A mohóságon és tudatlanságon nem segít a fogyasztóvédelem
2012. december 6.
Száz forintonként 25-höz jutott hozzá befektetéséből valaki, más három hónap alatt bukott 4,5 millió forintot az automatikus eszközváltások miatt – összegyűjtöttünk néhány esetet, amelyek hozzájárulhattak ahhoz, hogy a PSZÁF ajánlást adjon ki.
A pénzügyi felügyelet több szempontot is megfogalmazott azzal kapcsolatban, miként is árulhatják a bankok, biztosítók, közvetítők a befektetési egységekhez kötött életbiztosítást (unit-linked). A PSZÁF szerint jó gyakorlat, ha a biztosító – a szerződéskötést követő 30 napos felmondási időn belül – rögzített telefonhívással ellenőrzi, hogy az ügyfél valóban tisztában van-e hosszú távú kötelezettségeivel. Összegyűjtöttünk néhány ügyet (akad köztük más típusú, de igen érdekes kúriai döntés is), amelyek azt mutatják, van mit rendbe tenni ezen a területen. Néhány esetben – mint arról már korábban írtunk – bankbetétnek álcázták a befektetést. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a válság előtt sokszor nem lehetett nehéz rábeszélni a megtakarítókat arra, hogy pénzüket többet hozó, ámde sokkal kockázatosabb alapokba tegyék. Időnként az ismeretek hiánya, máskor azonban a mohóság vezetett a veszteségekhez.
A Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) előtt újabban is több unit-linkeddel kapcsolat eset is megfordult. Hiába kereste igazát az a megtakarító, aki két év után biztosítását visszaváltva szembesült az eltérően alkalmazott árfolyamokkal (ezzel tapasztalatunk szerint elég sokaknak akad gondja). A PSZÁF nem véletlenül nyomatékosítja: a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatásnak figyelemfelhívóan kell bemutatnia a felmondási jog gyakorlásának részleteit, de ismertetnie kell az ügyfél ezzel kapcsolatos (például kezdeti levonások, árfolyamkockázat miatti) kockázatait is.
Az ügyfelek többsége ma már számol azzal, hogy a 10 évre szóló életbiztosításnál (ami valójában befektetés) nagyot bukik, ha időközben anyagi gondba kerül. A „visszavásárlás” során ugyanis jókora hányadot levonnak. Az azonban már nem ennyire világos, hogy ilyenkor az elszámolási árfolyam is eltér. Az előbbi eset konkrét példája szerint: a kiszállás napján az egységek tőkevédett vételi árfolyama 1,04 forint volt, a piaci vételi árfolyam viszont nem érte el a 0,38 forintot. A két év után érvényes 66 százalékos visszavásárlási hányadot is figyelembe véve ez azt jelenti, hogy 100 ezer forintonként 68,6 ezer helyett nem egészen 25 ezer lett a kézhez kapott pénz.
Sikerült ugyanis úgy váltogatni az alapok között, hogy az esés csökkentette a befektetés értékét, az emelkedésből azonban (nyilván, hiszen közben átváltották) kimaradt az ügyfél. A panaszos számításai szerint (amit az árfolyamok ismeretében végzett – persze utólag) három hónap alatt 4,5 millió forint veszteséget okozott neki ez az eljárás. A PBT egyelőre azt ajánlotta a biztosítónak, hogy ismertesse: az egyes értékelési napokon milyen adatok alapján döntött az átváltás mellett.
Innen bárki kitalálhatja a történet végét: a válság következtében mintegy hárommillió jenes tartozás maradt. A perben az ügyfél tanácsadójától követelt pénzt, de azt az eljárási illeték nagysága miatt 1,5 millió forintban határozta meg. Ezt meg is ítélték. A Kúriához azért került az ügy, hogy a kártérítés összege emelhető legyen. Nem jött be.
Címkék: unit-linked, befektetés, életbiztosítás, visszavásárlási érték, hozam, devizahitel, PSZÁF, ajánlás, PBT
Variációk pénzvesztésre
Fotó: Latzer Anna
A pénzügyi felügyelet több szempontot is megfogalmazott azzal kapcsolatban, miként is árulhatják a bankok, biztosítók, közvetítők a befektetési egységekhez kötött életbiztosítást (unit-linked). A PSZÁF szerint jó gyakorlat, ha a biztosító – a szerződéskötést követő 30 napos felmondási időn belül – rögzített telefonhívással ellenőrzi, hogy az ügyfél valóban tisztában van-e hosszú távú kötelezettségeivel. Összegyűjtöttünk néhány ügyet (akad köztük más típusú, de igen érdekes kúriai döntés is), amelyek azt mutatják, van mit rendbe tenni ezen a területen. Néhány esetben – mint arról már korábban írtunk – bankbetétnek álcázták a befektetést. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a válság előtt sokszor nem lehetett nehéz rábeszélni a megtakarítókat arra, hogy pénzüket többet hozó, ámde sokkal kockázatosabb alapokba tegyék. Időnként az ismeretek hiánya, máskor azonban a mohóság vezetett a veszteségekhez.
A Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) előtt újabban is több unit-linkeddel kapcsolat eset is megfordult. Hiába kereste igazát az a megtakarító, aki két év után biztosítását visszaváltva szembesült az eltérően alkalmazott árfolyamokkal (ezzel tapasztalatunk szerint elég sokaknak akad gondja). A PSZÁF nem véletlenül nyomatékosítja: a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatásnak figyelemfelhívóan kell bemutatnia a felmondási jog gyakorlásának részleteit, de ismertetnie kell az ügyfél ezzel kapcsolatos (például kezdeti levonások, árfolyamkockázat miatti) kockázatait is.
Az ügyfelek többsége ma már számol azzal, hogy a 10 évre szóló életbiztosításnál (ami valójában befektetés) nagyot bukik, ha időközben anyagi gondba kerül. A „visszavásárlás” során ugyanis jókora hányadot levonnak. Az azonban már nem ennyire világos, hogy ilyenkor az elszámolási árfolyam is eltér. Az előbbi eset konkrét példája szerint: a kiszállás napján az egységek tőkevédett vételi árfolyama 1,04 forint volt, a piaci vételi árfolyam viszont nem érte el a 0,38 forintot. A két év után érvényes 66 százalékos visszavásárlási hányadot is figyelembe véve ez azt jelenti, hogy 100 ezer forintonként 68,6 ezer helyett nem egészen 25 ezer lett a kézhez kapott pénz.
Visszafelé „pörgették” a pénzt
A PBT elé került ügyekből az látszik, hogy a unit-linked miatt panaszkodókkal a szokásosnál jóval megértőbbek a biztosítók. Annál például, aki az eltérő árfolyamokat kifogásolta, hajlandóak lettek volna visszaállítani az eredeti helyzetet. (Az már más kérdés, hogy ha valaki megszorult, nem sokra megy egy ilyen ajánlattal.) Nem egyedi az ügyfelek számára kedvező egyezség sem.
Az egyik kérelmezőt egy közvetítő rábeszélte, hogy 20 éves időtartamra kötött életbiztosítását jelentős veszteséggel visszavásárolja, a befolyó pénzt pedig unit linkedbe tegye. Nem is akármilyenbe. Az üzletkötő a megtakarítót azzal csábította, hogy rosszul semmiképpen sem járhat, mivel a konstrukció mindig az aktuálisan legjobban teljesítő eszközalapokba váltja át a befektetési egységeket. Árfolyamesés esetén pedig szintén automatikus a védelem, hiszen azonnal alacsony kockázatú alapba megy a pénz. Ez nagyon jól hangzik, a gyakorlatban azonban kicsit másképp fest a helyzet.Sikerült ugyanis úgy váltogatni az alapok között, hogy az esés csökkentette a befektetés értékét, az emelkedésből azonban (nyilván, hiszen közben átváltották) kimaradt az ügyfél. A panaszos számításai szerint (amit az árfolyamok ismeretében végzett – persze utólag) három hónap alatt 4,5 millió forint veszteséget okozott neki ez az eljárás. A PBT egyelőre azt ajánlotta a biztosítónak, hogy ismertesse: az egyes értékelési napokon milyen adatok alapján döntött az átváltás mellett.
Jenhitelből befektetés az összeomlás előtt
Akadnak azonban esetek, amelyek inkább a féktelen mohóság, semmint a rászedhetőség ékes példái. Úgy véljük, a Kúria egyik érdemi egyedi határozata éppen ilyent mutat. Ez ugyan nem unit-linked termékről szól, de a kockázatok előzetes felmérésének felügyeleti igénye itt is felvethető. Valaki 45 millió forint betétet tartott a bankban. Saját ügyintézője tanácsára 2004-ben svájci frank hitelt vett fel, hogy pénzén magasabb kockázatú befektetésekkel érjen el jókora hozamot. Két évig remekül működött a dolog. Ezt követően megismételték az eljárást, 30 millió forint frankhitelből vett további értékpapírokat az egykori betétes. A kölcsönt ezután, az elérhető hozamot fokozandó, jenre váltották. Ennek lejárata 2008. szeptember 2-a volt. Akkor még jól lehetett volna zárni az egészet, de egy évet még ráhúztak. Annak ellenére, hogy a befektető a 2008 nyarán kötelezően kitöltött kockázati teszten (Mifid) sima „lakossági” minősítést kapott.Innen bárki kitalálhatja a történet végét: a válság következtében mintegy hárommillió jenes tartozás maradt. A perben az ügyfél tanácsadójától követelt pénzt, de azt az eljárási illeték nagysága miatt 1,5 millió forintban határozta meg. Ezt meg is ítélték. A Kúriához azért került az ügy, hogy a kártérítés összege emelhető legyen. Nem jött be.
Címkék: unit-linked, befektetés, életbiztosítás, visszavásárlási érték, hozam, devizahitel, PSZÁF, ajánlás, PBT
