Pont tíz éve tört ki a nagy válság

Újra összeomolhat a világgazdaság?

2008. szeptember 15.: kiürült a Lehmann
Fotó: Nagy dobás c. filmből

2018. szeptember 14. Holnap lesz tíz éve, hogy összeomlott a világgazdaság. Magyarországon máig sokan szenvednek az akkor indult folyamatok miatt. Általános vélekedés szerint a többiek sem dőlhetnek nyugodtan hátra, hiszen már készülhet a következő...

Szombaton tíz éve, 2008. szeptember 15-én jelentett csődöt a Wall Street egyik legnagyobb befektetési bankja, a Lehmann Brothers, és ezzel kirobbant a világgazdaság 1929-33 óta legnagyobb válsága. Valójában az amerikai hitelpiac krízise akkor már több mint egy éve tartott, a nagybank összeomlása csak azt jelezte, hogy az amerikai kormányzat nem hajlandó minden mértéken felül megmenteni a fizetésképtelenné váló pénzintézeteket. A válság kiváltó okait, az amerikai ingatlanbuborék kialakulását, a felelőtlen subprime-hitelezést, a kockázatokat eltakaró értékpapír-csomagolást közérthetően mutatja be a Nagy dobás (Big Short) című film – amiről részletesen írtunk.

Az amerikai válság villámgyorsan szétterjedt a globalizált pénzpiacon. A világ összes kisebb-nagyobb bankjának, befektetési társaságának jutott a szennyezett értékpapírokból, amelyek valóságos értéke, kockázata szinte felmérhetetlenné vált. A lehetséges hitelt nyújtók ettől kezdve nem lehettek biztosak abban, hogy melyik ügyfelüket éri el a tovagyűrűző csődhullám. A nemzetközi hitelpiacokat lényegében befagyasztotta, hogy elveszett legfontosabb mozgatórugója, a bizalom. Tradicionális német, francia, brit és más bankok szorultak állami mentőakciókra. A világgazdaságot régóta nem látott recesszió sújtotta.

Nálunk máshol, másképp akadtak gondok

Magyarországon a válság másként jelentkezett, mint az Egyesült Államokban és a legtöbb európai országban. Bár már nálunk is akadt bank, amely önrész nélkül, a jövedelemvizsgálatot elhanyagolva adott jelzálogkölcsönt, ez nem volt jellemző, és a kockázatot eltakaró értékpapír-csomagolás sem létezett. Itt subprime hitel tipikusan az önrész nélküli autóvásárlási kölcsön volt. Egy új autó értéke mintegy 10 százalékot esik abban a pillanatban, hogy kigurul a szalonból, vagyis az ilyen hitel mögött szinte már folyósításának pillanatában nem volt megfelelő fedezet. Ráadásul nyújtottak autókölcsönöket 5-10 éves futamidővel is. Ez, ha veszteségeket hozott is, önmagában még nem rendítette meg a hazai bankszektort.

A külföldi többségi tulajdonban levő bankok rossz befektetésein elszenvedett veszteségeket az anyabankok fedezték (bár egy ideig a Magyarországon működő bankok devizaellátása kérdéses volt), csak néhány pénzintézet, az OTP Bank, az FHB Bank és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kapott az államtól támogatást, amit később vissza is fizettek.

Itt a válság elsősorban költségvetési krízis formájában köszöntött be, amit késleltetett hatásként követett a devizahitel-válság. A nemzetközi hitelpiac kiszáradása októberben hirtelen lehetetlenné tette a lejáró államkötvények megújítását, amit súlyosbított a költségvetés éppen megszaladóban lévő hiánya is. A kormányzat, hogy pénzhez jusson, az IMF-hez, a Világbankhoz és az EU-hoz volt kénytelen fordulni. A 20 milliárd eurós, gyorsan megszerzett hitelkeretből végül 14,2 milliárd eurót kellett lehívnunk a pénzhiányos időszak áthidalására (Később az Orbán-kormány költött belőle másra is).

A veszélyes lyukat így sikerült betömni, 2009-2010-ben az akkor amúgy befektetési, BBB (több minősítőnél a mostaninál jobb) adósbesorolású magyar állam aztán ismét juthatott hitelekhez a pénzpiacokról, a költségvetést pedig Bajnai Gordon kormányának nem kis társadalmi és politikai áldozatok árán sikerült konszolidálnia.

