelentette, hogy biztosítani kell a török jegybank függetlenségét – pozitív jelzéseket küldött Ankarának. Utóbbiak lépései érthetők, hiszen a német és a francia befektetőknek érdeke a helyzet rendezése. Nem véletlenül igyekezett csütörtöki nemzetközi telekonferenciáján Berat Albayrak török pénzügyminiszter  is megnyugtatni a befektetőket.

Hogy a tűzoltó lépések mennyire lesznek hatásosak, az a következő napokban kiderül. Hosszabb távon azonban a török gazdaságnak is nyilvánvalóan szembe kell néznie a gyors fejlődés okozta szerkezeti torzulások következményeivel.

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék:  , , , , , ,

Kapcsolódó anyagok