Senkit sem zaklathatnának a követeléskezelők

Törvényt sértenek a behajtók

2015. szeptember 30. Félrevezető információk, pszichés nyomásgyakorlás, elkésett tájékoztatás és féktelen fecsegés (az adós hozzátartozói, ismerősei részére adtak ki a banktitok körbe tartozó információkat) – ezeket találta a jegybank a követeléskezelőknél végzett témavizsgálata során. A behajtókat azonban az MNB-nél jobban fenyegetheti az adatvédelmi hatóság ajánlása és nemrégiben kiadott állásfoglalása.

Több mint három évvel ezelőtt még a nem a jegybankba olvasztott pénzügyi felügyelet (PSZÁF) egyetlen behajtót büntetett 10 millió forintra azért, mert a hátralékos adósoknak fenyegető tartalmúnak minősített (például: „saját érdekében azonnali visszahívását várom”, a „jogi eljárás elkerülése végett fizessen határidőre”) sms-üzeneteket és levelezőlapokat küldött. Ehhez képest elég csekélynek látszik, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) most négy követeléskezelőre szabott ki összesen 6 millió forintos bírságot. (A régebbi ügyben szereplő cégre egyébként ebből – lásd táblázatunkat – egyetlen fillér sem jutott.) Pedig részletesebben megnézve, igen csak kifogásolható gyakorlatra bukkantak a felügyelők.

A témavizsgálat során a jegybank munkatársai követeléskezelőnként közel ezer telefonbeszélgetést hallgattak meg. Mint kiderült, a cégek munkatársai az adósok hozzátartozóinak, sőt ismerőseinek adtak ki a banktitok körébe tartozó információkat. A telefonálók egy része – tette közzé az MNB – rendelkezett az ügyfelek szóbeli meghatalmazásával a banktitkok megismerésére, de ez nem helyettesíthette az írásbeli engedélyt, s megfelelő kód hiányában az ügyfélazonosítás sem történhetett meg.

MNB vizsgálat
CégBírság (millió Ft)
EOS Faktor
Díjbeszedő Faktorház1,5
Dunacorp Faktorház3,5
Intrum Justitia1,0
Forrás: MNB-határozatok
Az MNB hangsúlyozta, hogy „új eszközként” vizsgálta azt is, hogy a követeléskezelők betartják-e a felügyeleti ajánlás előírásait. Érdemes felidézni, hogy a 2012-ben elkészített ajánlással kapcsolatban 2013 tavaszán azt ígérték, hogy alapvető változásokat hoz a behajtóknál. Kemény bírságokat is kilátásba helyeztek – még szintén a PSZÁF „színeiben”. Ehhez képest (is) tűnik kissé furcsának a mostani bírság mértéke. Problémákat pedig találtak.

Több követeléskezelő az ajánlásban előírtakkal szemben a követelés megvásárlását követően nem 15 nappal, hanem csak jóval később, esetleg egyáltalán nem értesíti az adóst arról, hogy megvette a vele szembeni követelést. A tartozás rendezését követő 30 napon belül nem adtak róla igazolást az adósnak, az esetleges túlfizetést pedig nem utalták vissza öt napon belül. Két társaság ráadásul telefonon megtévesztő, félrevezető információkat nyújtott az adósoknak, de előfordult az is, hogy erős nyomást gyakoroltak rájuk.

Legfeljebb hoznak majd egy újabb jogszabályt?


Az érintetteket vigasztalhatja talán, hogy az MNB arról is tájékoztatott, hogy fontosnak tartja a szabályozás további szigorítását. Ígéretük szerint ennek érdekében a közeljövőben további lépéseket is tesznek. Ezekre alighanem szükség is lesz, de nem az adósok érdekében. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) ugyanis már tavaly nyáron kiadott állásfoglalásában leírta, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint: „személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli”.

Jól látható, hogy az előbbi feltételek egyike sem teljesül (kizárólag akkor van adatvédelmi szempontból rendben a dolog, ha megbízás alapján ügyvéd jár el). Az adósok egészen biztosan nem járulnak hozzá adataik behajtónak átadásához (ezt sokan fennen hangoztatják is), külön törvény pedig – még – nem született róla. (Az ajánlás teljes szövegét itt olvashatja).  A felügyeleti hatóság ajánlásával is foglalkozik Péterfalvi Attila elnök. Mint megállapította, ez a tisztességes és együttműködő magatartásokról iránymutatásokat adott ugyan, de kötelező ereje nincs.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt a követeléskezelőkkel kapcsolatos beadványra adott ki állásfoglalást a NAIH, amiből súlyos (további) visszásságok sejlenek fel. Ebben azzal foglalkoznak, amikor a megbízó fél nem fizet megbízási díjat a követeléskezelő részére, hanem a behajtás költségeit közvetlenül az adósra hárítja. (A dologgal már az ajánlás is foglalkozott, nem éppen hízelgő módon.) A szövegből arra következtethetünk, hogy a díjáthárítás lehetséges megoldásai közül Péterfalvi tulajdonképpen a jelenlegi gyakorlat mindegyikét törvényellenesnek tartja (lásd rövid összefoglalónkat). Részletesebben megnézve ugyanis alkalmazásuk jogszerű feltételei szinte sohasem biztosítottak (a teljes állásfoglalás itt olvasható).


A behajtás költségeinek adósra hárítási módszerei
MegnevezésKövetendő eljárás (lenne)
A hitelszerződés általános feltételeiben szerepel a költség, a követeléskezelő belépéseMár ekkor meg kell jelölni, kihez kerülnek az adatok, annak elérhetőségeit is feltüntetve
A számlalevélben jelzik, hogy nem teljesítés esetén belép a követeléskezelő, a behajtás költségeit pedig az adós köteles viselniElőzetesen kell tájékoztatni az érintetteket, biztosítani kell, hogy tiltakozhassanak személyes adataik kezelése ellen
Kártérítési kötelezettségként hárítják az adósra a költségeket, a befizetés lesz az önkéntes meghatalmazásA banknak kellene megkeresni az adósokat, és tulajdonképpen konkrétan a behajtásra kellene tőlük hozzájárulást kérni
Forrás: NAIH állásfoglalás

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!


Szerző: Az Én Pénzem
Címkék:  , , , , , , ,

Kapcsolódó anyagok