Szélsőségesen rossz helyzetbe került sok magyar

A nemzetközi válság, a kiterjedt recesszió természetesen súlyosan érintette a magyar gazdaságot is. Munkájának, vagyis stabil jövedelmének elveszítése sok forinthitelest is bajba sodort, reflektorfénybe igazán azonban csak a devizahitelesek – mélységében máig megoldatlan problémája – került. A válság hatására az euró-forint árfolyam megugrott, ráadásul az euró a svájci frankkal szemben jelentősen meggyengült. A két, önmagában sem csekély árfolyamgyengülés összeadódva szélsőségesen sújtotta azt a több százezer embert, akik korábban – nem egyszer bank, vagy ügynökök rábeszélésre – svájci frankban vettek fel jelzáloghitelt.

A 2008 szeptemberében még 150 forint körüli svájci frank egy évvel később már 177 forintot ért, 2010-ben már 206 forintot, 2012 őszén 236 forintot. A helyzeten nem segített az érintettek csak egy része által elérhető, 180 forintos kedvezményes árfolyamon történő végtörlesztés 2011-12-ben. Végül 2014-ben 256,5 forintos árfolyamon váltották a devizaadósságokat át forintadósságra, ezzel végre gátat vetve a további gyengülésnek, de korántsem megoldva az addigra katasztrofálissá váló helyzetet, aminek hatásai máig súlyosak.

Jön a következő...

A válság következményeit többé-kevésbé sikerült kiheverni, tíz év után azonban egyre többen mondogatják, hogy előbb-utóbb jön a következő, s próbálják előre jelezni, vagy inkább találgatni, mi várható, s hogyan lehetne felkészülni rá. Ahogy azonban a régi mondás szerint a tábornokok mindig az előző háborúra készülnek, némi iróniával talán az is megkockáztatható, hogy a közgazdászok pedig az előző válságra.

Ezt alátámasztani látszik az Institute for New Economic Thinking-nél készült tanulmány, amelynek készítői százezernyi tanulmány kulcsszavainak és kifejezéseinek matematikai elemzésével vizsgálták a közgazdaságtudomány változásait. Egyebek mellett kiderült, hogy megnőtt a pénzügyi vonatkozású kifejezések, főleg a „pénzügyi válság”, a „likviditás” és a „monetáris politika” előfordulása, a pénzügyi vonatkozású kifejezések között pedig a „likviditás”, a „sokk” és „volatilitás” szavak részesedése nőtt a legtöbbet.

Na de pontosan honnan is?

Akadnak, akik önmagában a Donald Trump által követett gazdaságpolitika veszélyeire hívják fel a figyelmet. Az erőteljes banki lobbizásnak engedve megkezdődött a 2008 után megszigorított pénzügyi szabályok lazítását (Dodd-Frank törvény), ami régi veszélyeket látszik felidézni. Bár még nem mérgesedett el, de beláthatatlan következményekkel járhat a Kínával szemben meghirdetett kereskedelmi háború, és hasonló vita kezdődött az Európai Unióval, ezen belül főleg Németországgal. Világraszóló gondokat hozhat azonban önmagában a kínai ingatlanbuborék kipukkadása is.

Mások az olasz bankrendszer máig rendezetlen helyzetére hívják fel a figyelmet, de az olasz államháztartás, ahogy a továbbra is bizonytalan görög vagy a spanyol, legfrissebb fejleményként pedig a török költségvetési helyzetek elmérgesedése, Dél-Afrika vagy Brazília is újabb válsághullám kiindulópontja lehet.

Kiderült, hogy messze nincs minden rendben a Deutsche Bank háza táján, amit egy elemző olyan repülőgéphez hasonlított, ami „nem biztonságos, mert a repülés rendszerei hibásan működnek”, márpedig egy ekkora pénzügyi óriás összeomlása szintén az egész világra kiterjedő tovagyűrűző hatásokkal járhat. A Citigroup egy jelentése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikai diákhitelek állományának nagysága és a visszafizetési hajlandóság alakulása „kísérteties hasonlóságot” mutat a tíz évvel ezelőtti lakáshitelválsággal.