Ez a lépés betehet az infláció csökkenésének is

Váratlan döntésre robbant az olajár

Olajkút berendezés
Fotó: clipart.com

2023. április 4. Vasárnap robbant a hír, miszerint az OPEC+ tagállamai megállapodtak az olajtermelésük visszafogásában. A bejelentésre az olajárak gyakorlatilag azonnal kilőttek, és elemzők szerint az inflációs kilátások is romlottak. Kérdés, hogy mennyire lesz sikeres az olajlobbi akciója.

Az OPEC+ tagállamok vasárnapi bejelentés szerint május elejétől egészen az év végéig jelentős csökkentést vállalnak ezek az országok, a termeléskiesés elérheti akár a napi 1 millió hordó értéket is. Ebből Szaúd-Arábia egymaga 500 ezer hordót vállalt, ez a sivatagi állam tervezett napi 11,5 milliós termelésének majdnem az 5 százaléka. Egyes állami híradások szerint Irak is 211 ezer hordóval kevesebb olajat fog kitermelni, az Egyesült Arab Emírségek 144 ezer, Kuvait 128 ezer, Algéria 48 ezer hordóval fogja majd vissza nyersolaj-felhozatalát. Mindeközben Kazahsztán 78 ezer hordóval, Omán 40 ezer hordóval csökkenti a kitermelését, és Oroszország is bejelentette, hogy meghosszabbítja azt a napi 500 ezer hordónyi csökkentést, amit még korábban jelentett be a nyugati szankciók elleni tiltakozásul.

Magyarán egy igen nagy és változatos csoport jött létre, akik koordinált tevékenységükkel azt kívánják elérni, hogy a kínálat csökkentésével magasabb egyensúlyi ár alakuljon ki a piacon.

Az OPEC a kőolajtermelő országok jól ismert kartelje, jelenleg 13 tagból áll: Algéria, Angola, Egyenlítői-Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Gabon, Irán, Irak, Kongói Köztársaság, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaúd-Arábia és Venezuela alkotják a szervezetet. Egy ideje a bécsi székhelyű intézmény rendszeresen egyeztet több szervezeten kívüli olajkitermelő állammal is, amelyek formálisan ugyan nem tagjai a kartellnek, de időnként azért egyeznek az érdekeik velük, és ezért közösen is cselekszenek. Ezt a csoportot hívják mostanában „OPEC+”-nak, itt Azerbajdzsán, Bahrain, Brunei, Dél-Szudán, Kazahsztán, Malajzia, Mexikó, Omán, Oroszország és Szudán egészíti ki az eredeti tagokat.

Mi állhat a döntés hátterében?

Bár hivatalosan nincsen vezetője, de mind geostratégiai fontossága, mind az olajtartalékok terén meglevő vezető szerepe miatt az OPEC-ben semmi nem történhet Szaúd-Arábia akarata ellenére. Így a mostani döntésnél is egyértelmű, hogy az országot de facto vezető trónörökös, Mohamed bin Szalmán herceg akarata érvényesült.

Figyelemre méltó, hogy a döntés alig néhány héttel azután jött létre, hogy Szaúd-Arábia megállapodott Iránnal a 2016. óta felfüggesztett diplomáciai kapcsolatok helyreállításában. Ebből egy olyan üzenet is kiszűrhető, hogy a trónörökös saját szempontjai szerint igyekszik stabilizálni országa helyzetét a régióban, és az így nyert külpolitikai nyugalmat a belső fejlesztésekre kívánja fordítani. Többek között pénzt kell előteremtenie az általa felvázolt nagyszabású beruházásokat tartalmazó Vision2030 terv megvalósításához is – mindezek miatt Szaúd-Arábia mostanában csak a saját rövid távú érdekeit nézi az olajár kapcsán.

Más elemzők viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy sima piaci okok is állhatnak a döntés mögött. Samy Char, a svájci Lombard Odier bank elemzője szerint az olajtermelő országokat aggasztja az olajtartalékok jelenlegi magas szintje, mert félnek attól, hogy a második félévben esetleg beüt a fejlett gazdaságokban a recesszió, ami erős olajfogyasztás csökkenéssel járhatna együtt. Ebben az esetben viszont a most kitermelt és esetleg elraktározott olajat nem tudnák a megfelelő áron eladni, így az a nyakukon maradna. Így ezen logika szerint, ami most történik, az teljesen jól értelmezhető egy racionális gazdasági döntésként is.

Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül az sem, ahogy a döntésbe bevonták az OPEP-en kívüli országokat, különösen Oroszországot. Ha nem is értelmezhető egységes kiállásként a szervezet részéről, de egyértelműen van egyfajta markáns üzenete a nyugati vezető államok felé annak, ahogyan az olajtermelő országok az ukrán háborúért felelőssé tett orosz állammal karöltve hoznak árfolyamnövelő intézkedéseket. Ahogyan Caroline Bain, a Capital Economics vezető közgazdásza fogalmaz, van az egész mostani döntésben és annak bejelentésében egyfajta „geopoltikai pózolás”, egyfajta politikai üzenet, miszerint a csoport többsége valamilyen szinten támogatja Oroszországot, és ellenáll a Biden-adminisztráció kéréseinek.

Mi a piaci reakció?

Miközben hosszú hónapok óta relatíve csendes kereskedés jellemezte a nyersolaj piacot, a vasárnapi bejelentés hírére az olajjegyzések azonnal reagáltak. Az amerikai WTI 8 százalékkal drágult hétfőn a kereskedés kezdetekor, a világkereskedelemben mérvadóbb Brent 6 százalék körül erősödött. (A különböző olajjegyzésekről és a köztük levő különbségekről már itt írtunk korábban.) Egy hordónyi Brent így most 85-86 dollárt ér, miközben több elemző is úgy véli, hogy egy 1 millió hordó feletti termelés-visszaesés úgy körülbelül 10 százalékkal dobhatja meg az olajárakat hosszú távon.

A Brent-jegyzés alakulása az elmúlt egy évben (USD/hordó)

Forrás: Hargreaves Lansdown hl.co.uk

A részvénypiacon az olajcégek részvényesei örülhettek, hiszen a magasabb nyersanyagárak miatt magasabb profitot érhetnek majd el, így emelkedett az árfolyamuk. Ugyanakkor a távolabbi kilátások már korántsem ennyire biztatóak a gazdaság egésze szempontjából, hiszen egy esetleges olajár-emelkedés erősen inflációgerjesztő lehet. Ennek megfelelően a kötvénypiacon is az árazódott most hirtelen be, hogy a múlt heti várakozásokkal ellentétben a Fed mégsem tud majd lassítani az év második felében a kamatemeléseken.

Korai még konklúziót vonni, mert a múltban is volt már arra példa, hogy az OPEC hangzatosan bejelentett egy termeléscsökkentést, ami aztán nem valósult meg a terv szerint a tagok közti széthúzás, a nem várt ütemben csökkenő kereslet és az erőteljes amerikai külpolitikai nyomás miatt. Most sem tudhatjuk, hogy mennyire lesz sikeres az olajlobbi akciója, de az biztos, hogy meglepetésként érte az amerikai és európai döntéshozókat a lépés, és kell egy kis idő, amíg a piac is kialakítja a saját véleményét az új egyensúlyi árról. Addig is újra marad a volatilitás, a kiszámíthatatlan ármozgás és az inflációs nyomás – egyik sem kedvez még a nyugodt részvénybefektetőknek.

Szerző: Szepesi László
Címkék: OPEC, olaj, olajár, árfolyam, Fed, infláció, Brent, benzin, dízel, olajembargó, háború, Urál, WTI